2011. március 30., szerda

fele annyi


Fele annyi éves lettem, mint amennyit édesanyám e földi létben kapott. Szép napunk volt a tegnap! Köszönöm!

2011. március 28., hétfő

vegyes


Szombat reggel korán keltem, mint hétköznap általában, mert Barka Váradra ment, versenyre.
Mire a többiek is előkerültek a ház különböző sarkaiból, elkészítettem egy adag narancslekvárt, és egy adag vargabélest. Nem tudtam nyugodni, muszáj volt. :) (Na jó, több mindent előkészítettem már előző este, így gyorsabban haladtam.)
Rövid piacolás után Borókával mi is elutaztunk Váradra: hogy meglátogassuk egyik nővéremet a kórházban, meg, hogy találkozzunk a másik nővéremmel és kislányával, akik két hétre Apunál vannak.
Estére értünk haza, én nagyon-nagyon elfáradtam. Úgy látszik, ehhez a "folyton elfáradok és lihegek" életérzéshez nagyon hozzá kell szoknom.

2011. március 27., vasárnap

pirosban :)

Növök, növögetek :)
De a három csemete is, láthatjátok. Ma valahogy sikerült magunkat pirosba öltöztetni, csak J. volt kékben. Elég nehéz csoportképet összehozni, legalább egyvalaki mindig másfelé néz, vagy épp pislog.
Ez már hivatalosabb. Nem volt, ki szóljon, hogy borzos vagyok :)).

Augusztusig még sok hét van..

2011. március 23., szerda

Áprily Lajos: Március

A nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.

Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejü cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.


2011. március 15., kedd

Tegnap

ünnepeltünk Józseffel. Szülinapja volt.
Csak az őszinte szeretet tud egy kosarat így megtölteni, és annyi módon jelezni önmagát. Köszönjük minden drága testvérnek, barátnak, rokonnak, ismerősnek a sokféle szeretetet.

Valódi csodaszer

Hihetetlen, elképzelhetetlen erő az önzetlen szeretet. Csak meg­mozdul benned, s máris megváltozik körülötted a levegő. Megvál­tozol elsősorban te magad. Letörli arcodról a keserû vonást, kisimítja szemed alól a ráncokat, belelop a szemedbe valami furcsa derût, amitől fényleni kezd az arcod is - fényleni kezd az egész lényed is. Újraépíti egész testedet - valóságosan új embert épít belőled. Jó étvágyat ad és nyugodt álmot. Igazi békét ad és igazi örömet. Úgy nevetni és úgy nevettetni senki sem tud, mint akiben felébredt a szeretet.
(Mezey Mária)

2011. március 12., szombat

tavasz suhan a fák között...

... most már tényleg érzem, merem mondani is írni is...

Boróka nem bír magával, kiszedte az összes szoknyáját, ruháját, szinte egy nap alatt akarja bepótolni, amit télen nem vehetett fel... kérdi, mit mondott a néni a rádióban, hogy meleg lesz?

Sok mindenhez kedvet kapok én is ilyenkor. Bizsereg a szívem, a kezem, és ha nagyon sietek, akkor a pocakom is :).

Tavasz van.... jól tudom, érzem, értem....

... az embereket Te meg hagyod halni...

Ahányszor hallottam a Tebenned bíztunk-ot énekelni, ez a sora mindig megfogott. Az elmúlt napokban két temetés volt, 95 és 71 évesen költöztek el az örökkévalóságba testvérek...

Beszélgetünk J-fel az élet ilyen dolgairól is, s bölcsen mondja ő: nem azon kell csodálkozni, hogy meghalunk, hanem azon, hogy még élünk.
Valóban, az élet Isten csodája.

2011. március 11., péntek

utóhang


Pár szóban még a nők napjáról, megemlékezésekről. Zsuzsa írta, hogy nem ért egyet előző bejegyzésemmel (hát ez nem is kötelező). Gondolom, az, hogy nők napján a család férfitagjai felköszöntenek pár szál virággal, figyelmességgel, nem jelenti azt, hogy egyetértünk a feminista ideológiával. Amúgy az év más napjain is kapunk figyelmességet, nemcsak virág formájában, hanem szívességekkel, minőségi idővel, és hasonló kincsekkel.

Az a tapasztalatom (és tudom, hogy nemcsak nekem), hogy napjainkban is nagy szükségük van a nőknek a bátorításra, értékelésre. Pont arra, hogy megerősítsük bennük: a napi rutin, sokszor robot, házimunka, kerti munka, gyereknevelés igenis érték, és Isten szemében is kedves. Legtöbben életük folyamán kevésszer kapnak családjuktól - a társadalomban még kevésbé -. ebben megerősítést, pedig, ugye, egyetlen dicsérő szó szárnyakat, új lendületet ad(na).
Aztán meg ott van a közösség-igény is.
Amikor a "világban" ilyenkor ünnepelnek sokan, mért ne ünnepelhetnénk mi azt, hogy Istennek drágák, értékesek vagyunk, Jézus miatt az ő szeme fénye? Én ezért szoktam a nőnap apropóján is összegyűjteni a nőket gyülekezeteinkből; a magas létszám jelzi, hogy nem tévedtem... az idén is, igen sokan jöttek el vendégek a faluból is... Ilyenkor nem nőimádat folyik, hanem Isten imádata. Őt dicsőítjük elfogadó, befogadó szeretetéért, tervéért, hogy minket épp nőknek alkotott, és keressük akaratát életünkre nézve, fogadjuk tisztító munkáját.
Hétfőn Fenesen, kedden Kolozsváron is így ünnepeltünk.

2011. március 8., kedd

A mi családunkban

nőnek lenni jó!