A nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.
Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejü cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.
3 megjegyzés:
Kivancsian lesem minden bejegyzesed , s szeretettel olvasom.Sokat jelent szamomra baratsagod.
Kerlek nezz ide be, hogy lasd mit is jelentenek szavaim.
http://eszterszappan.blogspot.com/2011/03/egy-jo-szo-jatek.html
Kedves Adina!
Lehet, Te nem is tudsz rólam, illetve nem ismersz, de én jó ideje olvaslak már. Másrészt, Evódia azt mondta múltkor, hogy Rád emlékeztetem, ezt bóknak vettem...Így, kicsit kötődöm Hozzád, virtuálisan, legalábbis. Ezért küldöm ezt a virtuális ölelést, amivel különleges szappanok tulajdonosa lehetsz!
És még: örültem a versnek, gyerekkori hangulatokat ébresztett bennem!:-)
http://eszterszappan.blogspot.com/2011/03/egy-jo-szo-jatek.html
Kedves Iri, Éva!
Köszönöm a bátorító, szép szavakat. Jó lenne megnyerni a kecsketejből készült szappanokat, egy ideje már "szemezgetek ezzel"...
Kár, hogy nincs türelmem rendesen játszani, és pontokat gyűjteni...
Megjegyzés küldése