Kedves Iri,

legtöbbször csak ilyenkor, leghamarabb este tíz után ülök úgy gép előtt, hogy nem zavar senki, nem kérdez, nem akar valamit ő is... persze, most is vár rám a mosatlan edény-hegy, a teríteni való ruhák... és valahogy legtöbbször elmarad az írás. Nem a téma hiányában, persze. Sajnálom, de ez most ilyen periódus. Nem azért vagyok szótlan (betűtlen), mert várom, hogy kérleljetek... Persze az is igaz, hogy könnyen le lehet szokni az írásról... Meg mintha másokról olvasni sokkal könnyebb lenne - lehet felületesebben, kevesebb koncentrációval, sokszor megszakítva.... Biztos értesz, értetek. Köszönöm.

Úgy vagyok most, hogy remélem, megjavulok :).

Végre

itt is havazott. A tegnap. A gyerekek oda voltak a gyönyörűségtől. Főleg Boróka. Üröm az örömben, hogy a suli-ovi is megkezdődött.
Mégis jó, mert ismét rendszerezettebbek a napok. Barka már céltudatosan várja a húsvéti vakációt.
Zsefivel kóstoltatok ezt-azt, és nem veti meg a földi jókat :) Lehet, hogy rá sem lesz panasz az evésben.

Nincs képem hozzá,

de attól még igaz, hogy ez a hét nagyon zsúfoltra sikeredett. Ilyen ágas-bogas napokon nekem nem megy a pósztolás.... (Azért szoktam olykor egy-két héttel visszamenőleg írni.)

Viszont nagyon, de nagyon tudnék örülni egy nagymamának...

Variációk aprópénzre

jobban mondva, mi mindent kaphatunk a boltban, visszajáró helyett.
Leggyakrabban cukorkákkal helyettesítik a banikat, de kaptam már rágcsit, gyufát és papírzsebkendőt is. Ja, gyógyszertárban fájdalomcsillapítóval vigasztalnak.
Ma, a postán, 50 bani helyett egy golyóstollat, magyarán pixet kaptam visszajáróként. Magyarázat is volt hozzá, amely így szólt: ő ugyan nem tehet arról, hogy mindenki "nagypénzzel" jön... Én meg mit teszek? Mosolyogva megköszönöm a pixet, mondom, hogy semmi baj, jó lesz így is.
Végül is, jobb, mintha semmit nem kaptam volna, nem?!

Ti kaptatok már másféle visszajárót?

Amikor a semmi van.

Gyökössynek van egy ilyen című írása.
Nem épp semmi, de semmi különös nem történik, legalábbis nem tűnik fel. Pedig a férj elutazott 2 napra, a gyerekek oviban, suliban, holnap Kurutty verseny Ábinak, Barka úgy döntött, nem megy 3 napos kirándulásra (jobb többször kapni abból a pénzből ajándékot, mint egyszerre... - elvből), ma délután szülinapozni is megyünk, meg annyi a dolog (ami megvár). Meghívószerkesztés, vásárlás, beteglátogatás, takarítás, pakolászás, mennyi minden be kell, hogy férjen még a mai napba...

Sokat esik az eső, hideg van - de fűtünk. Elolvastam Polcz Alaine: Asszony a fronton-ját, meglehet, hogy a hatása alá kerültem, csak nem tudatos (vagy már az)? Nem vagyok épp annyira rezignált.
Tudom, hogy Isten jó, mindentől függetlenül.

Ezt is olvastam: az a legjobb a tavaszban, hogy pont akkor érkezik, amikor a legnagyobb szükség van rá. És a szöveg melletti képen tulipánok vannak, havas földben.

Közben

ugye, megkezdődött a második félév is az iskolában, többféle versenyre is mentek és még készülnek a fiúk. Kezd úgy tűnni, hogy az iskolával járó ügyes-bajos dolgok egyre nagyobb gombóc nekem. De erre majd még - pihentebb koromban visszatérek.

Zsúfolt napok

vannak mögöttünk, és állnak előttünk. A körzetben négy héten át van zsinórban evangelizációs hét. (Most leszünk épp a felénél.) Van, akik tudjátok, ez mit jelent. A vendégfogadás szolgálata nem rám hárul ilyenkor, amikor mégis tehetem, igazán kiváltságnak élem meg. Én örülök annak a munkának, amit - úgy látom - Isten elsősorban befelé, a gyülekezet felé végez. De nemcsak. És milyen kevés az, amit meglátok én - egyelőre. Lesz majd csodálkozás a mennyben!!! Alig várom.

kampec

Kedden levágtuk a megmaradt háziszárnyasokat: 1 kakast és 3 tyúkot. Pedig nemrég már egy tojást is találtunk... De hát abban egyeztünk meg Józseffel, hogy amikor elfogy a zsák kukorica, akkor befejezzük a tyúkászást is. Gondolom tavaszig. A reggelinél bejelentett hírt a gyerekek igencsak gyászjelentésként fogták fel, dehát ez volt. A döntés már megszületett.
József nyiffantotta ki őtyúkságukat, Teri néni kopasztotta-bontotta, és én végeztem a többit (irulok-pirulok, mert a nehezét megcsinálták helyettem; mentségemre szóljon, hogy nem bírom a kopasztáskor-perzseléskor keletkező szagot...).
Hát így. Ennek is vége van. Vagyis, a finomja még hátra van.

meggylekvárt főztem,

lesz kompót is. Cseresznyekompótot is tettem már, olyan ropogósból. Nagyon szeretjük, és köszönjük azoknak, akik megajándékoztak vele. A mi udvarunkon is vannak gyümölcsfák, de mind kezelésre szorulnak. Ezen a télen hamuval szórjuk majd meg a gyökereket, hogy többé ne férges gyümölcsöt teremjen. Így mondta apukám, nekik bevált, Imi bátyáméknak is meggyógyult a meggyfájuk... Apukám az anyukájától hallotta még gyerekkorában, a nagymamám is valaki mástól a faluban...
Édesapa mesélte a múlt héten e téma apropóján, hogy volt az udvarukon egy kedvenc diófája, s nagyon szeretett a tetejébe mászni (tehát van kire hasonlítson Ábel). Egy alkalommal csodálkozva fedezett fel egy rakás hamut a fa gyökerén. Szóvá is tette az anyjának, hogy: Nézze már édesanyám, valaki hamut szórt a diófa alá.... Hagyd ott, fiam, mert én szórtam oda - volt a válasz, majd következett a magyarázat, hogy az kell a férges diók miatt. Pontosan nem is tudja, mi történik a hamu hatására, de az eredmény örvendetes lehet.
Édesapám a kórházban van, azért imádkozunk, hogy őt is megfelelően kezeljék, és örvendetes legyen az eredmény.