2017. szeptember 30., szombat

altató Evangélium

Esti program  legkisebbel. Eljutni addig a pontig, hogy "már csak mesélni kell". Bárcsak gyorsabban haladnák, sokszor szeretném... hogy önállóbban történjen a mosakodás, fogmosás, átöltözés.... de valamiért annyi akadály adódik :)... mire a villanyoltás megtörténik.

Sokszor kínlódtam mellette, hogy aludjon már el, mert én alig bírtam ébren maradni. Vagy nem jutott eszembe semmi mesélni való, vagy nem akarta, hogy azt meséljem...
Tény, hogy Zsefi pörgő kis agya nehezen csendesedik el. Előfordult, hogy azt mondta: Anya, ha énekelnél nekem, hamarabb megnyugodnék... Tényleg, az éneklés! Hogy is hagyhattam ki annyi ideje?!

Mostanában a János evangéliumát hallgatja villanyoltás után, míg el nem alszik - és míg a felolvasó a végére nem ér. Már nemcsak én javaslom, hanem ő is kéri.
Tudja, érzi, tapasztalja, hogy az Ige a békesség, a nyugalom forrása. Hiszem, hogy lelkére tisztítóan hat, elméjét átjárja. Onnan is tudom, amiket a következő napokban kérdez vagy mond, úgy mellesleg.

Én is szoktam igét hallgatni napközben, nemcsak neki javaslom. Rám is áldó hatással van.


Nincsenek megjegyzések: