(értsd: személyazonossági igazolványom)
Nyár elején elvesztettem.
A pénztárcámban szoktam hordani, de odaadtam Józsefnek egy fénymásolásra. Azóta sem kaptam vissza. József azt mondja, visszatette a helyére, de én nem találtam meg. Kerestük mindenütt, hiába. Eltelt a nyár, hiányzott nekem ..., és készültem, hogy másikat csináltassak. Muszáj, na. Persze, sokat, tényleg sokszor és nagyon is komolyan imádkoztam, hogy találjam meg, ha a lakásban van valahol.
Eltelt a nyár. A héten nyélbe akartam ütni az új buletin "beszerzését".
Ma reggel megtaláltam a pénztárcámban.
Hogy mik vannak...
Csodák.
Szerteágazó nagycsaládunkkal, barátainkkal, ismerőseinkkel, lelki testvéreinkkel szeretnék megosztani életünkből - amit sikerül.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: majdnem semmi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: majdnem semmi. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. szeptember 30., hétfő
2012. július 27., péntek
ügyes vagyok :)
mert sikerült szinte egy hónapot is "várni" a híradással...
Most itt vagyok.
Az elmúlt hónapban főleg hétvégenként volt nagyobb mozgás a családban: utazás/esemény előtt készültünk rá, utána meg pihentünk egy kicsit és újra készültünk...
na jó, ezt 4 nappal ezelőtt írtam :)
Júliusban voltunk tehát Békésen a Tinifi kórussal, egy 7végére. Aztán Aradon menyegzőben. Aztán mi is volt? Ja, Édesapám nyolcvanadik szülinapja, családi kirándulási Kistárkányban - erre mifelénk - és Váradon közös ünnep. Fantasztikus volt. Múlt hétvégén Gyergyóba mentek a nagyobb fiúk Józseffel, tinitáborba. Hétfőn jönnek haza. Alig várjuk. Addig meg, itt van Debóra unokahúgom, segít játszani a kisebbekkel.
Rájöttem, hogy idén kevesebb időt töltöttem befőzéssel, mint tavaly. De arra is rájöttem, hogy ezen nem kell csodálkozni. Úgyhogy most megelégszem azzal, amit és amennyit lehet.
Asszem, hűségesebbnek kell lennem a tágasabb családomhoz itt a blogos szférában. Az akarat megvan, kérem.
Most itt vagyok.
Az elmúlt hónapban főleg hétvégenként volt nagyobb mozgás a családban: utazás/esemény előtt készültünk rá, utána meg pihentünk egy kicsit és újra készültünk...
na jó, ezt 4 nappal ezelőtt írtam :)
Júliusban voltunk tehát Békésen a Tinifi kórussal, egy 7végére. Aztán Aradon menyegzőben. Aztán mi is volt? Ja, Édesapám nyolcvanadik szülinapja, családi kirándulási Kistárkányban - erre mifelénk - és Váradon közös ünnep. Fantasztikus volt. Múlt hétvégén Gyergyóba mentek a nagyobb fiúk Józseffel, tinitáborba. Hétfőn jönnek haza. Alig várjuk. Addig meg, itt van Debóra unokahúgom, segít játszani a kisebbekkel.
Rájöttem, hogy idén kevesebb időt töltöttem befőzéssel, mint tavaly. De arra is rájöttem, hogy ezen nem kell csodálkozni. Úgyhogy most megelégszem azzal, amit és amennyit lehet.
Asszem, hűségesebbnek kell lennem a tágasabb családomhoz itt a blogos szférában. Az akarat megvan, kérem.
2012. június 23., szombat
Idegesít
hogy a szépen megszerkesztett bejegyzéseimet ömlesztve jeleníti meg a blogger.
Lehet, hogy nagyon egyszerű a megoldás erre a problémára, csak én nem tudom. Ha valaki tudja, segítsen, kérem.
2012. február 23., csütörtök
összetörve
Mostanában több poharat, tányért, effélét törtem el, mint az elmúlt min. 5 évben összesen. Nem tudom, mi van velem.
Boróka azt mondja, meggyengült a kezem.
Lehet más oka is?
2011. október 28., péntek
ez tényleg a margójára
S.B. ma elindult világgá. Vagyis Spanyolországba. Bepakolt a bőröndjébe, megtömött még egy rafiaszatyrot és egy mappát is odatett. Repülővel tervezte az utazást. Engem közben az foglalkoztatott, hogy vajon mivel keseríthettem el.... De megnyugtatott, hogy ez csak játék. De igazi. Fél óra múlva mégis úgy döntött, hogy nem megy világgá. Rövid idő múlva bejelentette, hogy mégiscsak elutazik Spanyolországba - de visz engem is!
Felajánlotta, hogy segít a puding-készítésben. Vagyis szívesen kinyalja majd a tálat.
Meg azt mondja: menjünk Amerikába. Mert akkor találkozhatok Mike mamával, és nemcsak telefonon beszélgetek vele...
Ábelék hetek óta János Vitézről témáznak irodalomórán. Egyik fogalmazásában ezt adta Kukorica Jancsi szájába: Nekem többet ér Ilus, mint ezüst, arany,
Nekem többet ér ő, mintha sok pénzem van...
Szólok a családnak, hogy a kikészített csoki ajándék lesz, ne bontsák már fel... Mikor csomagolni akarom, látom, fel van bontva. Nem is kóstolta meg a bontogató. Csak annyira lett kibontva, hogy már nem lehetett továbbadni. :)
B. a tárgyakat legtöbbször pucc-nak nevezi. Nagyon nem élvezem. De elhallgatom. Ő meg mondjamondjamondja. Csakazértis. Hát izé :)
Mostanában J. megint a gitár-orgona-versek és kották között ingázik. Legtöbbször én szállítom le a realitás talajára. (Muszáj.)
Zsefi nagyon élvezi a mászik, mászik Bagari kezdetű csikizős mondókát... meg a tornázást is.
Kínai boltban jártam. Megláttam a telefonom tokját - vagyis hasonmásait -, és alig hittem a szememnek: négyszer olcsóbb volt, mint amennyiért én Váradon vettem. Kellett nekem ott vásárolni...
Szelektív hulladékgyűjtés. Kaptunk egy nagy sárga nejlonzsákot a pillepalackoknak. Azóta abba tesszük (alig van). Csütörtök reggel szépen kiraktuk a szemetes kuka mellé, hogy ha jön a kukásautó, vigyék el. Jött. Az emberek összeborították, amit mi szétválasztottunk. Tökéletes együtt működés. Idézőjelben.
2011. szeptember 9., péntek
mi van benne?
Füstölt trappista sajtot vett J. a Lidl-ből. Magyar termék.
Barka, akinek szokása minden cédulát, feliratot, címkét áttanulmányozni, a reggeli után egyszer csak megszólal:
- Nézzétek, mit ír itt az összetevők között: (én bemásolom)pasztőrözött tej, konyhasó, szilárdító anyag: kalcium-klorid; tartósítószer: kálium-nitrát; enzimek, kultúra, természetes füst.
Hm, tyűha és nahát - kultúra (milyen?) és természetes füst.
No comment.
2011. július 27., szerda
telnek a napok...
közeledik az idő. a doki szerint még vagy két hét... szükségem is van erre az időre. Tökéletesen csak Isten tudja a pillanatot. Ez jó. Benne bízom. Mert ha emberekben kellene, hát régen rossz lenne nekem. Jól vagyok, erőben, szeretve és támogatva, érzelmileg azért elég változóan, de ez érthető is ilyenkor. Megértőnek kell lennem saját magammal is. :)
Ma jönnek haza a fiúk a sátortáborból, várom, hogy meséljenek. Végig esett az eső....
Közben még befőzéssel is foglalkozom, ha van segítség hozzá. És teszem magam, hogy pihenek.:))
2011. július 25., hétfő
... ezen taposunk...
Ma három éve, hogy ideköltöztünk. Nemrég emlegette is valaki a környékről, hogy "mindjárt három éve hogy a Mike család ezen tapos...." (az itt/ott vagy erre/arra helyett egyszerűen azt mondják: ezen/azon).
Taposunk hát, persze, ezen-azon.:)
2011. március 12., szombat
tavasz suhan a fák között...
... most már tényleg érzem, merem mondani is írni is...
Boróka nem bír magával, kiszedte az összes szoknyáját, ruháját, szinte egy nap alatt akarja bepótolni, amit télen nem vehetett fel... kérdi, mit mondott a néni a rádióban, hogy meleg lesz?
Sok mindenhez kedvet kapok én is ilyenkor. Bizsereg a szívem, a kezem, és ha nagyon sietek, akkor a pocakom is :).
Tavasz van.... jól tudom, érzem, értem....
2011. február 6., vasárnap
Csak jelzem,
hogy egész sor bejegyzést írtam az elmúlt hétről... Nem, mintha olyan nagy szám lenne, de ha úgyis elolvassátok, lehetne időrendi sorrendben is.
Egyébként meg, van valami újdonság az oldalon. Aki felfedezte, szóljon. Akinek hallgatni kell, az legyen szíves :P...
2011. január 15., szombat
Patópáloztam
Kérdem Ábelt, mért nem tette meg, amire megkértem?
Hát, patópáloztam! - volt a válasz.
Nem hiába hallgatják a gyerekek naphosszat a Kaláka versmegzenésítéseit.
Igaz, most Arany János van soron, mert legutóbbi debreceni utunkon József ezzel gazdagította gyűjteményét. A walesi bárdok a nagy kedvenc, de fújják már A tudós macskáját, a bajusztalan Szűcs György történetét, Zách Klárát és a többit is...
Ahogy az oldalt nézegetem, még van mit gyűjteni :). Legalább nem felejtem el, hogy P.B. zenéje helyett mivel szerezzek örömet a férjemuramnak.
2010. december 13., hétfő
Szép
karácsonyi hátteret szerettem volna, erre fel még az is elszaladt, ami volt. Nincs türelmem, és időm se erre most.
Azért az életem korántsem ilyen szürke. :)
2010. október 21., csütörtök
A minap

arra lettem figyelmes, hogy százra kerekedett a bejegyzéseimet rendszeresen olvasók száma. Nézőpont kérdése, hogy ez sok, vagy kevés. Hogy a szám nem reális, az biztos. Végignéztem (gyorsan) a neveket (arcokat is, ha volt a kép mellett), és örömmel nyugtáztam, hogy többet ismerek közülük, mint amennyit nem. EZ jó. Megtiszteltetés, hogy hozzánk is be-be néztek, bár tényleg nem értem sokszor, miért is, hisz semmi különös nincs bennünk.
Nem firtatom újra, mért írok, hisz a blogcím alatt indokolva van :). Remélem, inkább hasznos vagyok olykori megjelenéseimmel, mint káros... remélem.
2010. október 7., csütörtök
tarhonya és fordítva
Ma többek közt, tarhonyát is vásároltam. Kezembe veszem a zacskót, az egyik ujjam alatt azonnal kiszakad. Pedig nem is nyomogattam, vagy ilyesmi. Becsületes vásárló lévén, nem rakom vissza a polcra, hanem elmegyek és a zöldséges részlegnél zacsiba teszem. De előtte...
... elolvastam a csomagolásra írt szöveget is. Örömmel vettem tudomásul, hogy két nyelven van minden, nyomban olvasni kezdtem - magyarul persze. Mindjárt arcomra fagyott a mosoly, vagyis nagyra kerekedett a szemem... nem, nem háborodtam fel annyira ... pedig a következőket olvastam, és így, ahogy bemásolom:
TARGONYA
Felhasználási javaslat: Fóró olajba meg pirityuk, felöntyük 1/2 liter vizel hozá adunk borsot, sot, delikátot, 10 percet fözük lasu tüzön, lefedve tartyuk 30 percet. Fogyasztását pörköltekhez javasolyuk.
Hát, a google is viccesen fordít, nem mondom. De ez itt.... Beválik helyesírás-gyakorló feladatnak. :)
Ja, a cég szép hazánk azon városában van, ahol állítólag legszebben beszélik a magyar nyelvet. Beszélni beszélhetik is, de az írással, lám, hadilábon állnak egyesek...
Amúgy ezen a vidéken, ahol mi most élünk, a Belényesi medencében, a következő igéket így mondanák: pirítuk, felöntük, tartuk... a j-t egyszerűen kihagyják. Ha meg a boltba mennek, oda viszik a kenyeret, nem veszik. De minden mást is. Mert a venni igét vinni-nek mondják. Reggelente a ruhát is felviszik magukra. Nekik jól áll így beszélni, hozzájuk tartozik. Én meg továbbra is megveszem a kenyeret, és csak aztán viszem haza. :)
2010. szeptember 16., csütörtök
a napokban
rendezgettem a yahoo-s postaládám, abban is a címtárat. mit mondjak, sikeresen kitöröltem egy csomó embert a messenger-listámról. asszem túl gyorsan mondtam igent egy kérdésre, visszavonhatatlanul...
ha valakinek esetelg ilyenmód hiányzom, hát ez az oka. bocsi.
2010. augusztus 31., kedd
2010. május 21., péntek
Nincs képem hozzá,
de attól még igaz, hogy ez a hét nagyon zsúfoltra sikeredett. Ilyen ágas-bogas napokon nekem nem megy a pósztolás.... (Azért szoktam olykor egy-két héttel visszamenőleg írni.)
Viszont nagyon, de nagyon tudnék örülni egy nagymamának...
Viszont nagyon, de nagyon tudnék örülni egy nagymamának...
2010. április 28., szerda
nem is volt olyan nehéz
tisztább oldalra írni nektek, de a színek összeválogatása ki tud fárasztani, főleg, hogy nem tudom, hogy kell keverni.. és ez nekem nem olyan nagy élvezet... mindegy, a lényeg a lényeg.
2010. április 16., péntek
Amikor a semmi van.
Gyökössynek van egy ilyen című írása.Nem épp semmi, de semmi különös nem történik, legalábbis nem tűnik fel. Pedig a férj elutazott 2 napra, a gyerekek oviban, suliban, holnap Kurutty verseny Ábinak, Barka úgy döntött, nem megy 3 napos kirándulásra (jobb többször kapni abból a pénzből ajándékot, mint egyszerre... - elvből), ma délután szülinapozni is megyünk, meg annyi a dolog (ami megvár). Meghívószerkesztés, vásárlás, beteglátogatás, takarítás, pakolászás, mennyi minden be kell, hogy férjen még a mai napba...
Sokat esik az eső, hideg van - de fűtünk. Elolvastam Polcz Alaine: Asszony a fronton-ját, meglehet, hogy a hatása alá kerültem, csak nem tudatos (vagy már az)? Nem vagyok épp annyira rezignált.
Tudom, hogy Isten jó, mindentől függetlenül.
Ezt is olvastam: az a legjobb a tavaszban, hogy pont akkor érkezik, amikor a legnagyobb szükség van rá. És a szöveg melletti képen tulipánok vannak, havas földben.
2010. február 23., kedd
Mióta
tudom, hogy a spenótot csak mosni kell, és nem szükséges leszedegetni a szárakat, mert abban van a legtöbb vitamin, szóval azóta szívesebben állok neki a spenótfőzésnek.
Nos, ez a mióta a tegnap volt. Így ma naaaaagy adag spenótot főztem.
Nos, ez a mióta a tegnap volt. Így ma naaaaagy adag spenótot főztem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)