illene tudnom

Ábelt utasítom, hogy álljon már fel az asztaltól, vegye fel a papucsát, majd tolja vissza a széket a helyére... Erre ő, sajátos humorával int engem: Édesanya, illene tudnod, amit a magyar könyvemben olvastam, ti. hogy a felszólító mód helyett nem illik főnévi igenevet használni! Hirtelen erősen gondolkodni kezdtem, mit is mondtam tulajdonképpen. Kértem, mutassa már meg nekem azt a magyar könyvet.... Kb. egy óra múlva visszatért azzal a válasszal, hogy a könyvben ugyan nem találta meg, de a tanárnő biztosan mondta. Azóta is ízlelgetem szavait, és mosolygok magamban.

pár kép

elkísértük őket egy darabig, az imaház felé... és nem is sírt a kicsi

túl vagyunk a fürdésen

de jó, hogy eljött Édesapám!

Szilágyi tata 33. unokájával

Patópáloztam

Kérdem Ábelt, mért nem tette meg, amire megkértem?

Hát, patópáloztam! - volt a válasz.

Nem hiába hallgatják a gyerekek naphosszat a Kaláka versmegzenésítéseit.

Igaz, most Arany János van soron, mert legutóbbi debreceni utunkon József ezzel gazdagította gyűjteményét. A walesi bárdok a nagy kedvenc, de fújják már A tudós macskáját, a bajusztalan Szűcs György történetét, Zách Klárát és a többit is...

Ahogy az oldalt nézegetem, még van mit gyűjteni :). Legalább nem felejtem el, hogy P.B. zenéje helyett mivel szerezzek örömet a férjemuramnak.

Légy bölcs(ő)!

Karácsonyi koncert volt a belényesi kultúrházban. Énekelt a gyülekezet vegyes-kórusa, a körzet gyermekkórusa, valamint József is szólóban többször...

Mindig izgulnak, a drágák, de olyan szépen énekeltek. Jó nyomon követni a fejlődésüket.
Ez a kép azért is különleges, mert első ízben kísérte Ábel édesapja énekét (Új, fényes csillag kél...). Nagy dolog!

Boróka is ott akart lenni, végigállta hűségesen... Robika pedig tartotta neki a kottás füzetet, mert muszáj onnan énekeljen :).
A zenészek még: Ernő billentyűzött, Szász Dani pedig basszusgitározott (ahol szükséges volt).

Kuriózum volt még, hogy Barnabásunk dobolt (elfogultság nélkül mondom, hogy nagyon szépen - mert ha az apja így hallotta, csak elhiszem), de erről nincs képem :(. Majd kérek.

Csodálatos örömöt megosztani.

Összesen 15 :)

Tegnap Ábel 11-et, ma Boróka 4 évet töltött! Ez összesen 15 :).

Eredetileg azt gondoltam, mindenkit a saját szülinapján felköszöntünk "saját" tortával, stb. De hát Boróka alig bírta kivárni az Ábiét, nemhogy még egy napot várjon az övére. Így a tegnap megünnepeltük mindkettőjük szülinapját, amikor még csak Ábel tortája volt kész, és sajnos, a Boró tortáját elfelejtettem lefényképezni (bocsi, Dina), pedig nagyon finom, snickers-torta volt. József a 4. illetve a 11. zsoltárból olvasott köszöntő igét, majd egyenként hálát adtunk értük... külön élmény volt látni az ünnepeltek megilletődött arcát...

Persze, a huncut kisasszony estefelé kezdte mondogatni, hogy neki bizony csak holnap lesz a szülinapja, úgyhogy holnap is kell, hogy kapjon ajándékokat... (Egyébként kapott, de az még nekem is meglepetés volt.)

Ami engem illet, sok minden nem úgy lett, ahogy terveztem, szerettem volna, de a lényeg, hogy Ábel többször is elmondta, mennyire klassz szülinapja volt, Boróka pedig főleg imáiban jelezte örömét. Tanulhatok tőlük örülni.

Három napra

józseftelenek vagyunk. Ma van a középső nap. Tegnap estefelé kezdték kérdezgetni a gyerekek, hogy hol is van édesapa, mikor jön haza, stb. Boróka elpityeredett, hogy nekem úgy hiányzik... mire Ábel rávágta: nekem is! (Barka nem volt jelen e beszélgetésnél.) Majd Ábel hozzáfűzte: tudod, anya, először úgy tűnt, jó is, hogy nincs itthon, mert legalább kevesebbet foglalt a sz.gép. De ha jobban belegondolok, mégiscsak jobb lenne, ha itthon lenne. Mert apával olyan jó beszélgetni, vele mindenről lehet... Lám-lám...

eredmény

Szinte este nyolc óra lett, mire megtudtuk mi is a nagy kuruttyolás eredményét: a Rügyek a negyedik helyezést érték el, az országos versenyen! Ügyesek voltak!!! Istené a dicsőség ezért is!
Ábel nagyon lelkesen magyarázott a "vonal" másik végén; sorolta az ajándékait, a fordulók izgalmait.... majd hozzátette:
Csak egy dolog szomorított el. Szerettem volna kezet fogni Kányádi Sándor bácsival, de nem sikerült. Mert nem jött el. Pedig illett volna ott lennie, hisz anyanyelvből az ő verseit tanultuk ebben az évben...

(Hát igen, puliszka is van, nemcsak túró. :))

Ábel fiunk

csapattársaival és tanítónőikkel együtt Kézdialmásra ment Kuruttyolni. Ez már a verseny országos szakasza, nagy a tét. Nagy volt a tanulás-hajrá, a készülődés, nagy az izgalom is... Most még utaznak, holnap lesz a verseny maga. Imádkoz(z)unk értük.
Ábel kinézte maguknak - a Rügyeknek - a dobogós helyet. :).

Napközben

mi is be-bekukkintottunk a zilahi ifikonfiba.
Délelőtt Boróka is beült a gép elé. Míg vasaltam a ruhámat, hallom, hogy időnként ámenezik. Rájöttem, hogy részt vett az imaközösségben a drága.

A fórumbeszélgetés második részét hallottam még (jót fogtam ki, mert pont a Barátném beszélt, mikor hálóba kerültem :).
Sikerült végighallgatni a Kvint koncertjét is; sajátos élmény J. mellett zenét hallgatni, nézni az arcát...
Most Ábel és Boró is csatlakozott. Ábel örült, hogy egyik kedvenc számát is énekelték magyarul (Our God is an awesome God), Boró pedig kiválasztotta és megmutatta, melyik bácsi tetszik neki az öt közül (nem árulom el).

Jó volt hallgatni a két bizonyságtételt, és érdekes volt a jelenlevőket "tanulmányozni", sok ismerőst felfedezni.
Magamban mondogattam, de jó lett volna igaziból is ott lenni...

Ezt is

sokkal korábban kellett volna "eldicsekedjem". Remélem, Mike mama így is nagyon örül az unokájának. Ami késik, nem múlik alapon, így pótolom. Ábel azt mondta, egyik vágya még a kuruttyos siker mellett, hogy első lengyen jövőre a Zrínyin. Segítsen Isten ebben is, fiam!

Kurutty

Szombaton volt az idei Kurutty verseny megyei fordulója. A körzeti szakaszról nem is meséltem, pedig megérte volna, a kalandok és izgalmak szempontjából. Kárpótlásul nézzetek bele az iskola blogjába, Mónika tanítónéni azért mesélt erről is. A lényeg, hogy Ábelék "Rügyek" csoportja eljutott a megyei szakaszra (szinte-szinte kimaradtak, de aztán mégsem).
Nagyon sok tanulás, készülés előzte meg a versenyt, a kötelező iskolai tevékenységek mellett, persze. A tanítók érdemesnek látták befektetni a gyerkőcökbe, így általános műveltségből megint sokat gazdagodott mindenki, még a szülők is, akik együtt tanultunk velük, vagy (ki)hallgattuk őket. Nagyon értékelem a tanítónők áldozatos munkáját, és ezek nem illendő szép szavak, hanem őszinte köszönöm. Ábel nagyon szereti a kihívásokat, így a versenyre is nagy lelkesedéssel és izgalommal készült. A sok információ-elmélyítés mellett tanulnia kellett a csapatmunkát, irányítani a többieket, hagyni, hogy más is érvényesüljön (negyedikesként ő volt a csapatkapitány, rajta múlott sokminden). Múlt héten kis baleset miatt (testvéri játék, vagy bunyó közben) megsérült jobbkezén a kisujja, és rögzíteni kellett, így még sokkal jobban rá volt utalva a társaira, mert nem tudott írni, furulyázni... Barkával az este meg is állapították, hogy így Ábi életében valósággá vált a Róma 8,28, - Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak - mert ez a baleset segítette sikerre őket.

Nem is tudom pontosan, hány fordulója volt ennek a szakasznak, de a végeredmény örvendetes, hisz a Rügyek első helyen végeztek, ők képviselik majd Bihar megyét az országos szakaszon. Májusban mennek majd Kézdialmásra... Ábel a dobogót célozza meg, de ez csak természetes :).
Örülök, hogy nem fél a plussz munkától, tanulástól, tudja, miért küzd. Lelkes.
Annak pedig még jobban örülök, hogy tudja, a győzelemért Istené a dicsőség, Akihez buzgón könyörögtek Hannával és Jonathánnal itthon, az autóban utazás közben, és a zsűrizés idején is...

Bókok

Ábel legtöbbször olvasmányaiból meríti a bókjait. Nemrégiben azt mondta, hogy Bem apóhoz hasonlítok... mert a legcsekélyebb hibákért is szikrát szórnak a szemeim... (a Napsugár márciusi számában lehet utánaolvasni).
Ma pedig, látta, hogy ki-be járok a vizes/száradt ruhákkal, azt mondja: Anya, te hasonlítasz Tipetupához, ő is mindig talált valami mosnivalót! (ötlet a Csipikéből)

Végre, valami szívmelengetőbb hasonlat! :)

találd ki

Bele grafit, húsa fa,
Hatszögű az alakja.
Vele írnak, körmölnek,
Rajzolnak a gyerekek.

Hegyes vége fekete,
Nyomot hagy a füzetbe,
Hogyha kopik, hegyezik,
Tolltartóba beteszik...

Kézbe venni nem fura
Mert ő nem "maga ura".
- Sejted, hogy nem medúza? -
Úgy hívják, hogy: ...

Jelmez, kép és szöveg: M.J.