Eljegyezlek...

Szép családi ünnep volt, olyan hatvanas létszámmal (nálunk ez jelenti a szűk családi kört). Nem tudom, másfelé hogy zajlik egy eljegyzés, de amit József vezet, abban mindig van valami jelképes (nagyon szeret szimbólumokat felfedezni). Mivel a két család inkább hallomásból ismerte egymást, játékos bemutatkozással kezdtük. Házaspáronként: a férj elmondta saját eljegyzésük dátumát, ill. azt, mért jegyezte el akkori menyasszonyát; a feleség bemutatta a gyermekeket, és megemlített egy emlékezetes dolgot saját eljegyzésükről.
Most, pünkösd ünnepe küszöbén lévén, párhuzamba hozta az eljegyzéssel. Isten a Szentlélek pecsétjével jegyzett el minket a mennyei Vőlegény számára.
Természetesen voltak énekek, meg új is, tanulnivaló, és a fiatalok beszámolója a megtérésükről és az egymásra találásról, majd eztán következett a gyűrűhúzás.

Dávid eljegyezte Leát.
Lea is eljegyezte Dávidot.

Ilyen szép volt az asztaluk. Mondjuk, azok a piros kövecskék percek alatt eltűntek a gyerekek markában :).

Ez meg egy jobban sikeredett családi kép...

Aztán ettünk, és voltak köszöntések is, éneklés, kötetlen beszélgetés, ajándékozás, ajándékbontás... (Én keveset fényképeztem, de na, s még majd szerzek.)