Nagyon szép ünnepünk volt Váradon a tegnap, a menyegzőn. Legnagyobb testvérem, Zsiga fia nősült... Illésnek kis-tanítónénije is voltam anno, Anitának pedig óvónénije. Felnőttek, most ünnepre hívtak minket is.
Az ifjú pár... milyen csodálatos, ahogy egymás kezét fogva imádkoznak. Amíg ezt tenni fogják, nagy baj nem érheti őket...
Férfi-kvintett... (kár, hogy nem jegyeztem le, hány órát dolgozott J. azért, hogy az a néhány ének elhangozzon, a menyasszony kívánsága teljesüljön...)
A vacsorán, egyik feladata az volt Illésnek, hogy szerenádot adjon Anitának egy ukulelén - tíz perce volt a hangszerrel ismerkedni. Ezt az akadályt könnyen vette a vőlegény. ("halkan sírt az ukulele"...)
Sok-sok régi ismerőssel találkoztunk, szívembe zártam megint az arcokat, mosolyokat... a szív jó emlékkönyv. Csak a szép emlékeket akarom számon tartani...
4 megjegyzés:
Isten áldja az ifjú párt!
Köszi a képeket, és a kedves sorokat.
Szép párok, sok boldogságot nekik!
Sok boldogságot nekik!
de édesek mind:)))
de az apróságok a legaranyosabbak:)))
Megjegyzés küldése