2011. december 29., csütörtök

... amit sikerül...

Még jó, hogy a blogcím mellé, a rövid ismertetőben így indítottam. Mármint, hogy azt írom le ide, még a margóra is, amit sikerül. Csak. Mert nem feltétlenül a legfontosabb, leglátványosabb... stb. események, gondolatok... kerültek ide a mindenki szeme láttára...

Köszönöm, hogy velem, és velünk tartottatok az elmúlt évben. Ismerősen, ismeretlenül - valami oknál fogva érdekelt, hogy mit írok, hogy mi történik velünk, körülöttünk.

Most Nagyváradra utazunk, hogy a nagy Szilágyi családból többekkel is találkozhassunk, minőségi időt töltsünk együtt. Nagy öröm ez nekem, a gyerekek is lelkesen várják az unokatesókkal a találkozást (főleg). József holnap visszajön, őt a szolgálat "köti", a gyerekekkel én több napra maradok. Alig várom.

Ügyes akartam lenni ez alkalommal, és nem utólag, majd valamikor sokára beszámolni :).

Kívánok nektek pihenősebb napokat, értelmesen töltött és áldássá váló szilvesztert, békében kezdett és folytatott Újesztendőt.

Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? Róma 8,32
Mindent - Vele (Jézussal) együtt!

2011. december 24., szombat

Itt is, így is


Kedves családom, rokonaim, blogtársaim, ismerős és ismeretlen olvasóim, kívánok nektek sok áldást, sok meglepetést ez Ünnepen, és azt, hogy jussunk közelebb Istenünkhöz 2012-ben!

2011. december 21., szerda

mostanában mondta-kérdezte...

Anya, mit jelent az, hogy áldás?

A kutya tudja, hogy ő kutya?

Én csak a koncertre szeretek menni, az énekórákra nem.... mert Apa a koncerten nem állít meg, ha rosszul énekelünk...

A Mikulásnak vannak társai? (?????) vagyis barátai, a többi mikulás vagy télapó, akik egy házban laknak, beszélgetnek? - Nem tudom, még nem jártam ott. - Van olyan repülő, amelyik elvisz oda?

Anya, Bogi azt mondta, hogy az ő apukája volt a Mikulás, de én nem hiszem.

Anya, te olyan.... olyan akaratos vagy!!!

2011. december 20., kedd

Ezt hirdeti Betlehem

Idén is lesz karácsonyi koncert! Épp ma. Megelőzi a szokásos és szükséges "áldott hajtás"... :). Nálunk az advent része ez is, ami sok más - másoknál természetes és megszokott - karácsonyi készülődést kiszorított az évek folyamán. Most még az adventi koszorú alapja sem került elő, mégis lobogtak a gyertyalángok ... Tanulok örülni annak, hogy ez így jó, nekünk így is szép. A megtelt (reméljük) koncert-terem sok mindenért kárpótol majd. A zenés Krisztus-várás sokak szívében lángot gyújthat, a Világosság felismerésének lehetőségét.

A belényesi medencében élő magyarok számára Ezt hirdeti Betlehem ma este 6-tól, a Kultúrházban. Közreműködnek: a belényesi és fenesi vegyeskar, a körzeti Tinifi kórus, valamint Mike József és helyi csapata. Várunk!

Minden ezzel kapcsolatos imáért jutalmazzon meg titeket a mi gazdag mennyei Atyánk!

Lekötelezett

örökre Isten csodálatos ajándéka. Jézus Krisztus. Bennem is él. Immánuel, velünk az Isten.


Az ének családi kedvenc. A szerző, Michael Card is az (na jó, egyelőre a szülőké biztosan). Mély teológiája van a szövegeinek, nem lehet csak "úgy" hallgatni. Vagyis lehet, de én nem tudom :).

2011. december 19., hétfő

Lobog már négy kis gyertyaláng...

Kettős ádvent - Füle Lajos

Eljött... Emléke csillagfényes,
eljött... keresztje súlyos, véres,
eljött... megváltott vére árán,
nem bírt vele soha a Sátán.

Eljön... Jele fölfut az égre,
sír a Föld minden nemzetsége,
eljön... meglátja minden ember
leborulva és nyitott szemmel.

2011. december 15., csütörtök

Zsefi énekórán





Ha a szüleimnek menni kell valahová, én is megyek velük. JÓ fiú vagyok, sőt, nagyon vidám. Sokat nevetek és másokat is megnevettetek. Ha nem hiszitek, gyertek el :).

Zsefi és Fanni az imaházban

Ideális gyerekfelügyelet!


Igazából fordított volt a sorrend, de már nem tologatom a képeket :)
Fanni egy hónappal "idősebb".

2011. december 14., szerda

Lobog már három gyertyaláng...

ÉVEZREDEKEN ÁT - F.L.

Évezredeken át
jött felénk a próféciákban...
Megalázta magát:
gyermektestet öltött magára,
leszállott a mennyből a földre,
bűneinket, hogy eltörölje
vére árán, szörnyű keresztjén...

Így lehetek én is keresztyén.

2011. december 4., vasárnap

Lobog már két kis gyertyaláng...

Füle Lajos: Ímé!

Ímé, az ajtód előtt állok és zörgetek!
ÉN vagyok az öröm.
Messziről jöttem,
Hátam mögött csillagvilágok.
Itt szeretnék maradni mindig.
Van-é hely nálad?

2011. november 27., vasárnap

Lobog az első gyertyaláng...

A megbocsátó kegyelem - Füle Lajos

A megbocsátó kegyelem
ádvent-időn ismét elénk jön.
Kinek a Csillag megjelent,
irtózik az ítélkezéstől.
Tudja - miközben szenvedi -:
megbűnhődik végül a gazság,
de Isten ítéletei
az értelmünket meghaladják.

2011. november 24., csütörtök

Mi lenne, ha?


Ha az idén én is írnék az Angyalnak, és kérnék tőle egy igazi nagymamát? Mert az megfizethetetlen :).

hasonlat

Azt mondja Boró:
Édesapának az egyik blúza olyan, mint a Hull az igemag cd-nek a borítója!
:))

2011. november 23., szerda

Megint kérdezett

Temetésen is voltunk ma. Boró ki nem hagyta volna (a fiúk igen).
Zsefi végigaludta, sőt még tovább. (Na jó, előbb Zsuzsi néni vigyázott rá, majd én.)
Sokat kérdezett B. az élet-halál-elmúlás témában. Közben zajlott a gyászistentisztelet, így suttogva mondhattam ezt-azt, olykor meg kapóra is jött, hogy nem illett hosszasan beszélgetni.
Figyelt, hallgatott, gondolkodott, könnybe lábadt a szeme, együtt érzett... egyszer megszólalt:
- Anya, fáj amikor meghalunk?

Nagy örömem, hogy bizonyossággal, meggyőződéssel válaszolhatok neki az élet legfontosabb kérdéséről. Mondhattam, hogy Ferus bácsi már az Úr Jézusnál van, ott meggyógyult. Örökre. És ez nem önámító mese. És ott van Szilágyi mama is, meg Mike tata... mi is oda készülünk. Befogadtuk Jézust a szívünkbe (akié a Fiú, azé az Élet, akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban - 1Jn 5,12), így Isten családjába tartozunk. A Mennybe haza megyünk majd.

még majdnem frissnek számít :)

ez a kis "hogyisvoltszatmáron" nevű beszámoló :))
Rövid leszek. Nagyon jó volt, az egész család így gondolja. Az utazás (Zsefi legtöbbet aludt), zenehallgatás, rokoni és baráti találkozások, a színdarab, a koncert és a vasárnap délelőtti istentisztelet, a találkozás Floydékkal... meg Sarolta finom ebédje :). Hazaút és két perccel kezdés előtt megérkeztünk Fenesre is...

EZ az első családi képünk, mióta hatan vagyunk :). Ideje volt. Megkértük a rokonokat, hogy ne engedjenek haza e nélkül :)

Bonnie Parker-rel...

Boró frissen szerzett barátnője, Fruzsina Budapestről. Ő játszotta a Pöttöm Petrát a színdarabban.
Sarolta is babázott, s amikor le akartam fényképezni, a kattintáskor belépett Csaba és a felesége mellé perdült. Ugye, milyen jól sikerült! (Sarolta a József unokatestvére, amúgy.)

A színdarab - Hasak a napra! - fergeteges volt, minden szavát és mozzanatát élveztem. Érdemes rászánni az egy órát; tele van ízes szójátékokkal, tehát csupa szem-és fül legyen az, aki nézi-hallgatja. Kicsit visszhangos a felvétel, ha valaki esetleg kevésbé visszhangosan akarja, nézze meg itt, kb a 48. perctől. Az evangéliumot nagyon erőteljesen adták át, míg konkrétan az hangzott beleborzongtam, és sírtam, a boldogságtól is, hogy már Jézusé vagyok.
A koncertet is meg lehet hallgatni, számonként akár.


2011. november 18., péntek

Akkor hát holnap...

...holnap nem Perecsenbe megyek a lányok-asszonyok konfira (ahogy régebben szerettem volna), hanem Szatmárra (lásd előző bejegyzés). Jobban mondva, az egész családdal elmegyünk, ha már József és Barnabás koncertezik. Nemrég tudatosodott bennem (L.Piroskáék példája nyomán), hogy nagyobb áldás családostól utazni és szolgálni... Már amikor lehet. Az utazással járó nyűgök ellenére is. (Nekem pl. most semmi kedvem hat személyre csomagolni.) Várjuk a találkozást Saroltáékkal, a nagybányaiakkal is, és még sok más ismerőssel, jó baráttal. Talán összejön egy duett is :). Kíváncsi vagyok persze a színdarabra, meg egyáltalán - élmény lesz az egész, tudom. Hálás vagyok Istennek, hogy úgy forgatta a szíveket, és úgy intézte a dolgokat, hogy végül is ez így szépen kialakult. Vasárnap délelőtt a szatmárnémeti gyülekezetben leszünk, s ebéd után indulunk haza.

Jó érzés úgy készülődni, hogy vannak, akik bátorítottak az útra engem is, vannak, akik velem örülnek ilyenkor, mert tudják, mit jelent... és vannak, akik imáikban kísérnek... Köszönöm őket is, Istenem.

u.i. A kép nem feltétlenül illusztrációja a szövegnek, csak megmutattam, mert minden arc olyan beszédes rajta.

2011. november 15., kedd

Bemutatkozik az Új Remény Egyesület

Bemutatkozik az Új Remény Egyesület

Rogériuszon

Vasárnap délután Nagyváradon voltunk, a rogériuszi gyülekezetben, hálaadáson. Mind az összesen. Örülünk, ha együtt mehetünk, együtt szolgálhatunk, vagy csak a jelenlétünkkel támogatjuk Édesapát.





A késői hazaérkezésben az a jó, hogy tíz perc alatt ágyba bújnak a gyerekek is, különösebb ceremónia és noszogatás nélkül.

Két szülinapot is ünnepeltünk a hétvégén

Ábel szombaton 12, Boróka vasárnap 5 éves lett. Megszerveztem, hogy legyen tortájuk, most azt kell szerveznem, hogy fogyjon el valahogy. Nem az ízzel van a baj, hanem a mennyiséggel :). Hátha jövőre már Boró is beleegyezik, hogy kettőjüknek egy közös tortája legyen. Amúgy a Barbie tortát csak a tegnap vághattuk fel, akkor is megsiratta...
Na, de bónuszvendégeink voltak Mike Pálék Kécről. Ők eredetileg Zsefit-látni jöttek, de persze mindenkit láthattak :).

A múltkor már rendes sorrendben töltötte fel a Blogger a képeket, látom már megint fordítva.... na sebaj. Én már nem tologatom őket.Szóval, a torták. Van, aki lelkesedik is :D.

A lányok... (Edit, Nóra, Boróka)

Annyit nevettünk... a fiúkkal (Ábel, Barka, Pali bá).

A legzsengébb Mike :) (Palitól van a kifejezés)

József elénekli a legfrissebb dalokat... kettő született Zsefinek...

... a merengőkhöz...

2011. november 11., péntek

Anya, megfoghatom?

Nagyon szereti fogni :) és magabiztos is...
sokszor panaszkodik, hogy a tesói mért foghatják többet.
Azzal zsarol, hogy az édesapja oda szokta adni...
Micsoda sikerélménye van, ha épp akkor büfizik, amikor ő tartja...

Don Moen





Nemrég fedeztem fel. A fészen tette közzé ezt a számot Abi, nekem teljesen új volt. Meghallgattam, s még más dalokat is tőle... Tetszik. Együtt éneklek velük. Számomra istentisztelet.

2011. november 3., csütörtök

Boró kérdezte

Anya, te voltál már százéves?
Mondom, hogy nem, és valószínűleg nem is fogok annyit élni. Nagyon kevesen érik meg azt a kort.
Hát pedig én legalább annyit szeretnék élni - mondja ő.

Más.
Ma volt A.nál pár órát. Hazajön, és a déli alvásra kerül sor. Kérdem tőle, hogy telt eddig a napja, mire ő bevallja, hogy jó volt, mert A-nál volt. Kérdem, persze, hogy itthon nem szokott jó lenni?
A válasz sokat mondó: Itthon akkor van jó napom, amikor te azt csinálod, amit én akarok!


2011. október 31., hétfő

Készülőben

Készülni készül évek óta, de úgy tűnik, a munka végéhez érkeznek lassan azok, akik azon fáradoznak, hogy füzetben/könyvben kiadják a Mike Duó számok kottáit. E munka ürügyén :)/kapcsán utazott el tegnap J. Bodrogra (M.o), hogy nyomdakésszé tegyék az anyagot Gáborral. Sok ismert és ismerős ének kottájához, hangszeres kísérethez jutnak majd hozzá így az érdekeltek. Jó lesz.

Az kár, hogy végül nem jött össze a jubileumi (20 év) Mike Duó koncert, amit erre az őszre terveztünk... és ez nem Zsefi miatt volt. :) Na, de bizakodva nézünk a jövőbe, e tekintetben is.

2011. október 30., vasárnap

formáció. deformáció. reformáció.

Csakis Isten közelségében, jelenlétében lehet hozzá hasonlóvá formálódni. Vannak, akik kerülik ezt a közelséget, némelyek menekülnek tőle, és vannak, akik keresik Őt. Miközben az Úr dicsőségét szemléljük, vele időzünk, az Ő Lelke által átformálódunk. Dicsőségre. És megint dicsőségre. Egyikről a másikra. Hozzá hasonlóvá.
Ha távolodunk Istentől, deformálódunk, sokszor az is tönkremegy bennünk, ami korábban már kiformálhatott a Lélek. Ezért kell a folyamatos reformáció. A formálódás dicsőségről dicsőségre. Ezt is megértettem újra a tegnap.

Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre. 2Kor 3,18

2011. október 29., szombat

elaltattam- hogy is?

Háromnegyed tizenegy - a család többi része kóruspróbára készül, én pedig ölemben a legkisebbel... altatni készülök. Már régebb, hogy álmos, ha elcsendesedik a ház, nyugodtabban ringatom. Nemsokára egyenletesen szuszog, közben még szörtyög is, emiatt igencsak megkérdőjelezett a pihenése. De elaludt. Végre. Lassan az ágyához viszem, óvatosan beemelem, leteszem. Ő összerezzen, de még alszik. Csendben araszolok az ajtó felé, ám oda se érek, már sír. Sóhajtok, visszamegyek, és kiveszem. Azonnal megnyugszik, alszik is tovább, bár szuszogása nem ideális. Függőlegesbe emelem, majd ismét vízszintesbe. Felsír, elhallgat - ilyenek. Közben félkézzel megírok egy smst. Be van dugulva az orra, türelmetlen hangú sírás következik. Döntök: cseppentek fiziológiai sóoldatot az orrába és leszívom. Ez jó is, meg nem is. Mert bár szuszogás megoldva, garantált az ébredés is. Ez az egyetlen hátránya a jó Dyson porszívónknak - hogy jó hangos. Kezdődik minden elölről. Nyugtatgatom, csitítgatom, dallamokat dudorászok - sikertelenül. Nem baj, egy kis szopcsi jót tesz majd gondolattal lefekszünk a nagy ágyra, de sok méreggel és sírással kell megbirkóznom, míg végül megtelik a poci, és megnyugszik a bébi. Óvatosan lekecmergek az ágyból, de tudom, a büfiztetés még hátra van. Kérek tőle egy jó férfiasat - meg is kapom némi rázogatás után. Megint lassan, óvatosan teszem le - ezúttal a nagy ágy közepére. Betakarom. Összeráncolt szemöldökkel alszik, de nem mocorog. Kimegyek. A másik szobából hallgatózok, de nem, még nem sír. Felhívok valakit telefonon, hogy tisztázzunk egy kérdést. Míg beszélgetek, és a munkám minősége javul, arra gondolok, hogy tán most mosogatnom kellene... de ha lemegyek, nem írom meg ezt sem...

A világ dolgai átbeszélve, telefon kikapcsolva, bejegyzésnek nekilátva.. Egy ilyen bejegyzést amúgy pár perc alatt megírok, de közben hazaért Á. a kórusról, felsírt Zs., segítettem a szeleknek továbbállni, és elaltattam újra. Itt szuszog a kezemben, míg befejezem.

Ha hazajön a férjem, és megkérdi, mit csináltam, míg ők odavoltak, mondhatom, hogy (látszólag) semmit. Pedig végignéztem pár receptet és döntöttem a karfiol sorsáról. Olvasgattam a neten, szortíroztam a leveleim. Lektoráltam két cikket. Gondolatban :) kitakarítottam a lakásban, betettem a mosnivalót, összehajtogattam a megszáradt ruhákat, felmosogattam. Vágyakozva néztem ki az ablakon. Mérlegeltem a belső életem...

Hazajöttek mind. És én ugyanúgy vagyok, mint amikor elmentek - karjaimban a legkisebbel. Csak most csukva a szeme és alszik. Végül is, minden oké. A helyemen vagyok.

2011. október 28., péntek

ez tényleg a margójára

S.B. ma elindult világgá. Vagyis Spanyolországba. Bepakolt a bőröndjébe, megtömött még egy rafiaszatyrot és egy mappát is odatett. Repülővel tervezte az utazást. Engem közben az foglalkoztatott, hogy vajon mivel keseríthettem el.... De megnyugtatott, hogy ez csak játék. De igazi. Fél óra múlva mégis úgy döntött, hogy nem megy világgá. Rövid idő múlva bejelentette, hogy mégiscsak elutazik Spanyolországba - de visz engem is!

Felajánlotta, hogy segít a puding-készítésben. Vagyis szívesen kinyalja majd a tálat.

Meg azt mondja: menjünk Amerikába. Mert akkor találkozhatok Mike mamával, és nemcsak telefonon beszélgetek vele...


Ábelék hetek óta János Vitézről témáznak irodalomórán. Egyik fogalmazásában ezt adta Kukorica Jancsi szájába: Nekem többet ér Ilus, mint ezüst, arany,
Nekem többet ér ő, mintha sok pénzem van...

Szólok a családnak, hogy a kikészített csoki ajándék lesz, ne bontsák már fel... Mikor csomagolni akarom, látom, fel van bontva. Nem is kóstolta meg a bontogató. Csak annyira lett kibontva, hogy már nem lehetett továbbadni. :)

B. a tárgyakat legtöbbször pucc-nak nevezi. Nagyon nem élvezem. De elhallgatom. Ő meg mondjamondjamondja. Csakazértis. Hát izé :)

Mostanában J. megint a gitár-orgona-versek és kották között ingázik. Legtöbbször én szállítom le a realitás talajára. (Muszáj.)

Zsefi nagyon élvezi a mászik, mászik Bagari kezdetű csikizős mondókát... meg a tornázást is.

Kínai boltban jártam. Megláttam a telefonom tokját - vagyis hasonmásait -, és alig hittem a szememnek: négyszer olcsóbb volt, mint amennyiért én Váradon vettem. Kellett nekem ott vásárolni...

Szelektív hulladékgyűjtés. Kaptunk egy nagy sárga nejlonzsákot a pillepalackoknak. Azóta abba tesszük (alig van). Csütörtök reggel szépen kiraktuk a szemetes kuka mellé, hogy ha jön a kukásautó, vigyék el. Jött. Az emberek összeborították, amit mi szétválasztottunk. Tökéletes együtt működés. Idézőjelben.

2011. október 25., kedd

ez van

sok bejegyzést megírtam már a fejemben, sok mindent meséltem, osztottam meg, amiről mégsem tudtok. :) mert nem írtam le. valahogy mindig másra szántam inkább az időt, vagy amikor akartam, akkor már "lekapcsolt" valaki.

nagyon rég nem készítettem képeket, lehet, hogy Zsefi ezt felrója majd nekünk...

zajlik az élet, megszokott és kiemelkedőbb eseményekkel.
lehet, hogy meg kéne változzak :)

2011. október 14., péntek

Mi/Ki vagyok én?

csődtömeg?
kudarchalmaz?
VAGY
agyag a Mester kezében?
Krisztus katonája harc közben?
Nézőpont és hozzáállás kérdése.

Kinek a szemével nézem magam? Hogy viszonyulok gyenge önmagamhoz?

2011. október 12., szerda

áldottan :)


(Mind vártam a bejegyzéssel, mert szerettem volna 1-2 képet is feltölteni, de nem sikerült, így rászántam magam a "csak szavas" változatra.)


Megvolt vasárnap a gyermekbemutatás-felajánlás-áldás.
Szép és meghitt ünnepe volt a körzetnek, családoknak. Nekünk is. Zsefi nagyon jó fiú volt, szépen aludt - az áldás előtt és után is, mert közvetlen akkor torkaszakadtából ordított. :)) Sámuel rövidke imát mondott csak érte (ott). Olyan jó volt, hogy a nagyobb család egy része eljött ez ünnepre. Sok szeretettel töltekeztünk. A tinifi kórusnak is volt meglepetése.


Csak a telefonomon van pár kép, mert valahogy arra nem sikerült odafigyelnem, hogy fotóst is megbízzak.... Ezt az okos telefont viszont a gép nem akarja felismerni sehogy sem, így nem tudtam áttölteni a képeket... Sőt, napok óta tagadja, hogy ismeri a külső hardot is :((
Intézkednem kell ez ügyben.

Zsefi is jobban van már a megfázásból, alszik édesen, és mosolyog elbűvölően. Már hangicsál is...


u.i. ez a kép régebbi, Ildikótól kaptuk...

2011. október 7., péntek

Ünnepre készülünk

Vasárnap lesz Zsefi "bemutatása". Vagyis a gyermekáldás. Ez utóbbi kifejezés sokkal jobban tetszik...
Mert Istennek, ugye, nem kell bemutatni gyermekeinket, hiszen jól ismeri őket...
Vicces kifejezés az is, hogy felavatják ilyenkor a gyermeket (mivé?). Meg az is, hogy felveszik.... (hová?)

Külön öröm, hogy a körzetből egyszerre három kisbabát hozunk az Úr elé. Fanni egy hónappal hamarabb született, mint Zsefi és Danika - akik viszont egy napon.

Az ünnepi istentisztelet vasárnap délután 3 órától lesz, a román baptista gyülekezetben (azért ott, hogy elférjen a körzet testvérisége és a vendégek mind). Vendégként Mike Sámuelt hívtuk meg Kecskemétről (Zsefi nagybátyja) családjával együtt, hisz férjem édesapaként is lesz jelen.

Imádkozunk, hogy lelki áldás és öröm is legyen ez az istentisztelet, és a babák is ügyesen, csendben legyenek. Mint a képen.
Mindenkit várunk, aki szeretne és el is tud jönni.

2011. október 2., vasárnap

Utaztunk

Tegnap Kolozsváron jártunk... József elvitt minket (is) a nőszövetség választó-jubileumi közgyűlésére. Természetesen Zsefi is velünk jött. Az utazást leszámítva minden jó volt. Tulajdonképpen az is - beleértve a rosszulléteimet oda-vissza, a szörnyű fejfájást, na, és hazafelé a kicsink hosszas ordítását. Na, de a megérkezés, az otthon csodákat művelt velem. Zsefi végre elaludt -és nem ébredt fel tíz perc múlva, a fejfájás megszűnt, és a kanyarok híján a rosszullétem is :). Miután a srácok mind aludtak, még egy jót beszélgettünk Józsefemmel. Ez volt a hab a tortán.

Tedd idegeidet Isten kezébe!

Volt régen egy ilyen könyvecske apukám könyvespolcán. Ajánlottuk is neki fellapozásra, amikor kimerült idegekre hivatkozott, és csak csendre vágyott... (Nem tudom, olvasta-e valaha...)
De ideje kölcsönkérnem, ha megvan még neki :).

2011. szeptember 30., péntek

Az anyaság hitben járás

Várakozva nézek elébe a következő bibliatanulmánynak is, amit együtt végzünk többen. Mondjuk, én egyelőre csak a tanulmány vezetőjét ismerem, és nem tudom, kik a többiek, de csak kiderül hamarosan :).
Gyertek ti is a szülőneveldébe! :)

2011. szeptember 28., szerda

hehe


Most akkor mi van?

2011. szeptember 16., péntek

segítséééééééééég

:))

Hála Istennek, volt segítségem az elmúlt hetekben. Eleinte Zsuzsi néni segített (kérésre), majd egyik unokahúgom, Helga jött el 2 hétre, az elmúlt 4 napon pedig Ildikó volt velünk. Nemsokára hat hetesek leszünk, és vár rám az igazi megmérettetés (vagy ki tudja).

József, Barka és Ábel elutaztak ma Nagybányára, részt vesznek az ottani főtér fesztiválon... na jó, nem a kikapcsolódás miatt mennek :)) Vasárnap József koncertezni fog a helyi kiskórussal, de elkísérte Egyed Ernő (billentyűs), Dajka Zsolt (basszusgitár) és Barnabás fiunk (dob) is. Gondolhatjátok, micsoda kihívás, öröm és büszkeség ez Barkának... hát még nekem :))
Ildi holnap hazamegy (mármint Váradra), én maradok a két kicsivel... és Azzal, aki nagyobb, mint bárki-bármi más!

2011. szeptember 12., hétfő

pár kép

elkísértük őket egy darabig, az imaház felé... és nem is sírt a kicsi

túl vagyunk a fürdésen

de jó, hogy eljött Édesapám!

Szilágyi tata 33. unokájával


2011. szeptember 9., péntek

mi van benne?

Füstölt trappista sajtot vett J. a Lidl-ből. Magyar termék.

Barka, akinek szokása minden cédulát, feliratot, címkét áttanulmányozni, a reggeli után egyszer csak megszólal:
- Nézzétek, mit ír itt az összetevők között: (én bemásolom)pasztőrözött tej, konyhasó, szilárdító anyag: kalcium-klorid; tartósítószer: kálium-nitrát; enzimek, kultúra, természetes füst.

Hm, tyűha és nahát - kultúra (milyen?) és természetes füst.

No comment.

2011. augusztus 30., kedd

Ma négy hete... (egy születés margójára)

József megígérte, hogy lesz beszámoló a szülésről... be kéne tartani a szavát, bár én nem terveztem ilyen beszámolót :)
nehezen, de valami csak összejön - mert ezek a napok, hetek másról szólnak. ha gép elé ülök is, babával van tele a kezem :), így inkább csak olvasok gyorsan...


Életemnek ez a része, története, különösen az Istenbe vetett bizalomról szól. Ő méltó a bizalomra, bizalmamra, és megéri benne bízni, ezt újra átéltem! Zsefi születésének történetét azért örökítem itt meg, hogy dicsőséget adjak ezzel is Istennek. Különben, mint történet, másnak nem annyira különleges vagy megrázó, és hatásvadász sem vagyok... :)

Voltak elképzeléseim a szüléssel kapcsolatban, mondhatni vágyak, álmok is.
Úgy terveztem, Váradon szülök majd, magyar szülész-nőgyógyásznőt választottam... Kétszer voltam a rendelőjében, és mindig elégedetten távoztam. Mégis, nem voltam biztos abban, hogy nekem ilyen "messzire" kell menni szülni... apró jelekből értettem, hogy Isten hazahív, a lakóhelyemre, hogy ne a nagyvárostól, vagy orvosoktól várjam a jobbat... És engedtem neki, itt is nyilvántartásba vettek, többet nem is mentem Váradra. Ez a döntés anyagilag is könnyebbséget jelentett, hogy itt ingyenes volt a kivizsgálás, és utazni sem kellett. Szülés előtt kb. egy hónappal a váradi doktornő felmondott a kórházban - tehát nem vezethette le volna nekem a szülést. Isten előre tudta ezt...

A korábbi szülésekből kiindulva azt gondoltam, a negyedik legalább olyan rövid és könnyű lesz, mint az előző három, vagy még könnyebb. DE Zsefivel többet vajúdtam, mint a másik három gyerekkel összesen :). Isten másképp intézte. A vajúdás hosszú volt és fárasztó - a fájások rendszertelenek voltak, és nem túl erősek.... A doki elővigyázatosságból Váradra küldött mentővel - lévén, hogy Belényes két kórházának egyetlen altatóorvosa van, aki épp betegszabadságon volt, és probléma esetén nem lett volna kit behívni.... Éjfélre tehát Váradon voltam - közben a család összefogott imában értünk. Ott egy kedves magyar rezidens orvosnőhöz kerültem, aki mindent ellenőrzött és elmagyarázott, majd átadott egy szintén nagyon kedves, magyar szülésznőnek. Nekem ez igazán kedveskedés volt mennyei Atyám részéről, aki tudja, milyen sokat jelentett, hogy anyanyelvemen kommunikálhattam, és ez ott épp senkit nem zavart... Amikor végre "rendes kerékvágásba" kerültem, elég hamar megszületett a kisfiunk.
Amiért imádkozni sem mertem, az is megadatott: a negyedikkel nem vágtak! Pici repedés csupán, és semmi kínlódás az első hetekben! Hála, hála...
Hab a tortán, hogy a gyermekorvosnő is magyar volt. Igencsak nagyot néztem, amikor a nevemet látva románról magyarra váltott, és elnézést kért az őt kísérő nővértől, hogy most magyarul folytatja.... ekkora kitüntetés, figyelmesség!

Szobatársam egy kedves fogorvosnő volt, majdnem velem egyidős. Amikor egy nappal hamarabb hazament, mint én, és másvalaki került a helyére, realizáltam, milyen nagy dolog, hogy Isten ezzel is törődött; egy hullámhosszon voltunk, jókat beszélgettünk, maximális bizalom volt egymás felé...

A várandósságom harmadik felében kaptam egy igét az Úrtól, Ézsaiás próféta utolsó részéből: Csak megindítsam, és ne vezessem le a szülést? - kérdezi az ÚR. Vagy én, aki a szülést vezetem, megakadályozzam? - kérdezi Istened.
Eddig is tudtam és hittem, de innentől még tudatosabban, hogy a szülés minden pillanatát felügyeli az Úr. Ezért is idegenkedtem (mindig) attól, hogy az orvos beindítsa a szülést komoly ok nélkül... Ezért is óvakodtam attól, hogy vakon az orvosban bízzak, bár persze kell a normális orvos-páciens bizalom, de jelen esetben ennek hiánya nem rajtam múlott. Ezért nem estem pánikba, amikor hirtelen Váradra kellett menni, vagy nem az elképzelt módon alakultak a dolgok. Folyton eszemben és szívemben volt, hogy Ő indította be, és le is vezeti a szülést. Ahogy akarja, és azokat az embereket használja benne, akiket ő jónak lát. A végeredmény csodás lesz. Így is történt. Csak Benne érdemes bízni, az embereket eszközeinek tekinteni, így tisztelni és megbecsülni munkájukat is.
Az is imameghallgatás, hogy anyatejjel táplálhatom a kis Zsefit.

Jó az Úr, mindig biztos segítség - vallom a zsoltárossal együtt.

2011. augusztus 15., hétfő

most tudtam meg,

hogy négy gyermek édesanyjának lenni mekkora gazdagság!

2011. augusztus 13., szombat

Az első fotók ZSEFI-ről...

















a szöveges beszámoló előtt... Elég beszédesek.
Ezek voltak az első képfeltöltéseim, alulról felfelé kell nézni - mert ez lenne a kronológiai sorrend, így töltötte fel az oldal... furcsa ez a blog-logika:)
Próbálkozom még 1 videóval is! Nézzük hova teszi majd az oldalon?!


József





2011. augusztus 11., csütörtök

DE MÁRA VÁLTOZOTT A HELYZET: 1 EGÉSZségből 2 lett :)

és most már 6-on vagyunk a szűk családi körben... mert hajnali 3:10-kor megszületett Mike József Domonkos, a tervektől eltérően Nagyváradon, 3,5 kg-al... Anya és fia (feléségem és 4. gyermekünk) jó EGÉSZségnek örvendenek. Nagyon hálásak vagyunk értük. (id.) Mike József, a fáradtan is boldog édesapa
NÉVMAGYARÁZAT:
Mike József Domonkos = Az ÚR szaporítsa, gyarapítsa a Neki szentelt, Hozzá tartozó fiúkat - a Mike családban is!
HA KIPIHENTEM MAGAM, BESZÁMOLOK RÉSZLETESEBBEN - ÍGY KEZDÖDIK:
Tegnap egy fájdogálós, félig átvirrasztott éjszaka után elmentünk...

2011. augusztus 10., szerda

Még így vagyok.


2011. augusztus 1., hétfő

tovább

is telnek a napok. :) Érzem, hogy közeledik "az" nap.
Sok volt a befőzés az elmúlt héten is...
El kell pakolnom a babaruhákat.
Frusztrál a majdnem kész állapot, de bizakodó vagyok.
Sajnos, nagyon türelmetlen is. Sokat kellett bocsánatot kérnem a fiúktól az elmúlt napokban :(. De az Úr könyörült rajtu(n)k :). Székelyföldön élő tesóim hívták a srácokat, legyenek velük, így segítenek nekem, s ez mindenkinek jó. Remélem, nem okoznak majd nagy bajokat..., csak a hűtőt-kamrát ürítik, mert serdülőknél van étvágy, s ha több fiú is vagy együtt, még nagyobb. Most aztán Márti, Encó, főzhettek... Józsefem is elutazott két napra Brassóba. Jó ügyben. :)
Itthon meg, biztosítani kell Borókának a társaságot :). Én a nyugalmat választom, ha lehet. Nehéz maximálisan más(ok)ra figyelnem, de azért igyekszem.


Tegnap többször is megszólított az Úr Igéjéből. Mennyire tudtam azonosulni azzal, amit Pál írt a rómaiaknak:
7,18Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs.
7,19Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat.
7,20Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn.
7,21Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy - miközben a jót akarom tenni - csak a rosszat tudom cselekedni.
7,22Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint,
7,23de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével.
7,24Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?A halálra ítélt testből: Más értelmezés: e testből és halálból, vagy: a testből, mely a halálé
7,25Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus! Én magam tehát értelmemmel az Isten törvényének szolgálok ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének.
,1


Akik Krisztusban vannak, Lélek szerint járnak

Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak,
akik a Krisztus Jézusban vannak: Késői kéziratok hozzáteszik: akik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint
8,2mivel az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől.


Reggelente hányszor elhatároztam: ma nem kiabálok a gyerekekre, türelmesen megmagyarázok mindent, ahányszor kell.... és mégis, mennyiszer vétkeztem. Jövök a kereszthez, a kegyelem új törvénye miatt...

Azt az Igét is kiírom magamnak nagy betűkkel:
Ha valaki azt hiszi, hogy kegyes, de nem fékezi meg a nyelvét, hanem még önmagát is becsapja, annak a kegyessége hiábavaló. Jak 1.26


2011. július 27., szerda

telnek a napok...

közeledik az idő. a doki szerint még vagy két hét... szükségem is van erre az időre. Tökéletesen csak Isten tudja a pillanatot. Ez jó. Benne bízom. Mert ha emberekben kellene, hát régen rossz lenne nekem. Jól vagyok, erőben, szeretve és támogatva, érzelmileg azért elég változóan, de ez érthető is ilyenkor. Megértőnek kell lennem saját magammal is. :)

Ma jönnek haza a fiúk a sátortáborból, várom, hogy meséljenek. Végig esett az eső....
Közben még befőzéssel is foglalkozom, ha van segítség hozzá. És teszem magam, hogy pihenek.:))

2011. július 25., hétfő

... ezen taposunk...

Ma három éve, hogy ideköltöztünk. Nemrég emlegette is valaki a környékről, hogy "mindjárt három éve hogy a Mike család ezen tapos...." (az itt/ott vagy erre/arra helyett egyszerűen azt mondják: ezen/azon).

Taposunk hát, persze, ezen-azon.:)

2011. július 19., kedd

Egy teljesült kívánság


Az utóbbi időben az volt egyik kívánságom, hogy szülés előtt elmehessek még Váradra. Csak úgy. Vásárolni is szerettem volna ott, de arról hamar letettem. Az idő múlásával, aztán kezdtem lemondani, mert lehetőség nem nagyon adódott, bizalmam az autónkban nem nagyon volt...
pedig közeledett az édesapa szülinapja is. Péntek délután jött az sms, hogy lesz egy kis összegyülekezés apánál, megint felcsillant a remény bennem, de nem láttam, hogyan győzhetném le a 60 km-es - nekem most - nagy akadályt. Aztán reggel olyan szép borús napra ébredtem, hogy menten eldőlt bennem: Borókával elmegyünk a déli busszal, a fiúk maradnak Józseffel itthon. Hétfőn jöttünk haza.
Így történt, hogy én is ott lehettem apa 79. szülinapján.

Isten teljesítette a kívánságomat. Jut eszembe, aznap nem is egy ilyen kellemes meglepetésben volt részem.

2011. július 9., szombat

Nem panasz ez, dehogy,

csak mindig téma, valahányszor dokihoz megyek. Felülvizsgálatra.
Amikor várandós lettem, azt gondoltam, Váradon fogok majd szülni. Ajánlottak is egy kedves és sokak által dicsért doktornőt, akihez el is mentem kétszer. Teljesen elégedett voltam vele.
(Nem tudom, más hogy van vele, de nekem az a legfontosabb, hogy az orvos emberszámba vegyen, és ne tárgyként kezeljen, egy következő darabnak a futószalagon.)
A dolgok úgy alakultak, hogy a helyi kórházban is nyilvántartásba vettek még februárban, egy erős orrvérzés kapcsán. Tudtam, hogy ez nem véletlen, és úgy éreztem, nekem itt kell szülni, Belényesben. Maradjak a "népem" között, meg amúgy is, a család szempontjából is sokkal egyszerűbb minden így. Az eddigi szülésekkel igazán nem panaszkodhatom, nagyon gyorsan és könnyen (persze nem fájdalommentesen :)) zajlottak le. Ha a negyedik is hasonló lesz, csak örülhetek... Szülni úgyis nekem kell, és az Úr mellettem lesz. Bármilyen komplikáció esetén úgyis felküldenek Váradra. Szóval, maradtam itthon és több-kevesebb rendszerességgel felkerestem a háziorvost és a nőgyógyászt is. Senki nem szidott össze, mért nem megyek gyakrabban, vagy ilyenek... Ha kérdezem, mikor menjek újra, legtöbbször az a válasz: amikor akarok, ahogy gondolom.... (Milyen nagyvonalúak, ugye?)
Az az érzésem, azért kezelnek így, mert negyedik gyermek, és - felételezhetően már "mindent" tudok... Hála Istennek, hogy nagyon könnyen hordtam ezt a gyermeket, és valóban, apró - ilyenkor természetes kellemetlenségeken kívül semmi bajom nem volt. Most is csak az utolsó száz méter terhei nyomják a derekamat, hátamat, húzzák a hasamat :).
Na jó. Ami mégis rendszeresen kiakaszt, az a doki(k) szótlansága. Alig szól hozzám egy szót is. A kérdéseimet nem hallja meg. Legutóbb, pl. ennyit kérdezett: Jól van? Aztán az urh-s vizsgálat, ekkor mindent a nővérnek diktál, a rövidítéseket persze nem mind értem... kérdem, hogy le van-e fordulva, mondja, hogy igen.... ő még megkérdi, hogy mit szedek (ezt minden alkalommal megkérdi, biztos rutinból), válaszolok, visszakérdek, hogy a kalciumból elég-e egy adag, de válasz nincs... kérdem 2x is, hogy most milyen súlya a babának .... de ha nektek mondott valamit, akkor nekem is.... Ha minden oké is, legalább egy megnyugtató szava lehetne a kismamához, nem? Szörnyű érzés, ha levegőnek veszik az embert, a "beteget".... szó nélkül távozik a doki, ill. az ajtóból még visszaszól a nővérnek, hogy írja be: két hét múlva menjek újra...

Most vittem magammal Borókát is, "figyelemfelkeltésképpen", de nem igazán vált be. A következő alkalomra szórabírási stratégiát fogok kidolgozni :). Meg aztán, amúgy is, jó lenne pár dolgot megbeszélni, hisz közeleg a nagy nap, apás szülést is szeretnénk, szóval lenne miről egyeztetni...

Mindeközben tudom, KI áll mellettem, és nagyon kapaszkodom az ígéretbe, amit kaptam. Szeretném, hogy az elbátortalanító körülmények ne befolyásoljanak. Azért izgulok, mert tudom, mi vár rám, és mégis ismeretlen hely ez Brassó után, nem tudom a kórházi szokásokat, "rendszert". Bárcsak lenne itt is egy olyan doki...

2011. július 8., péntek

Tudtátok?

2011. július 4., hétfő

Kik ezek?


Akiket legutóbb újjászült a Szentlélek, és kérték, hogy részesüljenek hitvalló bemerítésben is. Ünnep volt tegnap Fenesen, és a mennyben is.

Róma 10,9-10: Ha száddal vallod, hogy Jézus az Úr, és szívedben hiszed, hogy Isten föltámasztotta õt halottaiból, üdvözülsz. A szívbéli hit ugyanis megigazulásra, a szóbeli megvallás az üdvösségre szolgál.

Itt a földön nekünk kell bizonyságot tennünk szóval és tettel arról, hogy - ha - hiszünk Jézusban, mint Megváltónkban, Szabadítónkban. Ha ezt megtesszük, illetve folyamatosan tesszük életünkben, akkor az utolsó napon, az ítélőszék előtt állva boldogan hallhatjuk Jézus bizonyságtételét. Ő igazolja majd az Atya előtt, hogy hozzá tartozunk, ismer minket.
Így fair - mi most itt Róla, ő majd ott rólunk.

Lukács 9,26
Mert aki szégyell engem és az én beszédeimet, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében.

(Több, mint olvasmány ez is.)

Várakozás ez is


Gyönyörű előadásmód, szívhez szóló... s (végre) valaki, aki érzi a magyar nyelvet, úgy énekli. Muszáj volt kitennem, olyan sok az ellenpélda :)
De nem utolsó szempont a mondanivalója.

2011. július 2., szombat

Sokat

dolgoztam a héten. Elkezdtük a nagy takarítást, örülök, hogy nem csak terv lett belőle. Istenünk gondoskodott segítségről is, úgy ahogy csak ő tud, mert én nem bírom úgy a menetet. Délelőtt még csak oké, de délután nagyon húz a hasam :)). Hálás vagyok Istennek, hogy szeret Anyukán, meg Zsuzsi nénin keresztül is, de ez csak a lista eleje most...

Különben is, a vakáció legalább olyan kihívás, mint az iskolaidő, az anyukák tudják, miért. Hasznosan lefoglalni a gyerekeket, hogy mindenkinek jó legyen - nem kis dolog. És ilyenkor nem elég, ha az én fejemben összeállnak a dolgok - le kell bontani gyakorlatra.
A fiúk felváltva szolgálatosak a konyhában, aznap ők a jobb kezem; főzünk-sütünk-mosogatunk-pakolunk együtt. Hát nem könnyű türelmesen tanítani őket a számomra megszokott, magától értetődő dolgokra... Aztán, aki épp nem konyhás, az egyebet segít, amire megkérem. Jólesik, hogy általában szívesen is teszik. Természetesen nagyon ügyelnem kell az egyensúlyra, hogy legyen nekik kikapcsolódás is, játék, meg ami jólesik (pl.foci, Fifa), közös szórakozás. Kerestem a neten régi magyar filmeket, meséket, így találtam rá pl. A palacsintás királyra, vagy Jules Verne: A dunai hajós c. regényének filmváltozatára...
De szoktunk römizni együtt vagy zenét hallgatni, beszélgetni, és megbeszélni, rendezni a napi súrlódásokat, konfliktusokat.
Borókának is folyamatosan kell a társaság, barátnők, játszótársak, mert nem szereti "egyedül", meg aztán néha elege van a fiús mulatságokból. Nekem meg a sok visítozásból.

Most bezárkóztam, hogy hagyjon mindenki békén, és egy-ültemben megírjam, amit akarok, meg elolvashassam a leveleimet anélkül, hogy valaki a hátam mögött legyen még. :)

Ja, és a bébiruhák még mindig várakoznak a szétválogatásra. Inghegy vár vasalásra is, van mára program.
Holnap bemerítés Fenesen, örömünnep, áldás.

2011. június 22., szerda

Ideje elkezdeni készülődni...


az új családtag fogadására. Áttakarítani a lakást, átrendezni a szobánkat, hogy helye legyen a kiságynak és egyebeknek, átválogatni és átmosni a babaruhákat... mert telnek a hetek, közeledik a nagy nap... és nem tudni, kivárja-e ő is a 40 hetet (ez augusztus közepét jelentené), vagy hamarabb érkezik?
Hiányzik Szilvi, hogy mind nógasson, és ösztönözzön... :)

Isten csodálatosan gondot visel rólunk. Szezoncsere és pocaknövekedés szerint "lett" megfelelő méretű és mennyiségű kismamacuccom. Sok angyal közbenjáró volt. Aztán kaptunk kiságyat is, pont akkora méretűt, amekkora a hely - ezt előre csakis Isten tudhatta. Aztán a sok babaruha... eddig egyet sem kellett vásároljak, máris annyi van, hogy ki kell válogatni, mit tartsak meg. És sorolhatnám. Bizalom és gondviselés. Isten tenyerében lenni jó.


megj. Tárkányból hazafele ilyen szép a naplemente :).

2011. június 21., kedd

Értékes

ajándékot kaptunk nemrég. Egy dvd-t egy temetésről, melyen Mike tata prédikált. 13 évvel ezelőtt... Olyan jó volt látni-hallani őt...
És a gyerekek! Barka már nem emlékezett rá, Ábi és Boró pedig nem ismerhette. De alig várták, hogy ők is megnézhessék, hogy lássák a nagytatájukat, legalább így. Felbecsülhetetlen értéket kaptunk. Valaki sejtette ezt, ezért küldte - számunkra ismeretlenül - a dvd-t. Köszönjük.

2011. június 13., hétfő

erős szeretet, józan szeretet

Nekem ez a pünkösd tartogatott üzenetet. Jól ismert ige, többször is elhangzott: Nem a félelemnek lelkét kaptuk, hanem az erő, a szeretet, a józanság lelkét. A szeretetet közrefogja, átöleli az erő és a józanság. Erős, józan szeretet az Istené.

Átgondoltam, és megfogalmaztam, amit ez elmúlt időszakban Isten tanított nekem, egy konfliktushelyzetből kiindulva. Ez pedig az erő, a szeretet és józanság Lelkének munkája volt. Fájt nagyon, de megérte. Dicsőítem érte Istenemet.

  • Az őszinteség és egyenesség jegyében nem kell mindent elmondani (főleg nem rázúdítani) a másik félnek, amit épp gondolok, vagy érzek. Csak azt, ami épít. Mert a szeretet épít. Ugyanakkor nem rója fel a rosszat, és kész fátylat borítani a vétekre. Nem tapos le, hanem emel...
  • Engedjem el az elvárásaimat, jogaimat, (vélt) igazságomat. Fontosabb, hogy az adott helyzetben Isten elvégezhesse bennem, amit szeretne, mint az, hogy mások megértsenek, vagy nyilvánvaló legyen az igazam.
  • Bocsássak meg, ha nem is kérnek bocsánatot , és engedjek el minden tartozást (még ha jogosan gondolom is, hogy az Ige mindenkire érvényes és gyakorolni való).
  • Legyek/maradjak hűséges a kapcsolataimban, ha nehéz is (mert a szívem és a józan ész/logika is mást mond).
  • Ha megtettem mindent, amit Isten kért tőlem a kapcsolat rendezése érdekében, és bizonyos értelemben egyoldalú maradt az egész, azért ne húzzam le a redőnyt. Mindig van tovább a szeretetben, van mégis...
  • A felfelé vezető út lefelé tart. Bizony. Meg kell alázkodni. Sosem árt.
  • Istennek, az ő Igéjének engedelmeskednem kell, attól függetlenül, hogy mások is engedelmeskednek vagy sem. Az én lelki fejlődésem az én felelősségem. Hogy a másik mit tesz? Az nem tartozik rám. Én csak kövessem Jézust...

2011. június 8., szerda

Fekete-fehér, igen-nem


Mostanában többször is elcsodálkoztam azon, hogy mennyire másképp éli meg a dolgokat Boróka. Jó, tudom, hogy ez természetes, mert lány, de akkor is. Másképp hallgatja vagy nézi a mesét, egy filmet, az életet. Általában érzelmileg közelíti meg. S a fiúk után nekem ez újdonság. Hogy meseolvasás közben nem annyira az események érdeklik, mint az, hogy a szereplő mit érzett, hogy élte át. Pl. rosszul esett-e Szélike királykisasszonynak, hogy megelőzték futásban...

Leegyszerűsíti a dolgokat, az emberek viselkedését: anya, ő meg van térve?
Azért ilyen, mert nem ismeri az Úr Jézust?
Ez a bácsi biztosan az imaházból jött.... mert olyan szépen van felöltözve...
Ugye, milyen gonosz? Ha így beszél... milyen rosszul eshetett a másiknak...

Még tavasszal végignéztünk egy aktuális divatoldalt, hogy lássuk, mi a trendi. Boróka egyfolytában kommentált: ez nem, szép, ez sem, ez se tetszik.... anya, mért öltöztek mind ilyen csúnyán? A szemérmetlen, és kihívó ösztönösen csúnya a szemében. Végre egy normális méretű ruha/szoknya is volt a sorban, és felkiált a kicsi nő: na igen, ez szép! Tetszik.

2011. június 6., hétfő

Képtelenül :),

de szívemben nagy hálával Isten iránt gondolok vissza az elmúlt két napra, amit a békésiekkel töltöttünk. Szép idővel ajándékozott meg az Úr, így a szombati nap első felében megvolt a kirándulás a fenesi erdőre, meg a túra is a Béla-vár romjaihoz. Már, aki kirándult, mert mi Dinával ketten (két kismama:)) összefogva készültünk a vendégek fogadására...
Délután megvoltak a próbák is, majd végre mindenki eljutott a szállására is, megpihenni, hűsölni, ismerkedni, beszélgetni...

Vasárnap jó volt együtt dicsérni Istent a gyülekezetekkel együtt. Este pedig a koncert, a musical.... nagyszerű élmény! Igényes zene, csodálatos hangzás. Felemelő, lelkesítő, bátorító. Köszönjük!

u.i. ma annyit aludtam a nap folyamán, hogy csak na...

Hogy másokban hogyan csapódott le ez a hétvége, olvassátok el itt.

2011. június 3., péntek

A hétvégén

vendégeink lesznek a körzetben Békésről. Nem kevesen. Össze-vissza úgy 70-en. A kórusok tanévzáró koncertjét szerettük volna különlegessé tenni, és reméljük sikerül is. Ezért hívtuk meg szolgálatra a magyarországi Békés-i baptista gyülekezet gyermek és ifjúsági kórusát, hogy adják elő ifj. Révész László: Dávid és Góliát c. gyermek-musical-jét.

Utolsó száz méterben vagyunk a szervezést, készülődést illetően, van tennivaló bőven, de ez így természetes és jó. Már nagyon várjuk őket!
Lesz közös kirándulás, elég sok gyakorlás is, közösség a gyülekezetekkel, és a koncert.
Imádkozunk mennyei áldásért, mert az a lényeg.
Várunk mindenkit - aki szeretne és el is tud jönni - vasárnap este 6 órától, a belényesi kultúrházba.


Veled és Feléd

Ezer bocsánat!!! Mindenkitől bocsánatot kérek, akinek megígértem, hogy felteszem, és hiába várták... Még jó, hogy Attila emlékeztetett rá, köszi. Pótolom is gyorsan. Ha a dallamát akarjátok, hallgassátok vissza a konferencia anyagában. A belinkelt rész legutolsó éneke.

Veled és Feléd

Veled és Feléd egy életúton át

Veled élek, így szép a világ.


Veled és Feléd, csak Hozzád haladok,

Ha Te hívsz, a szó hazavonz.

Kezedet keresem, gyere, fogd a kezem!

Szavadat figyelem, Utadat követem.


Veled és Feléd egy életúton át,

Veled élek, így szép a világ.


Veled ég szívem, szent lánggal Veled ég,

Veled adja tovább melegét.

Kezemet fogod, így adod át a reményt,

Kezem így veszi át az erőt meg a fényt.


Veled és Feléd egy életúton át

Veled élek, így szép a világ.


Gyere, jöjj velem, ha társam keresem,

Ha megosztom erőm, örömem!

Megyek arrafelé ahová Te vezetsz,

Ami vár, amit adsz, öröm és szeretet.


Veled és Feléd egy életúton át

Veled élek, így szép a világ.


Idelenn kísérj, és hívj be azután

A Te házad kitárt kapuján!

Az a ház hova hívsz, hova vársz, az a Menny...

Gyere, vedd szívemet, adom én szívesen!


Veled és Feléd egy életúton át,

Veled élek, így szép a világ.


2011. május 30., hétfő

Hazaértünk

mi is a Hargitáról. Ez volt a tíz napos utazás utolsó állomása, és az egyik tulajdonképpeni úti cél. Nagyszerű házaspáros konferencia volt... Vasárnap délután indultunk haza, éjjel egyre meg is érkeztünk. Az autó "gondoskodott" egy kis kalandról, de Istennek hála, végül szépen hazahozott...

A nyitó mozzanat, a zászlófelvonást megelőzően ünnepélyes percekben...

Többször is imádkoztunk kettesben, itt Boróka is csatlakozott.


Az előadó házaspár, Varga György és Anikó Budapestről.
A résztvevők nagy része.