levelet hozott a posta

a tegnap. Méghozzá messziről, Erfurtból. Hát kérem szépen, P.Márta levendulamagot küldött nekem, az ám! Mert egy kommentből kiérezte a vágyamat és azonmód igyekezett azt teljesíteni, mint a jótündérek szokták. Köszönöm, Márta, a meglepi sikerült, és az öröm is nagy. Sőt, már azt is tudom, mibe kéne ültetni... láttam is a z egyik tesómnál, a kunyerálás megkezdődött :)
Mégegyszer, nagyon köszönöm!!!

csibés öröm

attól, hogy nem írtam ide

mostanában, nem kell azt gondolni, hogy semmi említésre méltó dolog nem történt. sőt. épp azért nem írtam, mert annyi minden történt...
Bő hétig itt volt nálunk Joni, egyik uncsi, és hát akkor 4 gyerekes program volt, jól ettek, úgy kellett főzni...
vasárnap este kedves vendégeink voltak - a képzőben osztálytársnők voltunk Terézzel, és lányaival eljöttek hozzánk is gyüli után; amúgy T. Fenesről származik, idevalósi tehát :),bár jelenleg Székelykeresztúron élnek. Ja, az volt az érdekes, hogy itt mind mondogatták, hasonlítunk mi ketten. meglehet. csúcs, hogy ő nincs rajta ezen a képen.
hét elején birkanyírás is volt...
mi volt még? sok-sok befőzés: áfonyaszörp és -lekvár 5 kg gyümölcsből - ebben Teri néni segített, paradicsomlé 14 kg paradicsomból - a fiúk darálták az alapanyagot (a fiúk mostanában többször is figyelmeztettek, hogy az is gyümölcs!!!), és két adag paradicsompürét.
Egy részük még száraz dunsztban van, és képtelenek :P.
Volt még más izgalmas dolog is: vettem tíz kiscsirkét. Merthát a szomszédasszony felnevelt már 24-et, és ekkora udvaron az enyéim is ellennének - gondoltam. Gondolatból tett született. Ha Jana vett tíz csibét, vettem én is - ő olyan kedves, hogy rendezi mind a húszat. Reméljük, szép nagyra nőnek,és finom husi lesz belőlük.... Azt persze mondanom sem kell, mennyire örül Boróka. Barka is sokat szeretgeti őket. Ábelnek ez nem nagy kihívás, úgy tűnik :D.

ezen a héten

minden nap többször is jutott eszembe a tavalyi "ez a hét", a költözés. Hogy ilyenkor már hogy álltunk, mennyire volt üres a ház ... szerdán már nem is aludtunk otthon Boróval ... csütörtökön egész nap vártuk a teherautót ... és végül péntek délelőtt - utolsó búcsúzkodások, ölelések, sírások, orchidea ... aztán a saját autónkkal is elindultunk. Elhagytuk a Várost, ahol tíz évig volt az otthonunk, a Helyünk. Sírtam.
Éjfél körül érkeztünk Belényesbe, a Kisvárosba, szintén a Helyünkre. Örvendtem.
Egy éve, hogy itt is otthon vagyunk. Úgy megszoktuk a kisvárost, a nyugalmát, hogy ha ritkán nagyvárosi forgatagba kerülök, magamba elcsodálkozom: ki lehet ezt bírni?! Na jó, tudom, hogy igen.
Ilyen az élet.

emlékszem

elemista koromban, talán a matek könyvben volt egy feladvány, miszerint:
Nagyapa két hét múlva lesz két hetes. Hány éves nagyapa?

Egy héttel ezelőtt édesapám két hetes lett. :) Igen, 77 éves, az Úr kegyelméből! Ajándék.
Ünnepelni gyűltünk össze a családból, akik csak tudtunk. Az alábbi képsor egy kis ízelítő. Szeretettel.

sajna,

de sehogysem sikerül föltenni a videókat. fél napig töltött egyet, de azt se fejezte be, ennél több időt most nem szánhatok rá. sorry. gyengék vagyunk ebben, úgy látszik, élőben nekünk az ilyemsi jobban megy (mármint az éneklés).

új generáció

a Mike család frissebb generációja, az európai szekció, Boró kivételével, de őt úgyis ismeritek. És Laura sógornő, remélem nem baj, hogy őt is megmutatom, hisz változatlanul üde és bájos, mint amikor a Famiszban megismertük.

kombinációk gyermekhangra

Kislányunk sokat énekel, és össze-vissza kütyüli a szövegeket, dallamokat, meg természetesen vannak saját alkotásai is.
Boróka kombinációs szakasza a Pillangó, ha lehetnék c. énekhez:

Ha én lennék a morcos kismanó,
a kukorékot vígan eregetném,
De gyermekem lettél, köszönöm, istened én..."

itthon vagyunk mind

Borókával csak a határátkelőig jutottunk el... nem volt nálunk felhatalmazás az édesapjától, hogy kivihetem az országból.... Egyszerűen nem jutott eszünkbe, hogy ez szükségeltetik, de amúgy se lett volna honnan beszerezni szombat délben a közjegyzőtől, meg J épp temetésre indult, mikor a telefonhívás volt. Legalább nem bíztattuk volna fel szegénykémet. Hirtelen kellett ráhangolódnia az utazásra, de még váratlanabbul érte a vámos bácsitól kapott elutasítás. Visszafordultunk, muszáj volt. Ott aludtunk Váradon, s én kora reggel elutaztam egyedül Kecskemétre. Borókát a Jóisten és Lea meg Helga gondjaira bíztam.
Kellemes volt az autóút: hűvös reggel, kevés autó az utakon, gyönyörű napraforgótáblák... kitűnő alkalom az éneklésre, dicsőítésre, beszélgetésre a Vőlegénnyel...
Nagyon is idejében érkeztem...
Mindig jó a találkozás a rokonsággal, bővebb családdal, és hát a Fiaimmal!!!
Nagyszerű volt a délelőtt, a zenetábor utolsó hivatalos beszámolója. Vannak képek, videók, csak a gyenge gépem nem fogja engedni, hogy feltöltse... valamit ki kell agyalnom...
Ma délután értünk haza - a bonyodalom abban volt, hogy Józsefnek át kellett jönnie a határon, mert nélküle nem vihettem haza a fiúkat. Na így. Boróka csak úgy repült egyik ölből a másikba. Jó itthon is lenni.
Holnap családnap, és rendbe kell szedni a házat. Barka azért imádkozott este, hogy hamar végezzünk a takarítással :P

megyek

Ma délben kiderült, hogy Borókával elmegyünk Kecskemétre. A fiúk ott vannak zenetáborban, és holnap lesz a záróelőadás. Illő dolog legalább egyik szülőnek jelen lenni, főleg, ha kisebbik fia a főszereplő a Dávid című gyermekoperában, amit Révész Laci erre az alkalomra írt. (Hiányoznak már nekünk a kis fiú(ó)kák.) Boróka is nagyon vágyott Samu bátyáékhoz, de a hír, hogy ma utazunk, annyira felkavarta, hogy másfél órámba került, míg elaltattam. Én is próbálom összeszedni magam, s testileg-lelkileg áthangolódni, felkészülni az útra. Jó, hogy van kölcsön-GPS, az majd szól, ha túl gyorsan megyek... és remélem, elnavigál az úticélig. Persze, a főGPSszem az én Istenem, oltalmam és menedékem, erőm és pajzsom, akiben bízok.

csak 1 gondolat erejéig

térek még vissza a táborozásra, azt is összekapcsolom a befejezett Linda Dillow bibliatanulmánnyal. Ezek a gondolatok a tábori beszámolók során tisztultak le bennem.

A táborban, ugye, a bibliai József élete volt terítéken, s láttuk, mi mindent kellett megtanulnia az élet iskolájában, hogy az élet kihívásai, nagy próbái "aranyat" hoztak ki belőle. Leszűrtem magamnak, hogy József győzelmei abból fakadtak, hogy folyamatosan, tudatosan az Isten jelenlétében élt - másképp hogy is tudott volna szeretni az elutasítás, kiközösítés ellenére..., vagy megbocsátani, és Isten kezét látni a rossz dolgokban is; vagy elfutni a kísértés elől, és évekig várni, míg a börtönből kikerül, közben meg hűségesen végezve a mindennapi teendőket; vagy Istennek adni a dicsőséget, és Rá mutatni, amikor végre kihúzhatta magát a fáraó előtt...
Amúgy, ez nem az én nagy felfedezésem, mert az Ige ismételi többször, hogy: de az Úr Józseffel volt... (magányában, kísértésében, várakozásában...) S lehet-e az Úr úgy valakivel, hogy az a személy ne legyen Vele?!
Szép magyar háziáldásunkban sántít a befejező gondolat, hogy Hol Isten, ott szükség nincsen... József élete, meg egyáltalán a Biblia, ezt nem igazolja. Ez csak emberi elvárás lenne, vágyálom. Pál apostol azt mondta, megtanult szűkölködni is... Lehet tehát szükség a hívő ember életében, de Isten jelenléte nagyobb a szükségnél is. Emberi gyarlóság, hogy az élet iskolájában mi a vakáció szeretjük vagy azt választanánk...

Üzenem a börtönben levő(k)nek, hogy eljön a szabadulás napja!
U.I. Ne kérdezzétek, mért pont ez a kép az illusztráció. Csak.

aktualizálás

Holnap egy hete, hogy lejöttünk a táborból, és még mindig vannak kipakolatlan dobozok a garázsban. Vannak még ottfelejtett cipők, ruhák, játékok is, ha esetleg valakinek hiányzik valamije, nálam keresheti... ha túl sokáig itt maradnak, kiállok velük az ócskára :P

A múltból és a jövőből visszatérve a jelenbe, folytatom: pénteken Váradra mentünk Boróval, hogy apa mellett lehessek valamenyit. Vasárnap tábori beszámolók zsinórban, hétfőn Szőllősre utaztam temetésre. Estére értem csak haza, s akkor nekifogtam bepakolni a két srácnak, mert hajnalban indultak Józseffel Kecskemétre, zenetáborba. Barkának ez a harmadik tábor ebben a vakációban... csak győzze kipihenni a végén. Kedden-szerdán itthon Borókával; ő elég zsúfolt programot tud egyedül is biztosítani. Ezt egy kis barackbetevés színesítette, lett befőtt és lekvár is. Ma este kigyomláltam a kiskertet a ház előtt. Jólesett.
Most mindjárt megint holnap van, és sietek "napirenden" lenni.

sms-ben

írta meg Barka, honnan kaphatok több infot és nézhetünk képet akár róla is. Ha érdekel, látogassatok el hozzájuk ti is.

itthon vagyunk

Nagyon szép hetünk volt a gyerekekkel! Isten meghallgatta a körzet testvériségének imáit, és a tieteket is! Köszönjük. A legfontosabb mondanivalóm, hogy voltak megtérő vagy odaszánásukat megerősítő gyerekek, és megújuló felnőttek! Áldott legyen az ÚR neve!

A kipakolással legtöbbször nehezen haladok, most sincs másképp. A fáradtságom tán így mutatkozik meg leginkább. Majd pihenek is, remélem, de ma este be kell tennem a pinduri uborkákat, amit kaptam. Köszi. :)