2009. szeptember 21., hétfő

Váradon

voltunk ma, egészég(es) napon. Kb. 25 nő jött összesen a körzetből; nekem nagy öröm, hogy velük együtt kimozdulhattam, az agyamat megtornáztathattam, gyarapodhattam ismeretben. Jólesett a két doktornővel találkozni, akit már ismerősként üdvözölhettem.
Bár az alkalom délután volt, mi már délelőtt elmentünk, hogy valamennyi időt édesapámmal töltsünk - bár egy levest megfőztem, és beszélgettünk is. Olyan jó.
Boróka velem jött, a fiúk meg itthon maradtak. Megtiszteltetésnek vették, hogy megbíztam bennük, és ügyesen, lelkiismeretesen végigcsinálták a programot, amit előírtam nekik (most nem is voltam szigorú). Hogy-hogy nem, de pont ma nem akart működni az az orgona, pedig mind a ketten gyakorolni szerettek volna... De sebaj, majd megnézem én holnap, mi a baja!
Boróka pedig, akárcsak egy testőr, vigyázott rám. Gondolom, hogy az édespja távolléte miatt még jobban figyel, nehogy eltűnjek mellőle, sehová! A drága.
Mivel J. magával vitte a képcsináló masinát, nincsenek frissességeim ilyen szempontból. De hát én sem vagyok friss, így éjfél felé járva... megyek is aludni.

4 megjegyzés:

Klári B. írta...

hat frissuljel te is. :) Az az orgona sokszor vacakol? Emlekszem, mikor ott vltam, akkor is talaltak egy-egy kifogast, ha nem volt kedvuk jatszani. No de most lehet tenyleg nem ment.

Kriszta írta...

gondolom Diával is találkoztál:)

Mike Adina írta...

Evódiára gondolsz, ugye? Persze, hogy igen!
Asszem, én sosem tudnám őt "diázni", az én fejemben ez a becenév nem talál hozzá. De ha neked megengedte...

Budai Evódia (mutter) írta...

megengedtem:)Tinikoromban egyszer szerettem volna, ha annak becéznek, ha jól meggondolom. De már nem emlékszem egyébre:D