mostanában mondta-kérdezte...

Anya, mit jelent az, hogy áldás?

A kutya tudja, hogy ő kutya?

Én csak a koncertre szeretek menni, az énekórákra nem.... mert Apa a koncerten nem állít meg, ha rosszul énekelünk...

A Mikulásnak vannak társai? (?????) vagyis barátai, a többi mikulás vagy télapó, akik egy házban laknak, beszélgetnek? - Nem tudom, még nem jártam ott. - Van olyan repülő, amelyik elvisz oda?

Anya, Bogi azt mondta, hogy az ő apukája volt a Mikulás, de én nem hiszem.

Anya, te olyan.... olyan akaratos vagy!!!

hasonlat

Azt mondja Boró:

Édesapának az egyik blúza olyan, mint a Hull az igemag cd-nek a borítója!

:))

Fekete-fehér, igen-nem

Mostanában többször is elcsodálkoztam azon, hogy mennyire másképp éli meg a dolgokat Boróka. Jó, tudom, hogy ez természetes, mert lány, de akkor is. Másképp hallgatja vagy nézi a mesét, egy filmet, az életet. Általában érzelmileg közelíti meg. S a fiúk után nekem ez újdonság. Hogy meseolvasás közben nem annyira az események érdeklik, mint az, hogy a szereplő mit érzett, hogy élte át. Pl. rosszul esett-e Szélike királykisasszonynak, hogy megelőzték futásban...

Leegyszerűsíti a dolgokat, az emberek viselkedését: anya, ő meg van térve?

Azért ilyen, mert nem ismeri az Úr Jézust?

Ez a bácsi biztosan az imaházból jött.... mert olyan szépen van felöltözve...

Ugye, milyen gonosz? Ha így beszél... milyen rosszul eshetett a másiknak...

Még tavasszal végignéztünk egy aktuális divatoldalt, hogy lássuk, mi a trendi. Boróka egyfolytában kommentált: ez nem, szép, ez sem, ez se tetszik.... anya, mért öltöztek mind ilyen csúnyán? A szemérmetlen, és kihívó ösztönösen csúnya a szemében. Végre egy normális méretű ruha/szoknya is volt a sorban, és felkiált a kicsi nő: na igen, ez szép! Tetszik.

Hannah Montana és társai

Az ABBI-t hallgattuk ma reggel a konyhában, Boró folyton a 7-es számú dalt játszotta vissza, mert az elég pörgős volt neki az ugrabugráláshoz ...

Érdekes beszélgetés alakult ki köztünk, mert egyszer csak azt mondja:

- Anya, én Hannah Montana vagyok!

Mire én: - Jaj, nem szeretném. Ő nem az Úr Jézusnak szolgál!

B: - Nem? Akkor M vagyok. (A másik tinibálványt nevezte meg, én a nevét sem tudom pontosan).

É: - Ő sem az Úr Jézusnak szolgál...

B: - Ó, akkor nem akarok olyan lenni... De mért szolgálnak az ördögnek? Nincsenek megtérve?

É: - Nincsenek. Nem ismerik az Úr Jézust.

B: - Akkor én imádkozni fogok értük. És ha egyszer találkozok Hannah Montanaval, megmondom neki, hogy nyissa ki a szívét Jézusnak.

Még tovább is beszélgettünk mély és fontos dolgokról.

Bárcsak nekem is ez lenne az első gondolatom sokakról, hogy imádkozni kell érte.

esti ima

Úr Jézus, ... áldd meg a hóemberünket, .... és add, hogy még hideg legyen, hogy ne olvadjon el....

Van egy jó hírem, anya!

Ha tél lesz, és hideg, és majd hull a hó, akkor megengedem neked, hogy nadrágot adjál rám. Jó?

nézőpont kérdése?

Szárítom a hajam, s kérdem Barkától, jól van-e már hátul, hogy áll?

Azt mondja: hát jól. Olyan, mint egy sisak.

Kaptam

két szabadnapot a családtól, így csatlakoztam Leához, és Budapestre mentünk (neki) munka-, ill. menyasszonyiruha-ügyben. Mivel kedd reggel korán indult a busz, hétfő este elbúcsúztam a gyerekektől.
Borókának is mondtam, hogy: Légy jó kislány....
Mire ő: Majd meglátom...
Én: döbbent csendben
Boró: rájön, hogy nem a legjobban fogalmazott, ezért gyorsan helyesbített: majd édesapa megmondja, milyen kislány voltam, hogy viselkedtem...

Még alig múlt 3 éves.

Bókok

Ábel legtöbbször olvasmányaiból meríti a bókjait. Nemrégiben azt mondta, hogy Bem apóhoz hasonlítok... mert a legcsekélyebb hibákért is szikrát szórnak a szemeim... (a Napsugár márciusi számában lehet utánaolvasni).
Ma pedig, látta, hogy ki-be járok a vizes/száradt ruhákkal, azt mondja: Anya, te hasonlítasz Tipetupához, ő is mindig talált valami mosnivalót! (ötlet a Csipikéből)

Végre, valami szívmelengetőbb hasonlat! :)

Nyuszi vagyok

Mivel nálunk közkedvenc a Micimackó - nemcsak a film változata, mert a fiúk jópárszor elolvasták a könyvet is, Borókával olykor én is belenézek, elszórakozom. Egyik este, a gyerekek megnézték Micimackó és a Zelefánt-ot, én a végére kerültem haza... Ennek hatására történhetett, hogy vacsora közben elméláztam, vajon melyik szereplőre hasonlítok én (a gyerkőcöket nem nehéz hasonlítani, ugyebár :D)... Különös, de izgultam, hogy vajon tényleg hasonlítok valamelyikre, és reméltem, hogy nem... Már majdnem eljutottam a megkönnyebült felszusszanásig, amikor bevillant Nyuszi. Ekkorra azonban már meg is kérdeztem hangosan csemetéimet, szerintük kire hasonlítok én a Micimackóból?Ábel rövid gondolkodás után vigyorogva kivágta: Borókával olyan vagy, mint Kanga, velünk pedig, mint Nyuszi. Döbbenten bámultam rá. De mért? Mert olyan hamar dühbe gurulsz, mint Nyuszi! - hangzott a diadalmas válasz.
Nem esett jól az igazság - ez biztos.
(Ja, és azt is hozzátette, hogy azért nem vagyok fontoskodó - abban nem hasonlítok Nyuszihoz.)
Később, Ildikóval beszélgettem telefonon, és mesélem neki a friss felfedezést (ő is jól ismer) . Hát persze, hogy Nyuszihoz hasonlítasz, mondja, hisz mindent olyan komolyan veszel és csinálsz! Igaza van, gyakran túldramatizálom az életet, főleg mostanában. Nem csoda, hogy Boróka ma azt kérdezte tőlem: te nem tudsz így csinálni? És rám mosolygott.

Boró szerint

- az oviban mesélték - nekem az a foglalkozásom, hogy a bocikat megetessem. Az édesapja irodában dolgozik, és papírokat pecsétel.

:)

Az esti áhítat kapcsán a fiúk javasolják az éneket, hogy Egy kapu, csak egy van, de két oldalt is látsz, Külső és belső, te melyiken állsz? Egy kapu csak egy van, de két oldalt is látsz, Én belül állok, de te hol is állsz? Miután elénekeltük párszor, azt mondja Boró:
- Most én elfurulyázom nektek azt az éneket, hogy Egy papucs, két papucs van...
Rövid fejtörés után összenéztünk a fiúkkal, mert leesett a tantusz, hogy az előbbi, kapus ének verziója Borókának papucsos.

100 km vagyok!

A gyerekek ma este megmérték magukat a falra akasztott centisnél. Boróka is odaállt, megmérem (96 cm), mire ő fekilált: - Anya, én 100 km-es vagyok!!!