utazunk, ó, de szép (?)

zöld a fű és kék az ég.... :)) Számba vettük hát az előttünk álló eseményeket. Menni kéne több felé is. Nekem egy porcikám se kívánkozik utazni, az a nagy helyzet. A Hargitára utazva volt lehetőségünk tapasztalatot szerezni, milyen utas Zsefi. Nos, nyűgös nagyon. A 7 órás úton alig aludt kb. másfelet, a többi... és aztán... és éjjel... Szóval, amikor hazajöttünk, azt mondtam, én egy jó darabig sehová nem megyek! Pláne, hogy másutt is aludjak, éjjel egy csomószor felkeljek, satöbbi. Tiszta szerencse, hogy előre nem szoktam belegondolni, jaj, de nehéz is lesz nekem. Eddig így volt legalábbis. Most viszont, hogy Békésre készülünk (vagy készülnek?) a tinifi kórussal egy hétvégére, minden nap azon rágódom: menjünk mind, vagy maradjak én itthon a két kisebbel...? Békés után menyegző Aradon. Nem is merek arra gondolni, hogy jó lenne elmenni a lelkipásztor-családok hetére a Hargitára... csak, ha ki lehetne hagyni az utazást. :) Persze, még meggondolhatom magam :)). Az biztos, hogy Gyergyóba nem megyek a tinikkel, József és a két nagyobb fiú megy. Úgy látszik, nekem többször jut mostanában az itthon ülés ajándéka, lehetősége... és szeretnék örülni annak, aminek épp az ideje van. Ahová pedig mégis menni kell, azt is tegyem örömmel, zúgolódás, panasz nélkül.

Ez a kép

akkor készült, amikor Békéscsabán jártunk, hogy beadjuk az iratokat a honosítás végett. Végre! Visszafele beugrottunk Lisztesékhez, "csak úgy", és mert "amúgy" bőven volt egyeztetni valónk :).

Egyik váradi út

Apukámhoz mentünk március végén, hogy vele legyünk. Amint a képekről kiderül, ezt Efraim öcsém és Lea húgom is pont ekkor gondolta így. Mi hárman vagyunk a legkisebbek a családban, már a tesók közül. Olyan jó

békességet és derűt tapasztalni Édesapa társaságában. Jól van, ha nincs is jól.

Mikor Gyulán jártunk...

az még január végén volt. :) Vártam a képekre, hogy érdemes legyen elolvasni. Második zenenap volt Józsefnek és Ernőnek. Nekik munka, nekem kikapcsolódás, mert semmi dolgom nem volt, csak élvezni kedves barátaink és testvéreink szeretetét, társaságát. Míg egyesek dolgoztak, kettesek szórakoztak. Egy fontos dolgot is megállapítottam magamnak: Gyula nincs is olyan messze.... annyira csupán, mintha valaki eljön Váradról Biharfüredre.

Kedves Timár család - Timurok -, köszönünk mindent. Márciusban Békésre megyünk, és várunk titeket is hozzánk. Most még lehet szánkózást, sízést tervezni!!!

tényleg voltunk Váradon

Csak megjegyzem, hogy végig nagyon hiányzott Józsefem!!! Bár feltöltődésnek jó volt ez a pár nap, én nagyon-nagyon fáradtan jöttem haza.
Itthon már vártak drága gyermekeink, de erről a következőben...

... amit sikerül...

Még jó, hogy a blogcím mellé, a rövid ismertetőben így indítottam. Mármint, hogy azt írom le ide, még a margóra is, amit sikerül. Csak. Mert nem feltétlenül a legfontosabb, leglátványosabb... stb. események, gondolatok... kerültek ide a mindenki szeme láttára...

Köszönöm, hogy velem, és velünk tartottatok az elmúlt évben. Ismerősen, ismeretlenül - valami oknál fogva érdekelt, hogy mit írok, hogy mi történik velünk, körülöttünk.

Most Nagyváradra utazunk, hogy a nagy Szilágyi családból többekkel is találkozhassunk, minőségi időt töltsünk együtt. Nagy öröm ez nekem, a gyerekek is lelkesen várják az unokatesókkal a találkozást (főleg). József holnap visszajön, őt a szolgálat "köti", a gyerekekkel én több napra maradok. Alig várom.

Ügyes akartam lenni ez alkalommal, és nem utólag, majd valamikor sokára beszámolni :).

Kívánok nektek pihenősebb napokat, értelmesen töltött és áldássá váló szilvesztert, békében kezdett és folytatott Újesztendőt.

Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? Róma 8,32
Mindent - Vele (Jézussal) együtt!

még majdnem frissnek számít :)

ez a kis "hogyisvoltszatmáron" nevű beszámoló :))

Rövid leszek. Nagyon jó volt, az egész család így gondolja. Az utazás (Zsefi legtöbbet aludt), zenehallgatás, rokoni és baráti találkozások, a színdarab, a koncert és a vasárnap délelőtti istentisztelet, a találkozás Floydékkal... meg Sarolta finom ebédje :). Hazaút és két perccel kezdés előtt megérkeztünk Fenesre is...

EZ az első családi képünk, mióta hatan vagyunk :). Ideje volt. Megkértük a rokonokat, hogy ne engedjenek haza e nélkül :)

Bonnie Parker-rel...

Boró frissen szerzett barátnője, Fruzsina Budapestről. Ő játszotta a Pöttöm Petrát a színdarabban.
Sarolta is babázott, s amikor le akartam fényképezni, a kattintáskor belépett Csaba és a felesége mellé perdült. Ugye, milyen jól sikerült! (Sarolta a József unokatestvére, amúgy.)

A színdarab - Hasak a napra! - fergeteges volt, minden szavát és mozzanatát élveztem. Érdemes rászánni az egy órát; tele van ízes szójátékokkal, tehát csupa szem-és fül legyen az, aki nézi-hallgatja. Kicsit visszhangos a felvétel, ha valaki esetleg kevésbé visszhangosan akarja, nézze meg itt, kb a 48. perctől. Az evangéliumot nagyon erőteljesen adták át, míg konkrétan az hangzott beleborzongtam, és sírtam, a boldogságtól is, hogy már Jézusé vagyok.

A koncertet is meg lehet hallgatni, számonként akár.

Akkor hát holnap...

...holnap nem Perecsenbe megyek a lányok-asszonyok konfira (ahogy régebben szerettem volna), hanem Szatmárra (lásd előző bejegyzés). Jobban mondva, az egész családdal elmegyünk, ha már József és Barnabás koncertezik. Nemrég tudatosodott bennem (L.Piroskáék példája nyomán), hogy nagyobb áldás családostól utazni és szolgálni... Már amikor lehet. Az utazással járó nyűgök ellenére is. (Nekem pl. most semmi kedvem hat személyre csomagolni.) Várjuk a találkozást Saroltáékkal, a nagybányaiakkal is, és még sok más ismerőssel, jó baráttal. Talán összejön egy duett is :). Kíváncsi vagyok persze a színdarabra, meg egyáltalán - élmény lesz az egész, tudom. Hálás vagyok Istennek, hogy úgy forgatta a szíveket, és úgy intézte a dolgokat, hogy végül is ez így szépen kialakult. Vasárnap délelőtt a szatmárnémeti gyülekezetben leszünk, s ebéd után indulunk haza.

Jó érzés úgy készülődni, hogy vannak, akik bátorítottak az útra engem is, vannak, akik velem örülnek ilyenkor, mert tudják, mit jelent... és vannak, akik imáikban kísérnek... Köszönöm őket is, Istenem.

u.i. A kép nem feltétlenül illusztrációja a szövegnek, csak megmutattam, mert minden arc olyan beszédes rajta.

Rogériuszon

Vasárnap délután Nagyváradon voltunk, a rogériuszi gyülekezetben, hálaadáson. Mind az összesen. Örülünk, ha együtt mehetünk, együtt szolgálhatunk, vagy csak a jelenlétünkkel támogatjuk Édesapát.

A késői hazaérkezésben az a jó, hogy tíz perc alatt ágyba bújnak a gyerekek is, különösebb ceremónia és noszogatás nélkül.

Utaztunk

Tegnap Kolozsváron jártunk... József elvitt minket (is) a nőszövetség választó-jubileumi közgyűlésére. Természetesen Zsefi is velünk jött. Az utazást leszámítva minden jó volt. Tulajdonképpen az is - beleértve a rosszulléteimet oda-vissza, a szörnyű fejfájást, na, és hazafelé a kicsink hosszas ordítását. Na, de a megérkezés, az otthon csodákat művelt velem. Zsefi végre elaludt -és nem ébredt fel tíz perc múlva, a fejfájás megszűnt, és a kanyarok híján a rosszullétem is :). Miután a srácok mind aludtak, még egy jót beszélgettünk Józsefemmel. Ez volt a hab a tortán.

Hazaértünk

mi is a Hargitáról. Ez volt a tíz napos utazás utolsó állomása, és az egyik tulajdonképpeni úti cél. Nagyszerű házaspáros konferencia volt... Vasárnap délután indultunk haza, éjjel egyre meg is érkeztünk. Az autó "gondoskodott" egy kis kalandról, de Istennek hála, végül szépen hazahozott...

A nyitó mozzanat, a zászlófelvonást megelőzően ünnepélyes percekben...

Többször is imádkoztunk kettesben, itt Boróka is csatlakozott.

Az előadó házaspár, Varga György és Anikó Budapestről.

A résztvevők nagy része.

ma egy hete

hogy eljöttünk Belényesből...

Az elmúlt hétvégén Brassóban voltunk: mert szombaton Hozsanna-találkozó volt, vasárnap pedig Deák Zsolt lelkipásztorrá avatása. Szép és felejthetetlen ünnepek, örömteli találkozások, sok-sok áldás.

Kedden továbbutaztunk Csíkszeredába Encóékhoz (a sorban előttem levő nővérem), hogy néhány napot velük töltsünk, mert már nehéz lett volna két egymás utáni hétvégén ilyen hosszú utat megtenni.... Ma aztán továbbmegyünk a Hargita Keresztyén Központba, a Házaspárok Csendes-hétvégéjére.

Múlt szombaton leejtődött a fényképezőgép, s ezzel véget is ért az élmények ilyen módon való megörökítése. Csak reménykedem, hogy javítható a kütyü... De szerzek másoktól képeket, s akkor mutatok belőlük.

Hope for Europe

konferencián voltam a héten, Budapesten. Jó fejtágító volt a kongresszus része, a szívet aztán jobban tágította az utolsó két nap, amikor azokkal voltunk együtt, akiket Isten a nők közötti szolgálatban használ - nagyon sokféle módon, különböző helyein Európának, és szerte a világon. Áldás volt egymás hite által épülni, megosztani az élettapasztalatokat, új ötleteket begyűjteni, tanulságokat levonni, együtt imádkozni addig idegen, vagy alig ismert nőkkel.

Kiváltság volt, hogy Barátnémmal együtt mehettünk, akivel még külön ünnepeltük, hogy (már több, mint) húsz éve megáldott minket Isten ezzel a barátsággal. Tudom, hogy a Példabeszédek 10,22: Gazdaggá csak az Úr áldása tehet - elsősorban az anyagiakra vonatkozik, mégis, az elmúlt napokban, a sok-sok beszélgetés nyomán ez visszhangzott bennem.

Ez öt nap alatt, férjem volt itthon az anyuka-apuka... Önzetlen szeretetből vállalta ezt a nem könnyű feladatot, kihívást. Amikor fáradtan hazaértem, tiszta lakás, békés légkör, terített asztal és friss virág is várt a kertből... Igen, a családi életben is gazdaggá csak az Úr áldása tehet.

Újra itthon

Zilahról is hazaértünk tegnap estére, mindannyian alaposan kifáradva, József és én mégis frissen a lelkünkben.

Vasárnap délután, az anyák napi istentiszteleten szolgáltunk ott - igen, az egész családdal. SDG.

Nem írom le, amit ott mondtam el bizonyságként Jézusról, aki formálja az életemet, mert visszanézhető-hallgatható lesz az istentisztelet, és amúgy sem én vagyok a fontos. Mint ahogy az sem annyira lényeges, hogy nekünk milyen elődeink, felmenőink vannak, sokkal inkább számít az, milyen elődeik lesznek a gyermekeinknek... (egy naptárban olvastam).

Külön élvezet volt egymás gyermekeit figyelni... sokat nevettünk.

Itthon továbbra is pörög az élet. Hoznak ma tűzifát, iskolába mentek a fiúk, vár a házimunka, főzni is kéne, csengetnek, szeretném elültetni a virágokat is, amit Zilahon vásároltam... de süt a nap, csicseregnek a madarak, nő a gaz is :), és .... na, felébredt Boróka. Mentem.

Illés+Anita

Nagyon szép ünnepünk volt Váradon a tegnap, a menyegzőn. Legnagyobb testvérem, Zsiga fia nősült... Illésnek kis-tanítónénije is voltam anno, Anitának pedig óvónénije. Felnőttek, most ünnepre hívtak minket is.

Kis koszorús-párok (Boróka és Bálintka, alig 4 hónap van köztük).

Kicsit nagyobbak, de gyerekek még :), Zsuzsi és Ábel, szintén unokatestvérek...

Az ifjú pár... milyen csodálatos, ahogy egymás kezét fogva imádkoznak. Amíg ezt tenni fogják, nagy baj nem érheti őket...

Férfi-kvintett... (kár, hogy nem jegyeztem le, hány órát dolgozott J. azért, hogy az a néhány ének elhangozzon, a menyasszony kívánsága teljesüljön...)
A vacsorán, egyik feladata az volt Illésnek, hogy szerenádot adjon Anitának egy ukulelén - tíz perce volt a hangszerrel ismerkedni. Ezt az akadályt könnyen vette a vőlegény. ("halkan sírt az ukulele"...)

Sok-sok régi ismerőssel találkoztunk, szívembe zártam megint az arcokat, mosolyokat... a szív jó emlékkönyv. Csak a szép emlékeket akarom számon tartani...

Szombaton pedig

József értünk jött, és hazajöttünk. (Ja, de pénteken csak eljutottunk Püspökibe Anikóékhoz, meg a turiba is, jót dumáltunk Anettel..., vásároltam is ezt-azt...), buszoztunk, ami Borókának külön élmény volt...

Most pedig, jó itthon lenni!

Kécen is jártunk

Kedden délután Kécre indultunk. A református gyülekezetbe hívták Józsefet szolgálni az egyetemes imahét alkalmával; ott Mike Pál a lelkipásztor...

Idejében elindultunk Váradról, de 15 perccel 6 óra előtt cserben hagyott az autónk, és Bogyoszlón ragadtunk. Pali gyorsan értünk jött, és mindössze pár perces késéssel meg is érkeztünk. Nagyon jó alkalom volt, hangos imádságra is felszabadult gyülekezet, a közös éneklésben is lelkes, fiatalos. Példás.Eredetileg haza akartunk jönni este, de ez a terv füstbe ment, így ott maradtunk éjszakára. Senki nem bánta... A lányok (Nóra és Boró) végig királylányos ruhákban játszottak, Boróka nagyon el volt ragadtatva...

A fiúk meg olvasták egyik könyvet a másik után...

Szerda délutánra megjavították az autót, és a szerelő azt javasolta, hogy minél hamarabb adjuk el, akármennyit kapunk érte, mert már csak bánni fogjuk....

Asszem ideje egy másik járgányért imádkozni, amúgy is.

Zsúfolt és rohanós

napok vannak mögöttem. De tartalmasak voltak.

Holnap reggel korán indulunk Zilahra, a Lányok-Asszonyok konferenciájára. Élőben követhető itt. Reggel kilenc után kezdődik :).

Babázni jó!

Ma végre eljutottunk két volt brassói lány kis családjához, ahol már egy-egy gyermek is született.

Garai (volt Patakfalvi) Enikő és Márk Nimród (3 hónapos), meg jómagam...
Olyan jól állnak a babák az ölében :).

Itt Bunaciu (volt Bessenyei) Tündéék családjában. Emma kislányuk 5 hetes.
Érdekesek az anya-lánya kapcsolatok.

Van lelki anyaság, meg testi anyaság. Mindkettő szép és megtiszteltetés, mint lehetőség a mennyei Atya részéről.

Békésen

voltunk, ugyebár, a hétvégén. Nagyon jó volt mindenkinek - együtt és külön-külön is.

A Lisztes család vendégei voltunk, és míg mások reggeltől-estig zenéltek, próbáltak, dolgoztak, én... kikapcsolódtam, elolvastam egy Jane Austen könyvet... és nekifogtam egy másiknak is.

Élveztem a beszélgetéseket Piroskával, meg egyáltalán a felszabadult közösséget a két család között. És a gyülekezetben is nagyon jó volt, sok szeretettel vettek körül a testvérek - nem érdemeltük!

Liszteséknél nyolc gyermek van. Mikor hazaindultunk, Ábel azt mondta, még egyenlíthetek két szüléssel :)