Rámbizonyították,

hogy nagyobbacska köveket gyűjtöttem az epehólyagba.
József szójárása szerint az "epekrízis" epekedést jelent :))
Olvasgattam a hálón az epediétáról, nem valami szívderítő az a sok tiltás, amit ajánlanak.
Mivel a mozgáshiány is okozója ennek, arra gondolok, tényleg többet kéne mozogjak, mert a lépcsőkön való le-s-fel való rohangálás nem elég. Na, ebben sosem jeleskedtem. Eddig. Az is valami lenne, ha kigondolnám, mi legyen az a mozgásplussz vagy plussz mozgás, hát ha még neki is veselkednék...
Az tetszik, mondjuk, hogy mindenki magának kell kitapasztalja, hogy mi esik jól, és mi nem (mármint az epécskének). Így én startból tesztelem a csokit :D és bizakodó vagyok.

Nyuszi vagyok

Mivel nálunk közkedvenc a Micimackó - nemcsak a film változata, mert a fiúk jópárszor elolvasták a könyvet is, Borókával olykor én is belenézek, elszórakozom. Egyik este, a gyerekek megnézték Micimackó és a Zelefánt-ot, én a végére kerültem haza... Ennek hatására történhetett, hogy vacsora közben elméláztam, vajon melyik szereplőre hasonlítok én (a gyerkőcöket nem nehéz hasonlítani, ugyebár :D)... Különös, de izgultam, hogy vajon tényleg hasonlítok valamelyikre, és reméltem, hogy nem... Már majdnem eljutottam a megkönnyebült felszusszanásig, amikor bevillant Nyuszi. Ekkorra azonban már meg is kérdeztem hangosan csemetéimet, szerintük kire hasonlítok én a Micimackóból?Ábel rövid gondolkodás után vigyorogva kivágta: Borókával olyan vagy, mint Kanga, velünk pedig, mint Nyuszi. Döbbenten bámultam rá. De mért? Mert olyan hamar dühbe gurulsz, mint Nyuszi! - hangzott a diadalmas válasz.
Nem esett jól az igazság - ez biztos.
(Ja, és azt is hozzátette, hogy azért nem vagyok fontoskodó - abban nem hasonlítok Nyuszihoz.)
Később, Ildikóval beszélgettem telefonon, és mesélem neki a friss felfedezést (ő is jól ismer) . Hát persze, hogy Nyuszihoz hasonlítasz, mondja, hisz mindent olyan komolyan veszel és csinálsz! Igaza van, gyakran túldramatizálom az életet, főleg mostanában. Nem csoda, hogy Boróka ma azt kérdezte tőlem: te nem tudsz így csinálni? És rám mosolygott.

...

Azt nem szeretem itt, ebben a blogkörnyezetben, hogy utólag nem lehet módosítani a közzétett bejegyzéseken. Pedig, ha utólag veszek észre gépelési hibákat pl., akkor szeretném kijavítani!!! (Igen, az előzőben vannak hibák :(( ).
Vagy, ha jobb képet, illusztrációt találok, akkor is módosítanék...
Na, de keretek közt vagyok, egyelőre itt és így. Most így kell jó legyen.

Az én hetesem

Igazából már a múlt szombaton megírtam a listát. A Brigi ballagása utáni partyn , amikor ott ültem egyedül a kényelmes fekete bőrkanapén, beugrott, hogy mennyire jó is velük lenni: a test szerinti családdal, a lelki családdal . És akkor az is beugrott, hogy igen, ez egy tipikus dolog velem kapcsolatban. Gyorsan kértem egy daarb papírt, és leírtam.... s egyútta leírtam a többi hatot is. A cédula meg ide-oda vándorolt, de szemmel tartottam, ma meg gyorsan leírom, különben nagyon kifutok az időből.
Lehet, hogy ha nem kapok névre szóló felszólítást, sose írom meg, de így...
Következzen tehát 7 dolog/tény róla, ami egyeseknek eddig titok volt, másoknak talán nem.... majd eldől.

1. Társasgában tudok igazán feltöltekezni. A nagycsalád ha összegyűl, vagy régi barátokkal, lelki tesókkal vagyunk együtt - úúúúúúúúúgy telik a tankom, hogy csak na.
2. Idegenek között nem vagyok kapcsolat-kezdeményező; szemlélődőként inkább meghúzódom egy csendes sarokban...
3. Nem szeretek ruhákat próbálgatni.
4. A pepecs-munkát szívesen átengedem másnak.
5. A magabiztos fellépés(em) mögött - ami nem mesterkéltség, ilyennek képzelt el engem a Teremtőm -, sokszor bizonytalan és törékeny lélek lakik.
6. Erős a nemzeti öntudatom. Szeretem az anyanyelvem és ragaszkodom is a műveléséhez.
   
7. Ösztönösen a bonyolult dolgok, megoldások felé vonzódom. Ha valami túl egyszerű, gyanúsnak tűnik, ebből bajom is származik olykor. A magam tekervényességével másokat is összezavar(hat)ok.

Többet nem írok, mert lejárt a hét. :)) (Így is, meg úgy is). Nos?