2010. április 25., vasárnap

Tükör

A farizeus és a vámszedő imája manapság

Két ember ment fel a templomba imádkozni. Az egyik fiatal, a másik idős. A fiatal megállt és így imádkozott magában.
- Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember. Életunt, panaszkodó, vagy mint ez az idős is. Csak megszokottságból imádkozó, a kákán is csomót kereső. Új énekekkel dícsérlek nap mint nap, elmegyek minden alkalomra.
Az idős pedig térdre borulva, szinte magába roskadva így szólt:
- Istenem elfáradtam a hitharcban. Légy irgalmas hozzám.
Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát megaláztatik, aki pedig megalázza magát felmagasztaltatik.

Két ember ment fel a templomba imádkozni. Az egyik idős, a másik fiatal. Az idős meghajtotta fejét, és így imádkozott magában:
- Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember. Könnyelmű, vagy mint ez a fiatal is. Pillanatnyi hangulata mozgatja, a gyülekezeti élet rendjét nem ismeri. Egész életemben tiszteltem nevedet. Naponta imádkozom gyermekeimért és unokáimért.
A fiatal pedig az előtérben állva, még hátul sem akart leülni, hanem csendben így szólt,:
- Isten, látod milyen üres nélküled az életem. Légy irgamas hozzám.
Mondom nektek ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.

Két ember ment fel a templomba imádkozni. Az egyik karizmatikus, a másik konzervatív. A karizmatikus felemelte a kezét és így imádkozott:
- Isten, dicsőítelek Téged, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember. Szentlelked kenete, áldásod nélküli látszathívő, vagy mint ez a konzervatív is. Böjtölök, éjszakákon át imádkozom, naponta bizonyságot teszek az embereknek.
A konzervatív távol állva még fejét sem akarta felemelni, így szólt:
- Tiszta szívet teremts bennem Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem.
Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.

Két ember ment fel a templomba imádkozni. Az egyik konzervatív, a másik karizmatikus. A konzervatív kezét összekulcsolva megállt, és így imádkozott magában:
- Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember. Érzelmektől hajtott, csak szájjal dícséretet mondó, újdonságokat hajhászó, vagy mint ez a karizmatikus is. Ismerem Igédet, az apostoli hitvallást, segítem a rászorulókat.
A karizmatikus pedig távol állva könnyes szemmel így szólt:
- Isten, megérintettél, és most egész életem átformáló munkádra vár.
Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.

Két ember ment fel a templomba imádkozni. Az egyik presbiter, a másik vállalkozó. A presbiter időben érkezett és csendben így imádkozott magában:
- Isten, hálát adok Neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember. A vasárnapot ágyban töltő, megbízhatatlan, vagy mint ez a vállalkozó is. Szolgálok Neked, látogatom az időseket, néped gondja-baja a vállamon.
A vállalkozó pedig megkésve és fáradtan, fejét a padra hajtva így szólt:
- Isten, szétfolynak dolgaim, légy irgalmas hozzám.
Mondom nektek, ez megigazulva ment haza nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki, felmagasztalja magát megaláztatik, aki pedig megalázza magát felmagasztaltatik.

Két ember ment fel a templomba imádkozni. Az egyik vállalkozó, a másik presbiter.
A vállalkozó megkereste helyét, és így imádkozott magában:
- Isten, hálát adok Neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember. Akiknek csak beszédben áll az Isten országa, az élet sűrűjében tapasztalatlan, vagy mint ez a presbiter is. Üzleti dolgaimat Igéd szerint végzem, és az én adományaimból épült ez az imaház.
A presbiter pedig felment a szószékre és így szólt:
- Isten, nem vagyok méltó, hogy Igédet hírdessem, de fogadj el irgalmadból.
Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.

Két ember ment fel a templomba imádkozni. Az egyik újonnan megtért, a másik régi hívő. Az újonnan megtért örömmel jött és így imádkozott magában:
- Isten, hálát adok Neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember. Boldogtalan, céltalan, vétkek között élő, vagy mint ez a régi hívő is. Megtértem, megkeresztelkedtem, Igéd naponta szól hozzám, és irányítasz.
A régi hívő szokásos lépteivel jött, és magában ezt az éneket dúdolta:
- Üres kézzel menjek-é s úgy álljak-é az Úr előtt?
Mondom néktek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát megaláztatik, aki pedig megalázza magát felmagasztaltatik.

Két ember ment fel a templomba imádkozni. Az egyik régi hívő, a másik újonnan megtért. A régi hívő megállt, és így imádkozott magában:
- Isten, hálát adok, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember. Tékozló, Igéd mélységeit nem ismerő, vagy mint ez az újonnan megtért is. Próbára tettek a nehéz időkben és nem tagadtalak meg, megbecsülnek testvéreim is.
Az újonnan megtért pedig a hátsó padba ült, és szemét egyszerűen egy pillanatra behunyva így szólt:
- Isten, friss fogadalmam a kísértések között pillanat alatt szétporladt. Légy irgalmas hozzám.
Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát megaláztatik, aki megalázza magát, felmagasztaltatik.

4 megjegyzés:

iri írta...

Uram legy irgalmas hozzam hogy levonjam a tanulsagot!

Maria Smith írta...

Ma nem mentem templomban es nagyon jo hatast tett ram ez a beirasod!!:)) ezennel meg volt mara a predikacio is...koszike. Ahogyan az elottem valo mondta...Legy irgalmas hogy levonhassam a tanulsagot...

H. Hauser Mária írta...

:)

H. Hauser Mária írta...

Valóban azt írtam, hogy nem készítek, de ugyebár férfi uralom van nálunk! És ezek az érvek nagyobbak annál, hogy én mit akarok vagy mit nem akarok. :)