Karácsony másként

Emlékezetem szerint még nem fordult elő velem, hogy karácsonykor hiányozzak az Isten házából. Idén egyszer sem voltam, sajnos. Zsefi szerzett be valamilyen vírust, ami miatt a légutak megbetegedtek, magas láza is volt (1-2 nap), s itthon maradtam vele, hogy gyógyulhasson.

Hiányzott a lelki családdal való közösség, de itt volt velem Jézus Krisztus, akit így is ünnepelhettem. Meg időnként a család többi része is itthon volt :).

Tudom, hogy ez a helyzet sem véletlen, javamra van-lesz.
Tegnap egy néma fohász is kiszakadt a szívemből... és válaszra talált. Valaki felhívott és meglátogatott. A törődés nagyon jólesett Istenem és lelki testvérem részéről.

Még mindig tanulnom, tanulnunk kell az ünneplést. Több minden hiányzott nekem, és sok mindennel gazdagodtam.

Hála a lehetőségért, hogy a világháló segítségével bekapcsolódhattam más gyülekezetek istentiszteletébe.

Zsefi jobban van, most épp alszik, fő a leves, én meg gyorsan életjelt adtam így.

Eszternél olvastam ezt, jól esett vizsgáztatni magam. Piruló örömmel nyugtáztam, hogy bár sok a hiány, de nem mindenben buktam meg.

Hamarosan elmúlik karácsony, de a szeretet soha nem múlik el!

enyéd- tiem

Megtanultam vágyakozni az után, aki már 17 éve az enyém!

Hetekkel ezelőtt :)

volt az én szülinapom is :)).

Sok-sok meglepetésben volt részem, az már biztos.

József ki is számolta, hogy elértük ketten a 80-at, ill. az átlag életkorunk 40 lett. Ő 40+4 én pedig 40-4. Pár képet csak mutatok, mert az áldás osztva jó.

Mit követ el az, aki két székre ül egyszerre?

Betölti a 44-et!

Kisfiam, nagyfiam

Barka megemlítette az este, hogy ma ki kell javítanom valamit a blogomon... ti., hogy ő 14 éves lesz. Igen, ma betöltötte. Lesz "buletinje" nemsokára (személyi), és a főutakon is közlekedhet kerékpárral - ennyit az előnyökről. Nőtt a felelőssége is, a lehetőségekkel együtt. Megünnepeltük szép csendben a családdal. Kérésére sajt levest és lazagne-át készítettem. Tortát is sütöttem, csak nem sikerült :(. Hát nem jöhet össze minden egyszerre, kérem. :)

Ugyancsak tegnap, Barnabás is mellettem volt, amikor este tisztába tettem Zsefit. Valamit mondtam neki, és kisfiamnak szólítottam. Erre Barka megkérdezte, hogy ezt kire értettem. Természetesen Zsefire - biztosítottam, hiszen te nem kicsi, hanem nagy fiam vagy. Megnyugodott.

És milyen jó, hogy a "kisfelnőttkorhoz érkezve", útravalónak nem egy sodort cigarettát nyomunk a kezébe, ahogy a jól ismert dal mondja, hanem útbaigazítást adhattunk az Életre, ahogy az a Nagy Könyvben, a Bibliában írva van. Mert aki a szerint él, el nem téved, sem pórul nem jár...

Vigyázz magadra fiam, mondjuk mi is sokszor... de a szívemben békesség attól van, hogy tudom, Isten vigyáz rá, mert kezébe ajánlottam.

... amit sikerül...

Még jó, hogy a blogcím mellé, a rövid ismertetőben így indítottam. Mármint, hogy azt írom le ide, még a margóra is, amit sikerül. Csak. Mert nem feltétlenül a legfontosabb, leglátványosabb... stb. események, gondolatok... kerültek ide a mindenki szeme láttára...

Köszönöm, hogy velem, és velünk tartottatok az elmúlt évben. Ismerősen, ismeretlenül - valami oknál fogva érdekelt, hogy mit írok, hogy mi történik velünk, körülöttünk.

Most Nagyváradra utazunk, hogy a nagy Szilágyi családból többekkel is találkozhassunk, minőségi időt töltsünk együtt. Nagy öröm ez nekem, a gyerekek is lelkesen várják az unokatesókkal a találkozást (főleg). József holnap visszajön, őt a szolgálat "köti", a gyerekekkel én több napra maradok. Alig várom.

Ügyes akartam lenni ez alkalommal, és nem utólag, majd valamikor sokára beszámolni :).

Kívánok nektek pihenősebb napokat, értelmesen töltött és áldássá váló szilvesztert, békében kezdett és folytatott Újesztendőt.

Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? Róma 8,32
Mindent - Vele (Jézussal) együtt!

Itt is, így is

Kedves családom, rokonaim, blogtársaim, ismerős és ismeretlen olvasóim, kívánok nektek sok áldást, sok meglepetést ez Ünnepen, és azt, hogy jussunk közelebb Istenünkhöz 2012-ben!

Lobog már három gyertyaláng...

ÉVEZREDEKEN ÁT - F.L.

Évezredeken át

jött felénk a próféciákban...

Megalázta magát:

gyermektestet öltött magára,

leszállott a mennyből a földre,

bűneinket, hogy eltörölje

vére árán, szörnyű keresztjén...

Így lehetek én is keresztyén.

Lobog már két kis gyertyaláng...

Füle Lajos: Ímé!

Ímé, az ajtód előtt állok és zörgetek!

ÉN vagyok az öröm.

Messziről jöttem,

Hátam mögött csillagvilágok.

Itt szeretnék maradni mindig.

Van-é hely nálad?

Lobog az első gyertyaláng...

A megbocsátó kegyelem - Füle Lajos

A megbocsátó kegyelem

ádvent-időn ismét elénk jön.

Kinek a Csillag megjelent,

irtózik az ítélkezéstől.

Tudja - miközben szenvedi -:

megbűnhődik végül a gazság,

de Isten ítéletei

az értelmünket meghaladják.

Egy teljesült kívánság

Az utóbbi időben az volt egyik kívánságom, hogy szülés előtt elmehessek még Váradra. Csak úgy. Vásárolni is szerettem volna ott, de arról hamar letettem. Az idő múlásával, aztán kezdtem lemondani, mert lehetőség nem nagyon adódott, bizalmam az autónkban nem nagyon volt...

pedig közeledett az édesapa szülinapja is. Péntek délután jött az sms, hogy lesz egy kis összegyülekezés apánál, megint felcsillant a remény bennem, de nem láttam, hogyan győzhetném le a 60 km-es - nekem most - nagy akadályt. Aztán reggel olyan szép borús napra ébredtem, hogy menten eldőlt bennem: Borókával elmegyünk a déli busszal, a fiúk maradnak Józseffel itthon. Hétfőn jöttünk haza.

Így történt, hogy én is ott lehettem apa 79. szülinapján.

Isten teljesítette a kívánságomat. Jut eszembe, aznap nem is egy ilyen kellemes meglepetésben volt részem.

Illés+Anita

Nagyon szép ünnepünk volt Váradon a tegnap, a menyegzőn. Legnagyobb testvérem, Zsiga fia nősült... Illésnek kis-tanítónénije is voltam anno, Anitának pedig óvónénije. Felnőttek, most ünnepre hívtak minket is.

Kis koszorús-párok (Boróka és Bálintka, alig 4 hónap van köztük).

Kicsit nagyobbak, de gyerekek még :), Zsuzsi és Ábel, szintén unokatestvérek...

Az ifjú pár... milyen csodálatos, ahogy egymás kezét fogva imádkoznak. Amíg ezt tenni fogják, nagy baj nem érheti őket...

Férfi-kvintett... (kár, hogy nem jegyeztem le, hány órát dolgozott J. azért, hogy az a néhány ének elhangozzon, a menyasszony kívánsága teljesüljön...)
A vacsorán, egyik feladata az volt Illésnek, hogy szerenádot adjon Anitának egy ukulelén - tíz perce volt a hangszerrel ismerkedni. Ezt az akadályt könnyen vette a vőlegény. ("halkan sírt az ukulele"...)

Sok-sok régi ismerőssel találkoztunk, szívembe zártam megint az arcokat, mosolyokat... a szív jó emlékkönyv. Csak a szép emlékeket akarom számon tartani...

a koncert

Megvolt. Örvendünk az áldásnak, a visszhangoknak, részben megtörtént a kiértékelés...

Nekem külön öröm volt látni, hogy a 2 év alatt mennyit fejlődtek a gyerekek, tinik... zeneileg és viselkedésben, hozzáállásban is... A szíveket az Úr látja, és a befektetett munkát is ő jutalmazza, amikor és ahogy jónak tartja. Kegyelem, amikor enged gyümölcsöket is látni, ízlelni.

A kép kezdés előtt készült, a hangpróbán. (A vegyes kórus tagjai nem látszanak, sajnálom.)

Személyesebben - külön öröm volt, hogy Danit, a nővérem és férje is elkísérte, kicsit együtt lehettünk. Boróka szereti a vendégeket kisajátítani magának :).

Ahogy nőnek a gyerekek, egyre izgalmasabb a zenei élet is velük. Örököltek sok jót az édesapjuktól, muzikálisak, zenélgetnek és énekelnek, aztán sok mindent meghallanak, kommentálnak...

Imádkozunk, hogy mindenféle fejlődésük kedves legyen az Úr előtt is.

Itt is, így is

szeretném kifejezni szeretetünket "egyetlen" nagylányunk felé, akinek ma van a szülinapja, aki számára ma megsokasította a kegyelmet a Mindenható Szerető Atya.

BOLDOG SZÜLINAPOT, ÁLDOTT ÉVET, DRÁGA `ZSIKE!

Nevetés

Azon morfondíroztam, kivel szoktam én jókat nevetni. Nem fogom felsorolni, az biztos, hogy legtöbbször J. nevettet meg... meg a Barátném.... de úgy igazi, jóízűeket a jó barátokkal, közeli testvérekkel lehet kacagni...

Hétfő délután nagyon sokat nevettünk. Lisztesék és Timárék komolyan vették Boróka februári meghívását :), és eljöttek hozzánk családjaik töredékével egy délutánra. Nagy kincs a közvetlenség, őszinte szeretet - pedig nem olyan rég, hogy ismerjük személyesen egymást, ha jól számolok, egy éve sincs... És mindez Krisztus miatt van, aki tanít minket egymást szeretni.

Természetesen, sok szó esett a zenéről, énekekről, Isten dicsőítéséről, külön élmény volt Csaba történetét meghallgatni. A gyerekek jól elvoltak - olvastak, játszottak, fociztak (virtuálisan), a kisebbek babáztak, szaladgáltak, csúzda - lipinka - sok minden belefért abba a néhány órába. Aztán rövid időre, csak úgy magától :) kettévált a szülők társasága, a férfiak elvonultak a nappaliba, mi nők pedig a konyhában beszélgettünk egyebekről, míg a vacsorát feltálaltuk.

fele annyi

Fele annyi éves lettem, mint amennyit édesanyám e földi létben kapott. Szép napunk volt a tegnap! Köszönöm!

Tegnap

ünnepeltünk Józseffel. Szülinapja volt.

Csak az őszinte szeretet tud egy kosarat így megtölteni, és annyi módon jelezni önmagát. Köszönjük minden drága testvérnek, barátnak, rokonnak, ismerősnek a sokféle szeretetet.

A mi családunkban

nőnek lenni jó!

Március 1, 8

Errefelé az a szokás, hogy március elsején a lányok adnak a fiúknak márciuskát. Aztán, 8-án ezt kell (ajánlatos) viszonozni virággal. Első alkalommal, amikor szembetalálkoztam ezzel a szokással igazán nagyot néztem, és megfordult a fejemben néhány gondolat a nők kezdeményezéséről, udvarlásáról... Azt gyanítottam, hogy ez valami újkeletű fordulat (mert Váradon annak idején a lányok kaptunk márciuskát elsején a fiúktól - ki mennyit, és kész), de nem, az idősebb nénik azt mesélték, hogy így volt ez az ő gyerekkorukban is. Hát kérem...

Minden esetre, a tegnap vásárolhattam virágokat, hogy a fiúk viszonozhassák (nemcsak) a kapott márciuskákat :).

Már 13!

Azám, tizenhárom éves lett ma Barnabás, elsőszülött fiunk!

Eszembe jut, hogy ugrált örömében az édesapja, mikor kiderült, fia született (én nem láttam, csak mesélte)! De még előtte, Efraim öcsém mérte a fájások közti időszakot, míg a mentőre vártunk - 2 percenként jöttek (épp nálunk volt, a lakáson dolgozott)... a mentő sokat késett, mert a nagy hó miatt (?) nehezen találta meg a címet... aztán a mentőben az asszisztens folyton azt mondta: "nehogy megszüljön itt, nehogy megszüljön".... mintha tudtam volna, milyen az (persze nem volt kedvem a jéghideg autóban szülni...)... A szolgálatos doktornő rábízott az ismerős bábára, mondván: "vágja, varrja, mintha csak magának csinálná..." F.Erzsikének bizony becsületére vált, nagyon szépen vezette le a gyors szülést... Barka 8 hónapra született (előtte való nap elestem a jégen, lehet, hogy ez is besegített a sietségbe...), de a súlya (2500 g) elégséges volt ahhoz, hogy ne nyilvánítsák koraszülöttnek (ma már másképp

van, tudom). Az atyafi, aki pár nap múlva hazavitt a kórházból, felesége érdeklődő kérdésére, hogy: "na, milyen a baba?", egyszerűen annyit mondott: "akkora, mint a mobiltelefonom". :).

Tényleg repülnek az évek, s 13 év alatt annyi minden változott... Barnabás is. Különféle képességek és tálentumok birtokosa, várjuk, hogy kibontakoztassa azokat Isten dicsőségére, akitől kapta.

A 13. zsoltár 6. versét kötötte lelkére az édesapja: Mert én hűségedben bízom, szívből ujjongok, hogy megsegítesz. Éneklek az Úrnak, mert jót tett velem.

Azért imádkoztunk, hogy ezt sokszor megtapasztalja - és vele együtt mi is ebben az évben.

Isten áldjon meg, Fiam!

Ja, olyan vicces volt: Boróka is készítgette az ajándékát, előkeresett egy társasjátékot, és "ráírta": mikebarka.hu :P Ez az Y generáció, már csak ponthuban tud gondolkodni :)