2009. szeptember 30., szerda

101

Az irányítópulton azt látom, hogy ez a 101. bejegyzésem (itt)!
Azt írom ehhez a mérföldkőhöz, hogy holnap hazajön a férjem! Addig is, imában kísérem... vagy kísérjük?

2009. szeptember 28., hétfő

Legyen áldás az új úton!


Amint azt jeleztem, szombaton Méhkeréken voltunk lelkipásztorbeiktatáson. Szolgatársunkkal és családjával, (Boros József és Irénke, Hanniel és Hanna) belényesi elődünkkel ünnepelhettünk együtt. Nekem mindig felemelő látni, hogy Isten hív és elhív, hűségesen emlékeztet a hívásra, felkészít a szolgálatra és erőt ad a munkára.
Magyarországon másképp van a beiktatási ceremónia, olyan szerződésfélére emlékeztetett; de a tartalom mindig fontosabb a keretnél, és lényeg volt a lényeg. Meg olyan jó volt látni a sok lelkipásztor áldásra emelt kezét...
Nekem megtiszteltetés volt, hogy felolvashattam József szép köszöntő sorait (elfogult vagyok, tudom, de érthető, nem?) és a lelkipásztornék nevében köszönthettem Irénkét. Méltatlanságom és alkalmatlanságom tudatában szóltam (ez nem alázatoskodás, aki ismer, tudja); azt mondtam, ami az elmúlt szolgálati évek során letisztult bennem. Bizonyságtételként, de szorongva osztottam meg, amit az Úrral átéltem, amit tőle megtanultam: hogy mindig szeretni kell az embereket, akik közt vagyunk és szabadon, önmagunkat adva szolgálni - mint az Úrnak, és nem az elvárások miatt.
Szabad szívvel szolgálj! (Milyen szép alliteráció!)

A szeretetvendégség is rendkívüli volt. Ínycsiklandozó falatok, profi tálalás... Mindent köszönünk!

egy mondat ereje


Imi sógortól "lopom el" az idézetet, amit ő egy segesvári templomban olvasott, és megjegyzett: A kereszt a szelídeket megerősíti, az erőseket pedig megszelídíti. Milyen jó, ha igaz lehet rám is.

2009. szeptember 26., szombat

szombat reggel


Általában ilyenkor Boróka bevonul a fiúk szobájába, hancúrozni, persze. Hamarosan aztán, a fül számára olyan bizsergető hangok hallatszanak ki... Sosem értettem, mi az izgalmas abban, ha a hugica torka szakadtából visít? Ha egy idő után benézek, három rámvigyorgó gyerekfejet látok, akiknek a szeme azt kérdi: mi a baj, Anya, mert itt ugyan semmi!

2009. szeptember 24., csütörtök

Krizantém, József és más

Ma vettem egy cserepes krizantémot, a színe talál a lenti "társalgó"-ba. Szívem szerint mindenhová vennék egy megfelelőt, mert sokáig tart, tehát sokáig vidámít, nem túl igényes, és na. Ha nagyon ügyes vagyok, átteleltethetem. De itt nagy a HA.

Már egy bő hete, hogy józseftelenül vagyunk, kérdezgetik is többen, milyen így, és, hogy bírom. Bírom én; most csak két hét, az előző amerikai kiruccanás hathetes volt. Nézőpont kérdése. És hát az az igazság, hogy kora reggeltől szinte minden nap éjfélig tart a tennivalók sora, nem sok idő jut az elmélkedésre ilyen kérdések felett. Persze, hogy hiányzik, és várjuk haza mind! A blog aljába oda is biggyesztettem egy számlálót, az mutatja, mennyi van még hátra :).

Méhkerékre is készülünk közben, szombaton lesz Boros József lelkipásztorává való beiktatása az ottani gyülekezetben. Forgatom szívemben az üzenetet, köszöntést, amit pásztornéi szempontból kértek, hogy mondjak. És, hát az a megtiszteltetés ér, hogy felolvashatom majd J. köszöntését is.

2009. szeptember 23., szerda

kellemes meglepetés

Az előbbi bejegyzésből ügyesen kimaradt, hogy nagy meglepetésemre, az egészség(es) délutánon egyszercsak kit láttam bejönni a terembe? A licis osztályfőnöknőmet! Igazán nagyot néztem, ő lehet nem akkorát. Mikor megsúgták, kinek az anyósa, hamar összeállt a kép, és ujjongott a lelkem; mert megtért a lánya, hívő a veje, van tehát evangélium a családban! Olyan sokat nem beszélgettünk, de amikor mondták neki, hogy Zsigának, Leának a testvére vagyok - és csodálkozott, az a sejtésem támadt, hogy járatos lehet a Betlehem gyülekezetben is. De jó!!! Imádkozom mostmár az újjászületéséért is.
Csupa jó dolgokat mondott a hívő fiatalokról, akiket tanított, és úgy örültem a sok kis sónak-világosságnak, akik a környéken iskolákban vagy óvodákban ízesítenek-világítanak.

Eszembe jutott az osztálynaplómba írt bejegyzése. Így kezdte: Színes folt voltál az osztálypalettáján.... s azzal fejezte be, hogy szüleidéhez hasonló nagy családot kívánok!

2009. szeptember 21., hétfő

Váradon

voltunk ma, egészég(es) napon. Kb. 25 nő jött összesen a körzetből; nekem nagy öröm, hogy velük együtt kimozdulhattam, az agyamat megtornáztathattam, gyarapodhattam ismeretben. Jólesett a két doktornővel találkozni, akit már ismerősként üdvözölhettem.
Bár az alkalom délután volt, mi már délelőtt elmentünk, hogy valamennyi időt édesapámmal töltsünk - bár egy levest megfőztem, és beszélgettünk is. Olyan jó.
Boróka velem jött, a fiúk meg itthon maradtak. Megtiszteltetésnek vették, hogy megbíztam bennük, és ügyesen, lelkiismeretesen végigcsinálták a programot, amit előírtam nekik (most nem is voltam szigorú). Hogy-hogy nem, de pont ma nem akart működni az az orgona, pedig mind a ketten gyakorolni szerettek volna... De sebaj, majd megnézem én holnap, mi a baja!
Boróka pedig, akárcsak egy testőr, vigyázott rám. Gondolom, hogy az édespja távolléte miatt még jobban figyel, nehogy eltűnjek mellőle, sehová! A drága.
Mivel J. magával vitte a képcsináló masinát, nincsenek frissességeim ilyen szempontból. De hát én sem vagyok friss, így éjfél felé járva... megyek is aludni.

2009. szeptember 20., vasárnap

100 km vagyok!


A gyerekek ma este megmérték magukat a falra akasztott centisnél. Boróka is odaállt, megmérem (96 cm), mire ő fekilált: - Anya, én 100 km-es vagyok!!!

2009. szeptember 17., csütörtök

elment

2009. szeptember 14., hétfő

Megkezdődött



az óvoda, iskola.
Fura volt, hogy ebben az óvodában-napköziben, ahová Boróka jár, nem volt ünnepélyes megnyitó. Nekem hiányzott. A szülők elvitték a gyerekeket oviba, mintha nem is lett volna vakáció... Amúgy ez az egyetlen magyar csoport a városban, most 12 gyerekkel. Remélhetőleg, ha a magyar csoport is napközis lesz, a többiek is visszatalálnak az anyanyelvhez. Ami pedig Borót illeti, az első néma negyedóra után talált magának 2 babát, aztán mi mehettünk is tovább.


Ez a tovább - mivel addigra az Ábel évnyitója véget ért -, Tárkányban volt, hisz végül Barnabást oda írattuk, hadd tanuljon magyarul. Mit mondjak, ma egész úgy éreztem magam, mint egy Wass Albert regény szereplője... Bár a falu lakosságának több, mint 99 %-a magyar, a polgármester nem az, az iskola igazgatója sem, sőt a Barka osztályfőnöknője sem... Döbbenet és csalódottság - ez volt bennem egész délelőtt. A nép nagy része meg vonogatja a vállát, hogy ez van, megszokjuk... Csak az én fülemnek csengett furán (?) azt hallani az igazgató szájából, hogy mint tudják, magyarok is tanulnak az iskolánkban, s eközben a jelenlevő diákok és szülők jó része alig értette, mit mond - szó szerint és átvitt értelemben is.
Viszont jó volt hallani a református lelkész bíztató szavait, az igét, hogy
Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.
Az is jó, hogy itteni viszonylatban nagy osztályba került B., 17-en vannak, és van iskolabusz is! Az ingázás megoldva. Hála érte Istennek.


Bizakodva, reménységgel nézünk elébe az új tanévnek, azért imádkozunk a fiúkkal, hogy a tanulás Isten dicsőségére legyen!

Eközben József pakolászik, nagy útra készül.

Szerdán Amerikába repül, hogy szombaton együtt ünnepeljen a családdal, unokaöccse nősülése alkalmából.
Gyuri sógor azt üzente, Borókát vigye magával egy bőröndben. Próbálgattuk, beleférne? :P

2009. szeptember 12., szombat

ígéret szép szó...


ha betartják, úgy jó... ez a közmondás rám is vonatkozik.
Augusztusban ígértem meg Irinek, hogy ezúttal beszállok a játékba. Most tartom be a szavam, már azért is, mert ihletettnek nevezte a játék születését. Örülök, hogy néhányotok hetes listáját olvasva gazdagodhattam, lelkesedhettem. Leírom hát az én derék emberem, Józsefem, dicséretét.

1. Jó humorú. Nemcsak ciki helyzetekben üti el a dolgok élét, és oldja a feszültséget, hanem amúgy is sokszor megnevettet. Sajátos észjárása van, és rengeteget játszik a szavakkal...

2. Mindig úgy éreztem és tapasztaltam, hogy tisztel engem és felnéz rám. Nekem ez különösen sokat jelent. Fontosnak tartja a véleményemet, és tudom, hogy nemcsak azért kérdez meg, hogy utólag ne kommentáljak. Menyegzőkön szívesen énekel duettet - velem.

3. Körültekintő és alapos. Minden munkájában. Ezt értékelem benne, bár sokszor nehezen várom ki a dolgok végét :P.

4. Ezermester. Mindent meg tud javítani, vagy legalábbis tudja, mit kezdjen az elromlott, meghibásodott dolgokkal, tudja, kihez forduljon velük; nemcsak a bajt látja, hanem az összefüggéseket is. Utánanéz a más munkájának is (már, amit nekünk végeznek), nemcsak magától várja el a pontos munkát, lelkiismeretes hozzáállást.

5. Jó beszélgetőtárs és lelkigondozó. Nekem is, másoknak is. Meghallgat és időt szán a kapcsolatokra, esélyt ad a változásra.

6. Könnyen megbocsát és bocsánatot is kér. Nehezen viseli a feszültséget - (nekem néha nem gond, sajnos) -, szereti a békességet, és keresi azt, bárkiről legyen is szó.

7. A minőség embere és szereti a kompakt dolgokat. Ma is azt modta, hogy a zakuszkának, kápiakrémnek is kompakt íze kell, hogy legyen :D. Nem híve a "se füle, se farka" dolgoknak, programoknak, "majd lesz valahogy" életfelfogásnak. Mindennek értelme kell, hogy legyen, és logikusan kell beilleszkednie a sorba (vagy épp a lábasba).


8. (Ez bónuszpont.) A
lakberendezésben, és az ajándékozásban is nagyon kreatív. Minden ajándékát szöveg kíséri (aki kapott már tőle ajándékot, tudja), ami legtöbbször az ajándék legértékesebb részévé válik. Mivel szereti felfedezni az összefüggéseket , az ajándékok is rendszerint szimbolizálnak valamit (ha szerencsés az ajándékozott, még rejtvényt is fejthet.) Úgy lerí róla, hogy neki "nagyobb öröm adni..."

Iri, köszönöm, hogy játszhattam!



2009. szeptember 9., szerda

családi kép


A Szilágyi család létszáma állandóan változó. Nemrég még 53 tagból állt, Ancsa Dávidjával azonban a létszám 54-re bővült. Ezen a képen 52-en vagyunk, hiányzik Fenesi Dávid (nem vett részt a menyegzőn) és Szilágyi Jóel (mire a fényképészkedés következett ő már a nagyszülőknél aludt).

7vége

Szalontán, a Bianca és Jancsi menyegzőjén


Kinga és Dávid

ez már mi vagyunk

2009. szeptember 5., szombat

most




így néz ki a sarki virágoskertem.
És menyegzőbe készülünk, ma Szalontán, holnap a Hargitán ünnepelünk. Jó nekünk, ugye?

ha nem ismerném Mártát,



és csodás horgolmányait, sosem jutott volna eszembe, hogy a héten az ócskán ilyesmit vegyek (többek között). Boróka szobáját díszítik majd, odaillenek.

2009. szeptember 2., szerda

Ez igen!

Tegnap, szeptember elsején hozta a postás a szeptemberi (!) Mustármagot. Ez igen, kérem!
Menna, minden elismerésem!
Persze, első dolgom volt a zenehétről szóló irományt elolvasni :).