2011. november 18., péntek

Akkor hát holnap...

...holnap nem Perecsenbe megyek a lányok-asszonyok konfira (ahogy régebben szerettem volna), hanem Szatmárra (lásd előző bejegyzés). Jobban mondva, az egész családdal elmegyünk, ha már József és Barnabás koncertezik. Nemrég tudatosodott bennem (L.Piroskáék példája nyomán), hogy nagyobb áldás családostól utazni és szolgálni... Már amikor lehet. Az utazással járó nyűgök ellenére is. (Nekem pl. most semmi kedvem hat személyre csomagolni.) Várjuk a találkozást Saroltáékkal, a nagybányaiakkal is, és még sok más ismerőssel, jó baráttal. Talán összejön egy duett is :). Kíváncsi vagyok persze a színdarabra, meg egyáltalán - élmény lesz az egész, tudom. Hálás vagyok Istennek, hogy úgy forgatta a szíveket, és úgy intézte a dolgokat, hogy végül is ez így szépen kialakult. Vasárnap délelőtt a szatmárnémeti gyülekezetben leszünk, s ebéd után indulunk haza.

Jó érzés úgy készülődni, hogy vannak, akik bátorítottak az útra engem is, vannak, akik velem örülnek ilyenkor, mert tudják, mit jelent... és vannak, akik imáikban kísérnek... Köszönöm őket is, Istenem.

u.i. A kép nem feltétlenül illusztrációja a szövegnek, csak megmutattam, mert minden arc olyan beszédes rajta.

5 megjegyzés:

mutter írta...

Veled tartok, kedves! Ahogy tudok:) És külön köszönet a szép képért.

Mike Adina írta...

én meg kicsit Veled is, veletek. Ahogy lehet. :)

szinne mike anna írta...

Aldott hetveget mindkettotoknek, ott ahove Isten vezette utaitokat:)

Juliánna írta...

Kívánok sok áldást nektek,és ti is áldásul szolgáljatok mások számára.

iri írta...

Csodas ez a fiu!Maris reszt vesz a " beszelgetesben"