méz a sziklából

Olyan sokat mondott nekem az alábbi ige és -magyarázat, hogy gondoltam, megosztom veletek is.

Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy a ki testileg szenved, megszűnik a bűntől, Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a testben hátralevő időt. Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, a mely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek; Sőt, a mennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vígadozva örvendezhessetek. (1Pt 4: 1-2, 12-13)

Isten Lelke szabaddá akar tenni bennünket a rémülettől. Ne a próba legyen rémületes számunkra, ne a tűz legyen irtóztató, ne ettől akarjunk megszabadulni, hanem inkább fegyverkezzünk fel azzal a gondolattal, hogy aki Krisztushoz hasonlóan, Krisztusban, Krisztusért szenved, az megszűnik a bűntől.
Utánam jött ez az ige, és megkérdezte: "Te valóban a bűntől akarsz megszabadulni, vagy inkább a szenvedéstől?" Az a mi nyomorúságunk, hogy attól akarunk megszabadulni, ami zavar, és ahhoz ragaszkodunk, ami pusztulásba dönti egyéni, családi, társadalmi, egyházi életünket.
Szükségem van a próbára; szükségünk van a próbára - mindennél jobban. Felismertük-e ama létbeli, alapvető szükségünket, hogy megmérjen bennünket az Isten?
Vegyük tehát észre, amire nincs szükségünk; és vegyük észre azt, amire szükségünk van. A gyülekezetünkben egy presbiter atyánkfia valamilyen célból gyűjtögetett a falu református családjai körében. Az egyik udvaron a házigazda így fogadta: "Na, jössz megint. Állandóan csak kértek! Nincs már, mit adjak." Erre ez a drága, egyszerű földművelő parasztember azt mondta: "Dénes, azt mondod, hogy nincs. De ha az Isten elkezdené elvenni tőled azt, amire azt mondod, hogy nincs, akkor meglátnád, hogy mennyi mindened van!"

Az egyetlen Szükségest a szükségben vesszük észre.
( Visky Ferenc: Méz a sziklából c. áhítatos könyvéből)