2013. október 10., csütörtök

egy kicsi Boró :)

 vasárnapi iskolások énekelnek
 barátnőkkel :)
 :)
hazafelé az iskolából

egy kicsi Zsefi :)

Egyszer akarok én is feltölteni valami videófélét, akkor sem sikerül :(
Helyette pár kép :).

Apa szüretelt, a legfinomabb nekem jutott :).
Kedvenc játékom...
imaházban, az istentisztelet után...

2013. szeptember 30., hétfő

a buletinem

(értsd: személyazonossági igazolványom)

Nyár elején elvesztettem.
A pénztárcámban szoktam hordani, de odaadtam Józsefnek egy fénymásolásra. Azóta sem kaptam vissza. József azt mondja, visszatette a helyére, de én nem találtam meg. Kerestük mindenütt, hiába. Eltelt a nyár, hiányzott nekem ..., és készültem, hogy másikat csináltassak. Muszáj, na. Persze, sokat, tényleg sokszor és nagyon is komolyan imádkoztam, hogy találjam meg, ha a lakásban van valahol.
Eltelt a nyár. A héten nyélbe akartam ütni az új buletin "beszerzését".

Ma reggel megtaláltam a pénztárcámban.
Hogy mik vannak...
Csodák.

2013. július 31., szerda

pár kép csupán a sátortáborból

 Zsefi nagyon szereti a dinnyét
 Vízi-csúszda 
 a leányzó is kipróbálta
 (Csak Zsefi és én nem :D)
 beszélgettünk kicsit - Ábel és én
Barka and company

Nagyon jó volt a Mézgedi patak partján sátorozni a fiatalokkal.

2013. június 24., hétfő

szükséges volt :)



eltettük

 Meggyel és cseresznyével is készültünk a télre a múlt héten. Hála Istennek érte, és a plusz segítségért is, amikor volt.



Lett belőle kompót, és nem hagyhattam ki a brownie-t sem. Recept innen (már rég szemeztem vele).

2013. június 17., hétfő

Elballagott

Barnabásnak kicsengettek Tárkányból. Befejezte a VIII. osztályt... Jövő héten lesznek a vizsgák, afféle kisérettségi, aztán konkrétabban is tudni fogjuk, hol folytatja tovább a tanulást. Mi úgy gondoljuk, Nagyváradon.

A ballagás érdekessége volt, hogy úgy alakult, minden szinten "a Mike család tartotta a beszédeket". Ábel a hetedikesek, Barka a nyolcadikosok nevében (magyarul - mert volt egy román változat is), míg én a szülők nevében mondtam köszönetet a tanári karnak, József pedig a zenei szálat vitte-vitte.



Új fejezet előtt állunk családilag, de tudom és hiszem, hogy a kihíváshoz erő és bölcsesség is adatik, mert Istenben bízunk.

Holnap Boróka is elballag az óvodából, ősztől iskolás lesz. Már nagyon várja.
Az utóbbi hetekben megtanult olvasni, és szorgalmasan írogatja is a nagybetűket.
De addig is, előttünk a nyár...


2013. május 13., hétfő

egy motiváló vers

TÚRMEZEI ERZSÉBET
Tavaszi áradás 

Nem, aki árva, 
nem, akit kifosztott az élet, 
nem, aki másutt nem lel menedéket, 
nem, akit aggá gyötörtek a gondok... 
Krisztust szolgálni az induljon el, 
aki boldog! 

Akinek boldogsága egyre nő, 
s kicsap, mert lelke szűk medrébe nem fér. 
Elindul adni. Ad és vissza nem kér. 
Szolgál. Kicsinek, nagynak, mindenütt, 
mindenkinek. Bérre, hálára nem vár. 
Alázatosan fölfelé tekint, 
ha itt is, ott is fölragyog egy szempár. 
Tavasz fuvall a hófödte hegyekre, 
s a megáradt folyó ha partot átlép, 
tudjuk mi mind, nem is tehetne másképp. 
Ha Krisztus fénylő napja rámosolygott, 
adni, szolgálni így indul el az, 
aki boldog. 

2013. április 19., péntek

itthon

Az egy hetes távollét után, nézegettük a képeket a gyerekekkel, mutattam, hogy merre jártam, kikkel találkoztam...
Amikor az utolsó képet is megnéztük (ami a két kisebbel való találkozást örökíti meg), egyik gyermek megjegyzi: Anya, ezen vagy a legszebb!

2013. április 5., péntek

Strasbourgban

Hope for Europe konferencián, Evódiával és Imolával. Sokféleképpen kiváltság és ajándék, hogy itt lehetek. Eddig ez a legjobb, amin részt vettem.
Józsefem hős, mert vállalta a gyerekeket, hogy én eljöhessek.



2013. február 15., péntek

Kedves volt tőle

Felajánlotta, hogy vigyáz Zsefire délelőtt, míg a többiek iskolában-oviban vannak, hogy kettesben lehessek a férjecskémmel Valentin napon. Jólesett a figyelmessége, felajánlása. Bár nem szoktunk túl nagy ünneplést csapni ilyenkor, de szeretni jó, és mért ne?

Már szinte nem jött össze, de aztán mégis. Végül sikerült beülni egy cukrászdába, igaz, hogy ott volt Boróka, és a végére Barka is megérkezett... de én egy csokis muffinnal többet kaptam, mint amit rendeltem :). És mielőtt hazajöttünk, a gyerekek megtudták, hogy "az Édesanyátok iránti szeretetből vendégeltelek meg titeket is".

Köszönjük szépen, Rebi.

Első próba -szerencse :)

Boróka tehát azonmód elment a szomszédba Gizi nénihez. Beköszönő beszédében, mosolyogva csak annyit mondott, hogy segíteni jöttem. Segítségre ott inkább nyáron van szükség a kerti munkában, de azért marasztalták. Maradt is pár órára, belakott derelyéből, és tévézett (erre itthon nincs lehetősége) mindaddig, míg érte nem mentem. Szerinte így is jól járt.

Viszont mikor hazajöttünk, lelkesen kérte, hogy végezhessen valami házimunkát fizetségért. Mivel hajlandó volt lejekért is dolgozni, kapott munkát. A fűtőtesteket kellett leporolnia és letörölgetnie. Ügyesen, alaposan és lelkiismeretesen dolgozott, és látszott a tekintetén, hogy a fizetségül kapott pénz most teljesen mást jelentett neki, mint eddig. Ez az ő fizetése volt.

Még van lemosni való fűtőtest, van munka és van fizetés. Aztán kezdhetjük elölről. :)

2013. február 11., hétfő

Boróka elment szerencsét próbálni


Az egész ott kezdődött, hogy pénteken az oviban meglátta egyik társának a magas sarkú cipőjét. Megkívánta, de nagyon. Neki is kell. Menjünk el a kínaiba, vegyünk..... stb. a könyörgés sok fázisán átestünk hamar :).

Est imájába belefoglalta és naponta többször is szóba hozta azóta, így vagy úgy.
Mondtam, hogy ne kívánd, ami a felebarátodé...., de ő "csak" olyat kíván, (remélem) nem pont azt.

Ma délelőtt, miközben Zsefivel a szomszéd kapirgáló tyúkjait néztük, Boróka ismét elkezdte: Anya, én nagyon vigyáznék a magas sarkú cipőmre... Minden nap megtörölgetném, leporolnám... Nos - így én - ezt könnyebben elhinném, ha a meglévő cipőidet legalább időnként megtisztítanád, mert ezt ígérted akkor is, amikor a kattogós csizmára vágytál. Azt mikor is pucoltad ki legutóbb?

Boróka valamilyen ürüggyel hamarabb hazajött, s mikor én is visszatértem Zsefivel, hát a kislányomat buzgó cipőpucolás közben találtam... be akarta bizonyítani, hogy komolyan gondolta :) Kulcsra zárta maga mögött a fürdő ajtaját, és jó hangosan beszélt magához (persze, hogy én is halljam:), fontolgatva, mit tehetne még az imádságon kívül. Mert, ugye, én javasoltam, hogy imádkozzon a cipőért, és Isten meghallgatja, s amikor jónak tartja, lesz pénz a cipőre, vagy lesz cipő... Az imádság még oké, na de a várakozás...

Nemsokára van is egy javaslata: Írjuk fel egy táblára és tegyük ki a kapura, hogy "cipőtisztítást vállalunk". Na, mit szólsz anya? 
Mit is szóljak? Próbálom elrejteni mosolyomat, és óvatosan megpendítem, hogy egy pár cipő pucolásáért mennyit fizetnének az emberek.... Látom az arcán, hogy márpedig az ő munkája többet ér(ne), mindenképp lejeket akar, és tízesével számolva, nem banikat... Hát, ez az aprópénzes munka nem az igazi. Közben úgy látja Boró, nem vagyok elég lelkes partner, ezért behívja az apját a nappaliba, és neki is elújságolja ötletét. Jön is József nemsokára mosolyogva, hogy a lányunk vállalkozást indít...

Fél óra sem telt el, mire újabb ötlettel rukkolt elő. Tudod mit, Anya? Elmegyek mindenkihez sorba takarítani. Becsöngetek, és mosolyogva elmondom, hogy én vagyok az új takarítónő. Szívesen segítek bármiben, gyönyörűen kitakarítok...., de persze nem teljesen ingyen...
Na, és kihez mennél? Például Teri nénihez, aztán meg Gizi nénihez. (szomszédok) Mit szólsz? Mit szóljak? Próbáljon szerencsét! Mondom, hogy Teri néni nincs otthon, de nem baj, akkor kezdi Gizi nénivel, ő úgyis otthon szokott lenni...
Nem lehet vissza tartani, és most nem szabad a lelkesedését csillapítani. Elvégre én mind mondom, hogy a pénzért meg kell dolgozni...
Egy perc múlva felöltözve, lelkesen áll előttem. Viszem a pénztárcámat is, ha vissza kell adjak...- mondja. Próba - szerencse.
Még arra kér, hogy az apjának ne szóljak semmit, majd mesél ő, ha haza jön. 

Bárcsak tanúja lehetnék mindannak, ami Gizi néniéknél történik. 
De majd elmeséli(k).

Kérlek, ne áruljátok el neki, hogy ezt itt megosztottam veletek. Mert nagyon haragszik, ha másnak is elmondok valamit a kettőnk dolgairól. 

2013. február 9., szombat

alaphang


A konyhai tennivalókhoz ez a dicsőítés adta az alaphangot. Szeretem, mert felemel, közel visz Hozzá, engedi, hogy együtt énekeljek velük...sok-sok zsoltárfeldolgozás, ahogy az Ige is mondja a Kol 3,16-ban:

A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak.



Vágyom erre a gazdagságra.

2013. február 8., péntek

Hogy mondjam el?

Nehéz beindulni, ennyi csend után. Vacakolt a családi gép, most is azt teszi... Muszáj lesz helyben találni egy "gépészt", hogy megbuherálja ahol kell. Ez volt a legnagyobb akadály, a többi meg a szokásos.
A mondanivalóim, mesélni valóim régivé, elavulttá váltak, sokat tán el is felejtettem, hogy le akartam írni :). Ez már csak ilyen. Ebből a szempontból is meg kell tanulnom megragadni a pillanatot, az alkalmas perceket. És tudatosan írni. Mert a sok ez meg az elolvasása végül sok időt rabol, s aztán olykor a sok jótól megterhelt szívvel megyek nyugovóra, vagy a dolgomra...

Most is útba ejtem a mosogatót, beteszem amit kell a kenyérsütőbe, hogy reggel frissen sült kenyér illata fogadjon, aztán irány aludni.

2013. január 14., hétfő