Nagyon szép ünnepünk volt Váradon a tegnap, a menyegzőn. Legnagyobb testvérem, Zsiga fia nősült... Illésnek kis-tanítónénije is voltam anno, Anitának pedig óvónénije. Felnőttek, most ünnepre hívtak minket is.
Kicsit nagyobbak, de gyerekek még :), Zsuzsi és Ábel, szintén unokatestvérek...
Az ifjú pár... milyen csodálatos, ahogy egymás kezét fogva imádkoznak. Amíg ezt tenni fogják, nagy baj nem érheti őket...
Férfi-kvintett... (kár, hogy nem jegyeztem le, hány órát dolgozott J. azért, hogy az a néhány ének elhangozzon, a menyasszony kívánsága teljesüljön...)
A vacsorán, egyik feladata az volt Illésnek, hogy szerenádot adjon Anitának egy ukulelén - tíz perce volt a hangszerrel ismerkedni. Ezt az akadályt könnyen vette a vőlegény. ("halkan sírt az ukulele"...)
Sok-sok régi ismerőssel találkoztunk, szívembe zártam megint az arcokat, mosolyokat... a szív jó emlékkönyv. Csak a szép emlékeket akarom számon tartani...
4 megjegyzés:
Isten áldja az ifjú párt!
Köszi a képeket, és a kedves sorokat.
Szép párok, sok boldogságot nekik!
Sok boldogságot nekik!
de édesek mind:)))
de az apróságok a legaranyosabbak:)))
Megjegyzés küldése