Üzen a tükröm

Hányszor megtörtént már velem: tükörbe néztem, és megállapítottam, hogy olyan csúnya vagyok!!! Máskor is néztem tükörbe, és úgy láttam, hogy a visszanéző arc nem is olyan csúnya, sőt, még kedves is. Idővel levontam a következtetést, hogy a lelkemben levő rendetlenség, disszonancia, csúnya vonásokat ír az arcomra. A keserű kedv csúnyító szer (nagyon hatékony), és az ördög boltjában kapható, hazug címkével ellátva, persze. A lelkemben levő Rend, harmónia, öröm pedig szépséges, kedves, vonzó vonásokat, kellemes összhangot eredményez, ami lényemből áradhat. Ilyenkor szeretnek körülöttem lenni mások is :)... (úgy vettem észre). Ez az Isten szépítő szere, olyan kozmetikum, ami pénzbe nem kerül, de befektetésbe (csend, közösség) igen. Nektek is beszédes a tükrötök?

Mi/Ki vagyok én?

csődtömeg?

kudarchalmaz?

VAGY

agyag a Mester kezében?

Krisztus katonája harc közben?

Nézőpont és hozzáállás kérdése.

Kinek a szemével nézem magam? Hogy viszonyulok gyenge önmagamhoz?

Minden háznak megvan a füstje -

- mondogatta nekem olykor a barátném.

Egyik reggel, oviba induláskor Boróka rámutat a szomszéd ház kéményére, ahonnan vastagon kígyózott a füst felfelé, és megjegyzi:

- Nem tudom, Jézus és Isten mit szól hozzá, hogy így befüstölnek nekik...

Jó kérdés.

Isten szeretete és kegyelme felfoghatatlan számomra, érdemtelenül élvezem, pedig sokszor száll felfelé tőlem is füst...