Aranyos ötven

Aranymenyegző, vagy 5O éves házassági évforduló.
EZ volt a ma kiemelkedő ünnepe. Ibi néni és Miska bácsi közös életútjának mérföldköve. Megálltunk velük és szép nagy családjukkal egy "visszapillantásra".

Szeretem őket egyenességükért. Őszinteségükért. Nyitottságukért. Megtaláltam azt, amiben követhetem őket. Hogy élet-igenlő az életük, hogy tudnak neki örülni már itt lent, s bár vágynak "odaátra" élvezik mindazt a jót, amit Isten e földi életre adott. Tulajdonképpen mindent - a Fiával együtt. Házasságuk azt hirdeti, az élet szép és együtt egyre szebb lehet - ha mindketten akarják és készek rá. Idős korukban is turbékoló galambok, másokra odafigyelő, mások felé szolgáló gyermekei Istennek. Szeretnek gyengéden és keményen is. Éppen a tökéletlenség az, ami miatt sokak számára elérhetőek. Értékesek.

Hogy mindezt megláthattam és megláttam - ajándék Istentől nekem.

Hogy mindezt leírtam, ajándék tőlem nekik - és nektek.


Ez a kedvenc képem:

mindenki itthon

Igen, mindenki itthon van, zajos megint a ház :)

Érkezésükre a kedvencet készítettük: gyümölcsleves - a fiúk miatt, tökfőzelék József miatt, és ezt a szilvás lepényt mindenkinek.

Azóta szedem rendbe magunkat - szokás szerint -, a gyerekek szívesen segítenek a ház körül, Ábelnek elkezdődtek a foci edzések (nagyon boldog emiatt), örülünk egymásnak, és töröljük a könnyeket, mikor azt kell. Mint egy normális :)és boldog család.