2011. augusztus 30., kedd

Ma négy hete... (egy születés margójára)

József megígérte, hogy lesz beszámoló a szülésről... be kéne tartani a szavát, bár én nem terveztem ilyen beszámolót :)
nehezen, de valami csak összejön - mert ezek a napok, hetek másról szólnak. ha gép elé ülök is, babával van tele a kezem :), így inkább csak olvasok gyorsan...


Életemnek ez a része, története, különösen az Istenbe vetett bizalomról szól. Ő méltó a bizalomra, bizalmamra, és megéri benne bízni, ezt újra átéltem! Zsefi születésének történetét azért örökítem itt meg, hogy dicsőséget adjak ezzel is Istennek. Különben, mint történet, másnak nem annyira különleges vagy megrázó, és hatásvadász sem vagyok... :)

Voltak elképzeléseim a szüléssel kapcsolatban, mondhatni vágyak, álmok is.
Úgy terveztem, Váradon szülök majd, magyar szülész-nőgyógyásznőt választottam... Kétszer voltam a rendelőjében, és mindig elégedetten távoztam. Mégis, nem voltam biztos abban, hogy nekem ilyen "messzire" kell menni szülni... apró jelekből értettem, hogy Isten hazahív, a lakóhelyemre, hogy ne a nagyvárostól, vagy orvosoktól várjam a jobbat... És engedtem neki, itt is nyilvántartásba vettek, többet nem is mentem Váradra. Ez a döntés anyagilag is könnyebbséget jelentett, hogy itt ingyenes volt a kivizsgálás, és utazni sem kellett. Szülés előtt kb. egy hónappal a váradi doktornő felmondott a kórházban - tehát nem vezethette le volna nekem a szülést. Isten előre tudta ezt...

A korábbi szülésekből kiindulva azt gondoltam, a negyedik legalább olyan rövid és könnyű lesz, mint az előző három, vagy még könnyebb. DE Zsefivel többet vajúdtam, mint a másik három gyerekkel összesen :). Isten másképp intézte. A vajúdás hosszú volt és fárasztó - a fájások rendszertelenek voltak, és nem túl erősek.... A doki elővigyázatosságból Váradra küldött mentővel - lévén, hogy Belényes két kórházának egyetlen altatóorvosa van, aki épp betegszabadságon volt, és probléma esetén nem lett volna kit behívni.... Éjfélre tehát Váradon voltam - közben a család összefogott imában értünk. Ott egy kedves magyar rezidens orvosnőhöz kerültem, aki mindent ellenőrzött és elmagyarázott, majd átadott egy szintén nagyon kedves, magyar szülésznőnek. Nekem ez igazán kedveskedés volt mennyei Atyám részéről, aki tudja, milyen sokat jelentett, hogy anyanyelvemen kommunikálhattam, és ez ott épp senkit nem zavart... Amikor végre "rendes kerékvágásba" kerültem, elég hamar megszületett a kisfiunk.
Amiért imádkozni sem mertem, az is megadatott: a negyedikkel nem vágtak! Pici repedés csupán, és semmi kínlódás az első hetekben! Hála, hála...
Hab a tortán, hogy a gyermekorvosnő is magyar volt. Igencsak nagyot néztem, amikor a nevemet látva románról magyarra váltott, és elnézést kért az őt kísérő nővértől, hogy most magyarul folytatja.... ekkora kitüntetés, figyelmesség!

Szobatársam egy kedves fogorvosnő volt, majdnem velem egyidős. Amikor egy nappal hamarabb hazament, mint én, és másvalaki került a helyére, realizáltam, milyen nagy dolog, hogy Isten ezzel is törődött; egy hullámhosszon voltunk, jókat beszélgettünk, maximális bizalom volt egymás felé...

A várandósságom harmadik felében kaptam egy igét az Úrtól, Ézsaiás próféta utolsó részéből: Csak megindítsam, és ne vezessem le a szülést? - kérdezi az ÚR. Vagy én, aki a szülést vezetem, megakadályozzam? - kérdezi Istened.
Eddig is tudtam és hittem, de innentől még tudatosabban, hogy a szülés minden pillanatát felügyeli az Úr. Ezért is idegenkedtem (mindig) attól, hogy az orvos beindítsa a szülést komoly ok nélkül... Ezért is óvakodtam attól, hogy vakon az orvosban bízzak, bár persze kell a normális orvos-páciens bizalom, de jelen esetben ennek hiánya nem rajtam múlott. Ezért nem estem pánikba, amikor hirtelen Váradra kellett menni, vagy nem az elképzelt módon alakultak a dolgok. Folyton eszemben és szívemben volt, hogy Ő indította be, és le is vezeti a szülést. Ahogy akarja, és azokat az embereket használja benne, akiket ő jónak lát. A végeredmény csodás lesz. Így is történt. Csak Benne érdemes bízni, az embereket eszközeinek tekinteni, így tisztelni és megbecsülni munkájukat is.
Az is imameghallgatás, hogy anyatejjel táplálhatom a kis Zsefit.

Jó az Úr, mindig biztos segítség - vallom a zsoltárossal együtt.

2011. augusztus 15., hétfő

most tudtam meg,

hogy négy gyermek édesanyjának lenni mekkora gazdagság!

2011. augusztus 13., szombat

Az első fotók ZSEFI-ről...

















a szöveges beszámoló előtt... Elég beszédesek.
Ezek voltak az első képfeltöltéseim, alulról felfelé kell nézni - mert ez lenne a kronológiai sorrend, így töltötte fel az oldal... furcsa ez a blog-logika:)
Próbálkozom még 1 videóval is! Nézzük hova teszi majd az oldalon?!


József





2011. augusztus 11., csütörtök

DE MÁRA VÁLTOZOTT A HELYZET: 1 EGÉSZségből 2 lett :)

és most már 6-on vagyunk a szűk családi körben... mert hajnali 3:10-kor megszületett Mike József Domonkos, a tervektől eltérően Nagyváradon, 3,5 kg-al... Anya és fia (feléségem és 4. gyermekünk) jó EGÉSZségnek örvendenek. Nagyon hálásak vagyunk értük. (id.) Mike József, a fáradtan is boldog édesapa
NÉVMAGYARÁZAT:
Mike József Domonkos = Az ÚR szaporítsa, gyarapítsa a Neki szentelt, Hozzá tartozó fiúkat - a Mike családban is!
HA KIPIHENTEM MAGAM, BESZÁMOLOK RÉSZLETESEBBEN - ÍGY KEZDÖDIK:
Tegnap egy fájdogálós, félig átvirrasztott éjszaka után elmentünk...

2011. augusztus 10., szerda

2011. augusztus 1., hétfő

tovább

is telnek a napok. :) Érzem, hogy közeledik "az" nap.
Sok volt a befőzés az elmúlt héten is...
El kell pakolnom a babaruhákat.
Frusztrál a majdnem kész állapot, de bizakodó vagyok.
Sajnos, nagyon türelmetlen is. Sokat kellett bocsánatot kérnem a fiúktól az elmúlt napokban :(. De az Úr könyörült rajtu(n)k :). Székelyföldön élő tesóim hívták a srácokat, legyenek velük, így segítenek nekem, s ez mindenkinek jó. Remélem, nem okoznak majd nagy bajokat..., csak a hűtőt-kamrát ürítik, mert serdülőknél van étvágy, s ha több fiú is vagy együtt, még nagyobb. Most aztán Márti, Encó, főzhettek... Józsefem is elutazott két napra Brassóba. Jó ügyben. :)
Itthon meg, biztosítani kell Borókának a társaságot :). Én a nyugalmat választom, ha lehet. Nehéz maximálisan más(ok)ra figyelnem, de azért igyekszem.


Tegnap többször is megszólított az Úr Igéjéből. Mennyire tudtam azonosulni azzal, amit Pál írt a rómaiaknak:
7,18Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs.
7,19Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat.
7,20Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn.
7,21Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy - miközben a jót akarom tenni - csak a rosszat tudom cselekedni.
7,22Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint,
7,23de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével.
7,24Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?A halálra ítélt testből: Más értelmezés: e testből és halálból, vagy: a testből, mely a halálé
7,25Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus! Én magam tehát értelmemmel az Isten törvényének szolgálok ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének.
,1


Akik Krisztusban vannak, Lélek szerint járnak

Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak,
akik a Krisztus Jézusban vannak: Késői kéziratok hozzáteszik: akik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint
8,2mivel az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől.


Reggelente hányszor elhatároztam: ma nem kiabálok a gyerekekre, türelmesen megmagyarázok mindent, ahányszor kell.... és mégis, mennyiszer vétkeztem. Jövök a kereszthez, a kegyelem új törvénye miatt...

Azt az Igét is kiírom magamnak nagy betűkkel:
Ha valaki azt hiszi, hogy kegyes, de nem fékezi meg a nyelvét, hanem még önmagát is becsapja, annak a kegyessége hiábavaló. Jak 1.26