Bár

szerettünk volna részt venni a Reménység Fesztiválon, itthonról szemezgettünk (főleg J és a fiúk, a koncertek miatt)a sok kincsből, amit utólag visszanézve kaptunk. Engem fölhívott bátyám, hogy hallgassak bele a közepébe :). Köszi itt is. Itthon is klassz volt, eljöttek Zsikéék hozzánk - a hosszú hétvége (románok pünkösdje) apropóján, így több és minőségibb időt tölthettünk együtt. Szombaton is elmentünk sétálni, ma pedig szinte egész nap kint voltunk. Bondoraszón, több családdal a gyüliből. Igen, ezt meg kell ismételni! Terveztünk is a nyárra, lássuk aztán, mi az, amit Isten jóváhagy a tervekből. Hétvégén Női csendesnapokra megyünk a Hargitára... már csak három napom van a hangolódásra, készülődésre - és mennyi mindent kell elintézni, előkészíteni addig! Reméljük, hogy az Eszter újabb számát is kézbe vesszük hamarosan.

voltunk Zilahon szombaton

Ott számba vettük a hűség kincseit:). Evódia ügyesen beszámolt róla, sőt tovább linkelve képeket is lehet nézni. Örömmel mentünk már pénteken - a családból hárman,természetesen Zsefit vittük magunkkal, a többiek barátoknál aludtak. Nem is tudom, mit írjak, hogy gyorsan menjen :)) A konfi nagyon jó volt, a téma megközelítése is újszerű több szempontból, érdemes meg/belehallgatni. Zsefivel sem volt különösebb gond, a lányok ügyesen vigyáztak rá. Amint várható volt, alaposan kifáradt, volt küzdelem a úton hazafelé... (én még mindig fáradt vagyok, de ez nem újság). Itthon szokásosan megy és zajlik az élet, ezt nem részletezem különösebben. Bocsi, de most ennyire voltam képes-képtelen.

Jól megnéztem magam,

és megállapítottam, hogy mindennel együtt, amit az anyaság jelent, boldog édesanya vagyok. Ezért pedig éjféltájban, fáradtan is hálás. Hasonló jókat kívánok másnak is. :)

Ne akarjak mindig mást

Mert mostanában így vagyok én. Szeretnék nyugodtan vasalni, takarítani, sütni, ablakokat mosni, beteget látogatni.... és annyi mindent, ami hosszú ideje nem jön össze. Mert általában csak kapkodok, belefogok ebbe is, abba is... de mindegyre félbe kell szakítani a munkákat. Más lehet jobban csinálja, de engem eléggé frusztrál. Közben tudom, hogy ez nem lesz mindig így, és örülök is neki minden szempontból. Örülök például annak, hogy olyan sokat sétálhatok. Talán egyik gyermekkel sem tehettem ennyit, most meg gyakran együtt megyünk mind, vagy részben. Amúgy meg, a munka mindig megvár. Mert az az érzésem, hogy az angyalokat akkor küldi segítségül az Úr, amikor valóban a kétkezi segítségre van szükségem, és nem az én jellemem krisztusibbá formálásáról van szó...

Most jó, hogy a város szélén lakunk

Belényesi napok vannak, a majális miatt jó hosszan... Az imaházunk a központban van, a mulatság kellős közepén... a vasárnapi istentiszteleten nagy a mellékzaj :( Csütörtök este, gyüli végén, amikor kint a készülődések kezdődtek, beszereztünk Á-val egy fájdalmas leckét pár dologról, ugyanis egy roma gyerek csak úgy nekirontott a bámészkodó fiamnak, mert verekedhetnékje volt... Olyan nagyon taszít az egész! Persze, a csúszdák, körhinták nagyon vonzóak a középső kettőnek. Számolgatják is, mire futja a pénzecskéjükből... Legnagyobbamnak a kürtős kalácsra fáj a foga - de kivárja az utolsó napot, amikor majd olcsóbban adják :). Meg várja azt a napot is, amikor én sütök neki. Most jó, hogy a város szélén lakunk, pedig a sok tücc-tücc és manele zaja ide is eljut -, mert úgy tehetünk, mintha minket nem is érintene az egész.

Ez a kép

akkor készült, amikor Békéscsabán jártunk, hogy beadjuk az iratokat a honosítás végett. Végre! Visszafele beugrottunk Lisztesékhez, "csak úgy", és mert "amúgy" bőven volt egyeztetni valónk :).

Egyik váradi út

Apukámhoz mentünk március végén, hogy vele legyünk. Amint a képekről kiderül, ezt Efraim öcsém és Lea húgom is pont ekkor gondolta így. Mi hárman vagyunk a legkisebbek a családban, már a tesók közül. Olyan jó

békességet és derűt tapasztalni Édesapa társaságában. Jól van, ha nincs is jól.

Hetekkel ezelőtt :)

volt az én szülinapom is :)).

Sok-sok meglepetésben volt részem, az már biztos.

József ki is számolta, hogy elértük ketten a 80-at, ill. az átlag életkorunk 40 lett. Ő 40+4 én pedig 40-4. Pár képet csak mutatok, mert az áldás osztva jó.

szeretnék

feltenni jó pár képet a közelmúltról, csakhogy a feltöltés után egy hosszú kódot látok, és nem a képet, így nem tudok hozzájuk fűzni semmit, pedig szeretnék. Ha valaki tudja, hol a bibi, szóljon nekem is. Köszi.

illene tudnom

Ábelt utasítom, hogy álljon már fel az asztaltól, vegye fel a papucsát, majd tolja vissza a széket a helyére... Erre ő, sajátos humorával int engem: Édesanya, illene tudnod, amit a magyar könyvemben olvastam, ti. hogy a felszólító mód helyett nem illik főnévi igenevet használni! Hirtelen erősen gondolkodni kezdtem, mit is mondtam tulajdonképpen. Kértem, mutassa már meg nekem azt a magyar könyvet.... Kb. egy óra múlva visszatért azzal a válasszal, hogy a könyvben ugyan nem találta meg, de a tanárnő biztosan mondta. Azóta is ízlelgetem szavait, és mosolygok magamban.