Nyuszi vagyok

Mivel nálunk közkedvenc a Micimackó - nemcsak a film változata, mert a fiúk jópárszor elolvasták a könyvet is, Borókával olykor én is belenézek, elszórakozom. Egyik este, a gyerekek megnézték Micimackó és a Zelefánt-ot, én a végére kerültem haza... Ennek hatására történhetett, hogy vacsora közben elméláztam, vajon melyik szereplőre hasonlítok én (a gyerkőcöket nem nehéz hasonlítani, ugyebár :D)... Különös, de izgultam, hogy vajon tényleg hasonlítok valamelyikre, és reméltem, hogy nem... Már majdnem eljutottam a megkönnyebült felszusszanásig, amikor bevillant Nyuszi. Ekkorra azonban már meg is kérdeztem hangosan csemetéimet, szerintük kire hasonlítok én a Micimackóból?Ábel rövid gondolkodás után vigyorogva kivágta: Borókával olyan vagy, mint Kanga, velünk pedig, mint Nyuszi. Döbbenten bámultam rá. De mért? Mert olyan hamar dühbe gurulsz, mint Nyuszi! - hangzott a diadalmas válasz.
Nem esett jól az igazság - ez biztos.
(Ja, és azt is hozzátette, hogy azért nem vagyok fontoskodó - abban nem hasonlítok Nyuszihoz.)
Később, Ildikóval beszélgettem telefonon, és mesélem neki a friss felfedezést (ő is jól ismer) . Hát persze, hogy Nyuszihoz hasonlítasz, mondja, hisz mindent olyan komolyan veszel és csinálsz! Igaza van, gyakran túldramatizálom az életet, főleg mostanában. Nem csoda, hogy Boróka ma azt kérdezte tőlem: te nem tudsz így csinálni? És rám mosolygott.

Közeledik advent

bármennyire hihetetlen, úgy elrepült az év nagy része. Ma kimentünk fenyőágakat szedni az adventi koszorúhoz, amit a gyülinek készít Dina. Biharfüred felé autóztunk, olyan jó volt aztán a friss levegőt beszívni, főleg, hogy a héten a gyerekek betegsége miatt többnyire itthon voltam-voltunk....
Ábel kedvére mászkált a sziklákon, fákon, Barka kommentálta, Boróka meg utánozta :).
Jövő héten lesznek még hivatalos szabad napok, ha Isten jó idővel párosítja, szeretnék még kirándulni, többedmagunkkal...

megyek

Ma délben kiderült, hogy Borókával elmegyünk Kecskemétre. A fiúk ott vannak zenetáborban, és holnap lesz a záróelőadás. Illő dolog legalább egyik szülőnek jelen lenni, főleg, ha kisebbik fia a főszereplő a Dávid című gyermekoperában, amit Révész Laci erre az alkalomra írt. (Hiányoznak már nekünk a kis fiú(ó)kák.) Boróka is nagyon vágyott Samu bátyáékhoz, de a hír, hogy ma utazunk, annyira felkavarta, hogy másfél órámba került, míg elaltattam. Én is próbálom összeszedni magam, s testileg-lelkileg áthangolódni, felkészülni az útra. Jó, hogy van kölcsön-GPS, az majd szól, ha túl gyorsan megyek... és remélem, elnavigál az úticélig. Persze, a főGPSszem az én Istenem, oltalmam és menedékem, erőm és pajzsom, akiben bízok.

Hát erről a dalról volt szó... kíváncsi vagyok, lejátssza-e...