Igyekezni kell

bemenni a szoros kapun...
És igyekezni kell előrefelé haladni a keskeny úton is, ami a szoros kapu után következik - a célig. Mert a szoros kapu után nem kempingező van, ahol mindenki lesátorozhat, aztán szallonázgatás és lazítás következik. Menni kell, haladni, igyekezni. Az akadályoknál sem kell lecövekelni... Egymást segíteni kell a haladásban. Ha meredek az út felfelé, fogjuk meg egymás kezét, és haladjunk együtt. Ne akadályozzuk egymást, ne lökdösődjünk, mert mellettünk épp szakadék lehet...

Érdekes ez a buzdítás is, hogy az igyekezetben ne legyetek restek...

(megjegyeztem ezeket a tegnap esti prédikációból)