2010. október 21., csütörtök

A minap


arra lettem figyelmes, hogy százra kerekedett a bejegyzéseimet rendszeresen olvasók száma. Nézőpont kérdése, hogy ez sok, vagy kevés. Hogy a szám nem reális, az biztos. Végignéztem (gyorsan) a neveket (arcokat is, ha volt a kép mellett), és örömmel nyugtáztam, hogy többet ismerek közülük, mint amennyit nem. EZ jó. Megtiszteltetés, hogy hozzánk is be-be néztek, bár tényleg nem értem sokszor, miért is, hisz semmi különös nincs bennünk.
Nem firtatom újra, mért írok, hisz a blogcím alatt indokolva van :). Remélem, inkább hasznos vagyok olykori megjelenéseimmel, mint káros... remélem.

17 megjegyzés:

Piroska írta...

Úgy tapasztalom, vágyunk arra, hogy beszélgethessünk a hétköznapi hívő életről. Szívesen olvassuk, átéljük egymás örömeit, imádkozhatunk értetek, pl Boróka gyógyulásáért!

nevtelen írta...

es szerintem sok a nevtelen is.

Kriszta írta...

a lényeg, hogy ne hagyd abba. szeretünk olvasni!
a számodra nem annyira különleges bejegyzéseid, számunkra különlegesek, hidd el!

Mike Adina írta...

Persze, hogy vannak névtelenek is, jócskán. Tudom én, és nem baj.

Bevallom, őket is akartam provokálni egy kicsit. Mert hosszú távon kell a feedback mindenkinek,nekem is. :)
És higgyétek el, dicshimnuszokat nem várok, de őszinte egy-két sornak örülnék.

Névtelen írta...

névtelenként olvaslak rendszeresen,tetszik a családod,a munkátok ,a gyermek nevelés ahogy örülsz a sikereiknek,az őszinteséged,hogy nem titkolod el ha probléma van ,hanem azt hinné az ember a lelkipásztor családban soha nincs baj.Különösen tetszett egy bejegyzésed,az őszinteséged miat szerettelek meg még jobban.Az Úr áldjon meg.

mutter írta...

Nekünk is írj tovább, kérlek...

Én nem tartom számon a kerek számokat, őszintén mondva néha zavar is a sok névtelen látogató az "én meg a kis és nagy családom" blogomon. Akiktől feedbacket (levél-szó) kapok, én azoknak írok bejegyzést! Fel kellene jegyezzem így hány olvasónál járok. Csak nincsenek a rendszeres olvasóknál mind. Őket meg is ünnepelném...

Tündi Daika írta...

nem mindig az a lényeg, hogy "hasznos"infokat közöljünk, egyszerűen jó olvasni egymásról... károsnak tutti nem az. A távolságok miatt ritka a találkozás, ezért is örülök a blogoknak, igy legalább tudom mi történik veletek :)

Zsuzsa írta...

Én szeretlek olvasni is, meg hallgatni is!
Sok szeretettel gondolok rád ma is!:)

Abigél írta...

Száz szónak is egy a vége,csak így tovább!Én is így tarthatom"napi"szinten veletek a kapcsolatot:)Isten áldjon meg gazdagon!

Mike Adina írta...

Úgy vagyok, mint mutter, hogy tudatosan azoknak írok, akik visszajeleznek valahogy. Én is azokról olvasok legszívesebben, akikhez valamilyen módon kötődöm.

Tündi, lehet, tényleg nem kell mindig hasznosságra törekednem, elég, ha én én vagyok.

Természetesen olykor megkísért az, hogy lehetnek olvasók, akik a blogokat egyféle "story-magazinként" fogják fel, és csámcsognak mások őszinteségén, de ez az ő problémájuk.

Nem terveztem, hogy bezárjam a blogot, dehogy. De a bátorítás, mint már mondtam, néha különösen ráfér az emberre. Rám is, aki olyan megtévesztően erős tudok lenni (pedig nem mutatok szándékosan ilyet.). Hát így.
Maradok őszintének, egyenesnek, sebezhetőnek, és gyengének. Gyengeségemben is erősnek.

Siko Margit írta...

En is szeretlek olvasni es orulok nektek .aldjon meg az Ur es a masik szeretek tudni a testvereimrol ,ha nem lenne blogod akkor talan nem lenne lehetosegem .

Névtelen írta...

Meg van adva a lehetőség névtelenül írni,nekem így egyszerübb.......
Mi az ,hogy sebezhető?Úgy értem az,ha
bántanak, sértenek,leértékelnek,nyílvánosan ki-
csúfolnak,stb...ez fáj,sebet ejt.
Nálunk azt prédikálják nem szabad megsértődni,mert azt jelenti nem vagy megtérve,él az ÉN-ed,még hogyha
a másik a hibás akkor is te légy a kezdeményező,mert képes voltál megsértődni.
Úúúúúgy szeretnék erre választ kapni,úgy őszintén,nem kell a megjegyzést kiírni,csak a választ te vagy a férjed valamilyen cím alatt a blogon.KÉRLEK,ha lehetséges.

Szilvia írta...

en csak azt banom, hogy nem eloben "olvashatom" a blogod...hianyoztok!

iri írta...

Csak azert lettem utolso mert az elso megjegyzesem nem ment el.Remelem ez igen.Amugy is hiszem hogy szinte elsonek olvasom bejegyzeseid, mert lesek utanuk,s nyugodj meg, nem neked kell erdekesnek lennie hanem elegendo ha mi annak tartjuk.Vagyis mi akik miattad olvassuk.
Latod milyen jo megjegyzesek sikeredtek ujbol!

Mike Adina írta...

Kedves Névtelen, köszi, hogy azért írtál. Köszönöm a témát, még kell hozzá az ihlet, és meglesz a bejegyzés. (Remélhetőleg nem túl sokára.)

Iri, drága, tudom én, hogy elsőnek olvasol (általában):)...
... nem a megjegyzéseket hajhászom, dehogy... nem gondolom, hogy magyarázkodnom kéne tovább :))

iri írta...

VISZONT EN MEG MEGIRHATOM HOGY BIZTOS VAGYOK BENNE,DE OLYAN JO AZOKAT IS OLVASNI!

Murray és Adina Clemetson írta...

Még a világ végén is olvasnak... :) Megjegyzem, tetszik, hogy nem 'prédikálsz'. Sokszor nemesség van az egyszerűségben, azaz a mindennapi szinten megélt dolgok leírásában.