Szerteágazó nagycsaládunkkal, barátainkkal, ismerőseinkkel, lelki testvéreinkkel szeretnék megosztani életünkből - amit sikerül.
2009. június 18., csütörtök
meggylekvárt főztem,
lesz kompót is. Cseresznyekompótot is tettem már, olyan ropogósból. Nagyon szeretjük, és köszönjük azoknak, akik megajándékoztak vele. A mi udvarunkon is vannak gyümölcsfák, de mind kezelésre szorulnak. Ezen a télen hamuval szórjuk majd meg a gyökereket, hogy többé ne férges gyümölcsöt teremjen. Így mondta apukám, nekik bevált, Imi bátyáméknak is meggyógyult a meggyfájuk... Apukám az anyukájától hallotta még gyerekkorában, a nagymamám is valaki mástól a faluban...
Édesapa mesélte a múlt héten e téma apropóján, hogy volt az udvarukon egy kedvenc diófája, s nagyon szeretett a tetejébe mászni (tehát van kire hasonlítson Ábel). Egy alkalommal csodálkozva fedezett fel egy rakás hamut a fa gyökerén. Szóvá is tette az anyjának, hogy: Nézze már édesanyám, valaki hamut szórt a diófa alá.... Hagyd ott, fiam, mert én szórtam oda - volt a válasz, majd következett a magyarázat, hogy az kell a férges diók miatt. Pontosan nem is tudja, mi történik a hamu hatására, de az eredmény örvendetes lehet.
Édesapám a kórházban van, azért imádkozunk, hogy őt is megfelelően kezeljék, és örvendetes legyen az eredmény.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése