2009. május 31., vasárnap

a megígért Lélek

Hálás vagyok Istennek szüleimért, és mindazokért, akik úgy tekintettek rám és imádkoztak értem is, mint aki a Lélek ígéretének birtokosa... Beteljesedett.
Most rajtam a sor imádkozni gyermekeimért, a következő generációért, közel és távollevőkért (akár földrajzi, akár lelki vonatkozásban), mert övék is az ígéret, a megígért Lélek övék is lehet... Úgy szeretném, ha nagyon sokaknál megszűnne a feltélteles mód...

Egyik kedvenc pünkösdi énekem:
Ó, jöjj, Szentlélek, újíts meg engem,
Tölts be erőddel, töltsd be szükségem.
Te teszel csak teljessé,
Hitben járó felnőtté -
Ó, jöjj, Szentlélek, újíts meg engem!

2 megjegyzés:

iri írta...

Kedves Adina olvasva bejegyzesed egy olyan kep merult fel elottem,mintha mi minden elo hivo kezeinket fogva koruloleljuk a foldgombet kiarasztva konyorgesunket a lelkek szabadulasaert.Es felszall az Urhoz.

Mike Adina írta...

Legyen ez is megvalósult álom!