2013. május 13., hétfő

egy motiváló vers

TÚRMEZEI ERZSÉBET
Tavaszi áradás 

Nem, aki árva, 
nem, akit kifosztott az élet, 
nem, aki másutt nem lel menedéket, 
nem, akit aggá gyötörtek a gondok... 
Krisztust szolgálni az induljon el, 
aki boldog! 

Akinek boldogsága egyre nő, 
s kicsap, mert lelke szűk medrébe nem fér. 
Elindul adni. Ad és vissza nem kér. 
Szolgál. Kicsinek, nagynak, mindenütt, 
mindenkinek. Bérre, hálára nem vár. 
Alázatosan fölfelé tekint, 
ha itt is, ott is fölragyog egy szempár. 
Tavasz fuvall a hófödte hegyekre, 
s a megáradt folyó ha partot átlép, 
tudjuk mi mind, nem is tehetne másképp. 
Ha Krisztus fénylő napja rámosolygott, 
adni, szolgálni így indul el az, 
aki boldog. 

3 megjegyzés:

szinne mike anna írta...

meg eddig sohsem csodalkoztam igy ra erre a versre. koszonom:)

mutter írta...

a verseket én is szeretem:) köszönöm.

Lea Mónika írta...

jaj de szép ez a vers...köszi! :)