milyen kiváltság,

amikor nem kell különösebben keresni az elveszett bárányokat, mert odajönnek, és azt mondják: szeretnék megtérni, segítsetek! a héten két ilyen fiatal is volt... még egy beszélgetés előttünk van, de csodálatos látni az ÚR ilyen munkáját, és beteljesedni az ígéretet, hogy amikor ide jövünk, "azt aratjuk majd, amit nem mi vetettünk". Az egyik fiatal, például, éveken át hűségesen levelezett a GyEK-kel, és ugye, hogy az a munka sem hiábavaló az Úrban?

A héten tapasztaltuk az ellenség különösebb támadásait is, hogy ki akar ütni, egyszerre nem is egy embert, minket is. De a táborunkat járó ÚR angyalát is megláthattuk, meg azt, hogy nagyobb AZ aki a szívünkben él, mint a világ. Ugyanakkor meg kellenek az ilyen ébresztők, hogy ne feledjük, milyen szinten is zajlik a valóságos csata.

Készülünk a Hargitára, szolgálni, és áldozatunknak szentnek kell lennie. Látom, mennyire keresztbe akar tenni az ördög. Emlékeztetem magam, hogy legyőzött ellenfél ő, de főleg áldom és imádom a Győztest!