Kedden levágtuk a megmaradt háziszárnyasokat: 1 kakast és 3 tyúkot. Pedig nemrég már egy tojást is találtunk... De hát abban egyeztünk meg Józseffel, hogy amikor elfogy a zsák kukorica, akkor befejezzük a tyúkászást is. Gondolom tavaszig. A reggelinél bejelentett hírt a gyerekek igencsak gyászjelentésként fogták fel, dehát ez volt. A döntés már megszületett.
József nyiffantotta ki őtyúkságukat, Teri néni kopasztotta-bontotta, és én végeztem a többit (irulok-pirulok, mert a nehezét megcsinálták helyettem; mentségemre szóljon, hogy nem bírom a kopasztáskor-perzseléskor keletkező szagot...).
Hát így. Ennek is vége van. Vagyis, a finomja még hátra van.
1 megjegyzés:
Hi-hi! Végre nem vagyok egyedül, találtam egy háziasszonyt, aki ugyanugy nem birja a csibepucolást, mint én! :)Felbontani még csak-csak, de pucolni.. nagyon ritkán csinálom én (is) :)
Megjegyzés küldése