2012. február 26., vasárnap

2012. február 24., péntek

Most már én is mióp lettem...

...mondta Barnabás, a szemorvostól hazajőve. De úgy hangzott, mintha legalábbis azt mondta volna: most már én is sofőr lettem, vagy ilyesmi :) Úgy tűnik, elég későn vettük észre, hogy a fiúnak szemüveg kell. Óvodás korában vittük utoljára ellenőrzésre a szeme végett (úgy látszik, akkor még jobban tartottam tőle, hogy a gyerekek örökölhetik esetleg édesapjuktól a hajlamot), s mivel akkor nem volt semmi gond, az évek meg csak úgy teltek, nem figyeltünk fel a hunyorgására. Mondjuk, én rendszeresen kérdeztem, látja-e a táblát, meg ilyenek, de nem gondoltam, hogy a sejtelmesen fogalmazott, körülbelüli válasza mögé jobban be kéne bújni. (Az van ugyanis, hogy szeret rejtvényekben beszélni, meg csak utalgatni, hogy a másik találja ki, mondja ki inkább, amit ő szeretne. Az utóbbi években ez egyféle kommunikációs - néha védekezési - stratégiája is lett.) Szóval, a kérdésre, hogy látja-e a táblát, olyanokat válaszolt, hogy igen, meg attól függ, hol ülök, meg ühümmm... Na, de az utóbbi hetekben ugyancsak feltűnő lett nekem, mennyire hunyorítva nézi a képernyőt pl. Fel is írtam a tennivalók listájára, hogy szemorvoshoz kell vinni Barkát. Mikor aztán az oszija telefonált, és ugyanezt javasolta, a tettek mezejére léptem. A végeredményt a képen láthatjátok. Hazafelé menet elképedve hallgattam megjegyzéseit: jé, ki tudom olvasni azt ott! Nahát, látom azt a sebességkorlátozó táblát!... stb.
Mit mondjak? Ez a szemüveg nagyot dobott az önbizalmán :). (Eleinte nagyon aggódott, nehogy murisan nézzen ki.) Mondom neki, hogy "jól nézel ki". Kösz, hogy mondod - így ő -, ez jót tesz a morálomnak. Na, nem mintha baj lenne a morálszintemmel - folyatta a monológot -, de hát egy kis dicséret mindig jól jön. (Milyen igaza van.) Másnap kicsit izgulva ment suliba, de felszabadultan jött haza... sok rosszat nem mondhattak neki. Inkább ilyet, hogy doktorosabb a kinézete, meg, a fizikatanár szerint is, aki szemüveget hord, az okosabbnak néz ki. (Én azt mondtam, hogy ő nemcsak annak néz ki, hanem az is. Na jó, elfogult vagyok.) De hát ezt a dicsekvést most megengedem magamnak, mert végre eljutottunk oda, hogy a "milyen furcsa, és különös, elszállt vagy" megjegyzéseken túl, a nagyon szigorú és sokat követelő román tanárnője ilyeneket is mond neki: Le a kalappal előtted, fiam! Nagyon intelligens vagy... Örülök, hogy más is látja ezt (is). Jót tesz a morálunknak. :-)

Mikor Gyulán jártunk...

az még január végén volt. :) Vártam a képekre, hogy érdemes legyen elolvasni. Második zenenap volt Józsefnek és Ernőnek. Nekik munka, nekem kikapcsolódás, mert semmi dolgom nem volt, csak élvezni kedves barátaink és testvéreink szeretetét, társaságát. Míg egyesek dolgoztak, kettesek szórakoztak. Egy fontos dolgot is megállapítottam magamnak: Gyula nincs is olyan messze.... annyira csupán, mintha valaki eljön Váradról Biharfüredre.
Kedves Timár család - Timurok -, köszönünk mindent. Márciusban Békésre megyünk, és várunk titeket is hozzánk. Most még lehet szánkózást, sízést tervezni!!!

2012. február 23., csütörtök

összetörve

Mostanában több poharat, tányért, effélét törtem el, mint az elmúlt min. 5 évben összesen. Nem tudom, mi van velem. Boróka azt mondja, meggyengült a kezem. Lehet más oka is?

2012. február 19., vasárnap

Puszi Zsikének

Köszi, nővérkém, a cuccokat!

2012. február 17., péntek

Takarítani - minek?

Vendégeket is vártunk a héten, apropóztam a fiúknak, hogy kéne takarítani. Ilyenkor elképedve forgatják a szemüket, s megállapítják, hogy ha vendégekről van szó, takarítási mániám van (egyébként máskor is ezt mondják, amikor takarítani kell). Én érvelek, hogy mért és miként, de Ábelnek más a véleménye. "Anya, szerintem te azért takarítasz, amikor vendégek jönnek, hogy jobb színben tűnj fel előttük." Éééééén? Dehogy. :))

2012. február 16., csütörtök

Igazából örülhetek

Második napja, hogy Boróka - aki magát szereti Pannának nevezni, egyedül elaludt ebéd után. Nála az alvás döntés kérdése. És eddig sehogy sem akart kompánia nélkül szundizni. Márpedig, mióta van egy kis Zsefi főnök a családban, nem mindig sikerül mellé bújni délutánonként, így az utóbbi (hó)napokban elég gyakran elmaradt az alvás. Este nem tudom túl korán lefektetni, mert van másik három is, akire figyelni kell, a fiúk szobája meg amúgy is a Boróéból nyílik...szóval, ez bonyolult...
Tegnap, mégis elég rövid rábeszéléssel sikerült rávenni, hogy aludjon már el egyedül (annyira ki volt merülve, hogy csak hisztire futotta az erejéből :P). Jutalmul "traffozhatott". Csak így működött a dolog. Meglepetésemre, hamar elaludt :).
Ma elmesélte, imádkozott ezért. Örülök, mert akkor egy fontos dolgot megtanult...
Ma délután ismét elaludt... és ismét traffozott :) Nagyon remélem, hogy ez egy jó szokás kezdete.

(Ugye, nem is morcos?) Aztán, a tegnap arra is rájöttem, hogy ideje lenne Zsefinek is elaludni egyedül :). Egyre nehezebben tudtam elaltatni, az édesapja meg nem futhatott mindenhonnan csak ezért haza - mert ez az ő "szakterülete" lett. Már neki (Zsefinek) is minden baja volt, sírt, vergődött, stb. de elaludni - azt már nem. Hát én gondoltam egyet - és szépen lefektettem a helyére, hagytam sírni egy kicsit, és aztán aludni sokat. Míg a hasa fel nem ébresztette. Ma délután is bevált ez a módszer :). Remélem, idővel elmarad a sírás, és csak alvás lesz.

(Játék közben elborult, és beszorult a két szív közé...) Hát így. Na, majd még mesélek.

2012. február 13., hétfő

Most

Odakint havazik, idebent nem. :)
Zsefi alszik épp, nemsokára hazaérkeznek a többiek is. Hideg van, a suliban rövidebbek az órák. Itthon sincs nagy meleg, tudjátok, de hála Istennek, ezen a télen nem volt megfázva egyikünk sem. Volt és van köhécselés, meg szipogás... de hát ha a papucsok-mamuszok annyiszor elhagyják a gazdáikat... :)(Oltalom, menedék, ha hóvihar tombol...lalala - http://www.youtube.com/watch?v=ftQsZLVVzGQ)
Megsült egy kenyér, beteszek a gépbe hozzávalókat egy újabbhoz.
Vendéget is várunk, Sámuel sógor érkezik ma délután hozzánk, mert Fenesen ezen a héten lelkünkben megújulásra, megtérésre vágyva-várva gyűlünk össze esténként, 6 órától. Hétfőtől szerdáig az elménk-szívünk (érzelmeink) -akaratunk megújulásáról lesz szó. Csütörtöktől szombatig Simon József testvér lesz köztünk, általa várjuk Isten üzenetét.
Vasárnap pedig Dániel Zalán fog igét hirdetni.

Jöjj, ha éhes vagy :) - http://www.youtube.com/watch?v=-fFTwcK7W5M&feature=related