reggeli idill

Óvodába indul Boró. Hálásak vagyunk a szép időért, hogy még lehet bicajjal menni. Ilyenkor Zsefi is levegőzhet egy jót alvás előtt. Mindenki élvezi.

Büszkeségeim.

Encó - itt a befejezés is :) - Mike József - Az eltemethetetlen 2. rész (húsvéti ének)

Encónak elsősorban, mert az ő kérésére vettem és töltöttem fel :)

Mit követ el az, aki két székre ül egyszerre?

Betölti a 44-et!

Utaztunk

Tegnap Kolozsváron jártunk... József elvitt minket (is) a nőszövetség választó-jubileumi közgyűlésére. Természetesen Zsefi is velünk jött. Az utazást leszámítva minden jó volt. Tulajdonképpen az is - beleértve a rosszulléteimet oda-vissza, a szörnyű fejfájást, na, és hazafelé a kicsink hosszas ordítását. Na, de a megérkezés, az otthon csodákat művelt velem. Zsefi végre elaludt -és nem ébredt fel tíz perc múlva, a fejfájás megszűnt, és a kanyarok híján a rosszullétem is :). Miután a srácok mind aludtak, még egy jót beszélgettünk Józsefemmel. Ez volt a hab a tortán.

Miközben

mi Váradon vakációztunk, József hazajött, mert neki munkája volt... Többek közt, csütörtökön szánkózni mentek a fiatalokkal :) Tárkányba.

sok a munka

Sok dolog van a ház körül. Hosszú listát írtam Józsefnek, legyen mit kipipálnia :). Tegnap a fáskamrát ürítette ki - a megmaradt fát áthordta a fiúkkal a kazánházba, hogy legyen hely a fának, ami a ház előtt várja, hogy felvágattasson. (Barka kicsit lamentált, hogy nem hallott semmilyen vészjósló előrejelzést az időjárást illetően, de na. Letisztáztuk, hogy a fát nem akkor kell felvágni, amikor már hull a hó... lásd a hangya biblikus példáját a szorgalmat, télre való felkészülést illetően.)

Ma meg leszüretelte a Drágám a szőlőt a lugasról, meg ami még a kertben volt, lesz belőle finom must (reméljük).
A ház körül, ugyebár (ismétlés a tudás anyja), mindig van valami tennivaló, javítanivaló, leszednivaló, elpakolnivaló, összegyűjtenivaló, etetnivaló, kidobnivaló....
Unalom - na az nincs!

újra itthon

van Józsefem! Csütörtökön késő este érkezett, mindannyian megvártuk... Nagy volt az öröm, ragyogtak az arcok, csillogtak a szemek, őszinte vallomások hangzottak el. Érdekes és élvezetes volt látni a gyerkőcöket, úgy ki tudták fejezni örömüket, kíváncsiságukat...
Tart az átállás, de volt már tegnap J. szülői értekezleten, bibliaórán, ma a gyerekkórussal foglalkozott, és holnap 3 gyülekezetben szolgál majd, mindenütt nagyon várták haza!
Sok-sok mesélnivalónk van még, de egyelőre alszik... Boróka is, meg a síros baba :)
u.i. hát, most ilyen miniatűr képeket kaptam...

101

Az irányítópulton azt látom, hogy ez a 101. bejegyzésem (itt)!
Azt írom ehhez a mérföldkőhöz, hogy holnap hazajön a férjem! Addig is, imában kísérem... vagy kísérjük?

Krizantém, József és más

Ma vettem egy cserepes krizantémot, a színe talál a lenti "társalgó"-ba. Szívem szerint mindenhová vennék egy megfelelőt, mert sokáig tart, tehát sokáig vidámít, nem túl igényes, és na. Ha nagyon ügyes vagyok, átteleltethetem. De itt nagy a HA.

Már egy bő hete, hogy józseftelenül vagyunk, kérdezgetik is többen, milyen így, és, hogy bírom. Bírom én; most csak két hét, az előző amerikai kiruccanás hathetes volt. Nézőpont kérdése. És hát az az igazság, hogy kora reggeltől szinte minden nap éjfélig tart a tennivalók sora, nem sok idő jut az elmélkedésre ilyen kérdések felett. Persze, hogy hiányzik, és várjuk haza mind! A blog aljába oda is biggyesztettem egy számlálót, az mutatja, mennyi van még hátra :).

Méhkerékre is készülünk közben, szombaton lesz Boros József lelkipásztorává való beiktatása az ottani gyülekezetben. Forgatom szívemben az üzenetet, köszöntést, amit pásztornéi szempontból kértek, hogy mondjak. És, hát az a megtiszteltetés ér, hogy felolvashatom majd J. köszöntését is.

elment

Megkezdődött

az óvoda, iskola.
Fura volt, hogy ebben az óvodában-napköziben, ahová Boróka jár, nem volt ünnepélyes megnyitó. Nekem hiányzott. A szülők elvitték a gyerekeket oviba, mintha nem is lett volna vakáció... Amúgy ez az egyetlen magyar csoport a városban, most 12 gyerekkel. Remélhetőleg, ha a magyar csoport is napközis lesz, a többiek is visszatalálnak az anyanyelvhez. Ami pedig Borót illeti, az első néma negyedóra után talált magának 2 babát, aztán mi mehettünk is tovább.

Ez a tovább - mivel addigra az Ábel évnyitója véget ért -, Tárkányban volt, hisz végül Barnabást oda írattuk, hadd tanuljon magyarul. Mit mondjak, ma egész úgy éreztem magam, mint egy Wass Albert regény szereplője... Bár a falu lakosságának több, mint 99 %-a magyar, a polgármester nem az, az iskola igazgatója sem, sőt a Barka osztályfőnöknője sem... Döbbenet és csalódottság - ez volt bennem egész délelőtt. A nép nagy része meg vonogatja a vállát, hogy ez van, megszokjuk... Csak az én fülemnek csengett furán (?) azt hallani az igazgató szájából, hogy mint tudják, magyarok is tanulnak az iskolánkban, s eközben a jelenlevő diákok és szülők jó része alig értette, mit mond - szó szerint és átvitt értelemben is.
Viszont jó volt hallani a református lelkész bíztató szavait, az igét, hogy Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.
Az is jó, hogy itteni viszonylatban nagy osztályba került B., 17-en vannak, és van iskolabusz is! Az ingázás megoldva. Hála érte Istennek.

Bizakodva, reménységgel nézünk elébe az új tanévnek, azért imádkozunk a fiúkkal, hogy a tanulás Isten dicsőségére legyen!

Eközben József pakolászik, nagy útra készül.
Szerdán Amerikába repül, hogy szombaton együtt ünnepeljen a családdal, unokaöccse nősülése alkalmából.
Gyuri sógor azt üzente, Borókát vigye magával egy bőröndben. Próbálgattuk, beleférne? :P

ígéret szép szó...

ha betartják, úgy jó... ez a közmondás rám is vonatkozik.
Augusztusban ígértem meg Irinek, hogy ezúttal beszállok a játékba. Most tartom be a szavam, már azért is, mert ihletettnek nevezte a játék születését. Örülök, hogy néhányotok hetes listáját olvasva gazdagodhattam, lelkesedhettem. Leírom hát az én derék emberem, Józsefem, dicséretét.

1. Jó humorú. Nemcsak ciki helyzetekben üti el a dolgok élét, és oldja a feszültséget, hanem amúgy is sokszor megnevettet. Sajátos észjárása van, és rengeteget játszik a szavakkal...

2. Mindig úgy éreztem és tapasztaltam, hogy tisztel engem és felnéz rám. Nekem ez különösen sokat jelent. Fontosnak tartja a véleményemet, és tudom, hogy nemcsak azért kérdez meg, hogy utólag ne kommentáljak. Menyegzőkön szívesen énekel duettet - velem.

3. Körültekintő és alapos. Minden munkájában. Ezt értékelem benne, bár sokszor nehezen várom ki a dolgok végét :P.

4. Ezermester. Mindent meg tud javítani, vagy legalábbis tudja, mit kezdjen az elromlott, meghibásodott dolgokkal, tudja, kihez forduljon velük; nemcsak a bajt látja, hanem az összefüggéseket is. Utánanéz a más munkájának is (már, amit nekünk végeznek), nemcsak magától várja el a pontos munkát, lelkiismeretes hozzáállást.

5. Jó beszélgetőtárs és lelkigondozó. Nekem is, másoknak is. Meghallgat és időt szán a kapcsolatokra, esélyt ad a változásra.

6. Könnyen megbocsát és bocsánatot is kér. Nehezen viseli a feszültséget - (nekem néha nem gond, sajnos) -, szereti a békességet, és keresi azt, bárkiről legyen is szó.

7. A minőség embere és szereti a kompakt dolgokat. Ma is azt modta, hogy a zakuszkának, kápiakrémnek is kompakt íze kell, hogy legyen :D. Nem híve a "se füle, se farka" dolgoknak, programoknak, "majd lesz valahogy" életfelfogásnak. Mindennek értelme kell, hogy legyen, és logikusan kell beilleszkednie a sorba (vagy épp a lábasba).

8. (Ez bónuszpont.) A lakberendezésben, és az ajándékozásban is nagyon kreatív. Minden ajándékát szöveg kíséri (aki kapott már tőle ajándékot, tudja), ami legtöbbször az ajándék legértékesebb részévé válik. Mivel szereti felfedezni az összefüggéseket , az ajándékok is rendszerint szimbolizálnak valamit (ha szerencsés az ajándékozott, még rejtvényt is fejthet.) Úgy lerí róla, hogy neki "nagyobb öröm adni..."

Iri, köszönöm, hogy játszhattam!