Boróka annyira más, mint a fiúk! :) Gondolom, ez természetes, mégis fura volt nekem az elejétől, hogy szinte mindent másképp gondol, akar, lát... másképp éli meg a mesevilágot is...Ha jól emlékszem, a srácoknak inkább felolvasni kellett - leporellókból, más könyvekből, meséket, képes Bibliát, verseket - , a lényeg, hogy élvezték a felolvasást, és működött a fantáziájuk. Épp ezért igencsak meglepődtem, amikor észrevettem, hogy Boróka sutba vágja a könyveket, egyáltalán nem érdekli, ha olvasok-olvasnék, mindent csak élőben szeretett hallani. Követelte a verseket, mondókákat, énekeket, de azokat is slágerszerűen. Csak, amíg ő élvezte, míg valami új fel nem tűnt a láthatáron; az előzőket aztán meg sem szabadott említeni. Így mindig van aktuális kedvenc esti éneke, mondókája, meséje...
Kisebb korában az Arany János: Családi kör- első sorait mondogattam, majd mondogatta ő is édesen -
Este van, este van: kiki nyúgalomba!
Feketén bólingat az eperfa lombja,
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
Aztán következett 2 Szilágyi Domokos vers -
Pimpimpáré, retyerutya, hej!
Alszik a város, aluszik a tej,
macska vadászik, csizma a lábán,
egerek sírnak-rínak a ládán,
receruca, sejhaj, pimpimpáré,
forró kályhán duruzsol a kávé,
aluszik Marika, Jancsi (Boróka) is álmos,
szép holnapról álmodik a város.
és a
LILIOM-PALOTA
Kacsavári Katalin
egyet gondol:
palotát épít
vízililiomból.
Csupa szín, csupa fény,
csupa csodaillat,
benne hál éjjel
a vacsoracsillag.
(Próbálkoztam a 23.Zsoltárral is, verseltem
neki, de nem szerette hallani -
lehet, hogy nem volt elég dallamos,
- nem tudom,
ének formájában jobban fogadja.)
Amikor ezeket megunta, saját mesét kezdett, a
mi valahogy így született:
Anya, mesélj nekem a kislányról, aki kikapott! :)
A lefektetés körüli rituálékor rájöttem,
milyen nagyon igényli, hogy megbeszéljük a nap
eseményeit. Meg kellett említeni mindenkit,
akivel aznap találkoztunk, megbeszéltük
az eseményeket, meg akarta érteni
az összefüggéseket, sokat-sokat kérdezett.
Így történt, hogy elkezdtük a mesét
A kislányról, vagyis Róla.
Minden este meséltem neki a Kislányról,
összefoglaltam a nap eseményeit,
ő néha kijavított, kisegített, beleszőttem
a tanulságokat is...
Boróka meséjének az az érdekessége,
hogy mindenkit néven szabad nevezni,
csak őt nem. Mert a mese főhőse nem Boróka,
hanem a Kislány.
Előfordul, hogy a délutáni alváskor is a Kislányról
mesélünk, de nem mindig.
Van még egy spéci mese, az Icinke picinke -
azt a vécén ülve szereti hallgatni,
csakis ott és csakis akkor kell mesélni... :)
Mostanában - szerintem a VUK hatására -
gyakran kér mesét a rókáról.
Úgyhogy a mesére hívás valahogy így kezdődik:
Anya, mesélj nekem a rókáról...
Elmondtam a tanítómeséket, amiket tudtam,
aztán következtek a saját variációk...
Azóta az édesapja meg a fiúk is beszálltak a rókás
meseszerzésbe...
Ezért nagy a választék, de 3 kedvenc van:
A róka és a holló, A róka és a gólya,
A róka és a medve (Ursul păcălit de vulpe).
Szerencsére, egyáltalán nem bánja, ha ugyanazok a
mesék sokszor változnak -
csak a lényeg megmaradjon!
Ha ismertek még rókás meséket, szóljatok!
Mindjárt meseidő, úgyhogy be is fejezem, csak még
egy kérdés Mike mamának:
felismeri Borókán a karácsonyi ajándékát?
