Újra itthon

Zilahról is hazaértünk tegnap estére, mindannyian alaposan kifáradva, József és én mégis frissen a lelkünkben.

Vasárnap délután, az anyák napi istentiszteleten szolgáltunk ott - igen, az egész családdal. SDG.

Nem írom le, amit ott mondtam el bizonyságként Jézusról, aki formálja az életemet, mert visszanézhető-hallgatható lesz az istentisztelet, és amúgy sem én vagyok a fontos. Mint ahogy az sem annyira lényeges, hogy nekünk milyen elődeink, felmenőink vannak, sokkal inkább számít az, milyen elődeik lesznek a gyermekeinknek... (egy naptárban olvastam).

Külön élvezet volt egymás gyermekeit figyelni... sokat nevettünk.

Itthon továbbra is pörög az élet. Hoznak ma tűzifát, iskolába mentek a fiúk, vár a házimunka, főzni is kéne, csengetnek, szeretném elültetni a virágokat is, amit Zilahon vásároltam... de süt a nap, csicseregnek a madarak, nő a gaz is :), és .... na, felébredt Boróka. Mentem.