2010. május 15., szombat

ez is olyan "túrós" dolog...


Tényleg olyan ritkák a boldog pillanatok? – kérdezte aznap este a csillag.
A fa épp leeresztette szempilláit, hogy kipihenje magát. Megmozzantotta ágait, és álmosan felelte:
– Nem… nem. Nem annyira ritkák. Csak hát… az emberek az eszükkel hajszolják azokat a pillanatokat. Pedig az – hogy mondjam neked? – a szív ügye.
– Mesélj nekem a boldog pillanatokról!
– Hagyjál most, álmos vagyok. (...)
– Adj nekem egy boldog pillanatot. Aztán hagylak aludni.
– Szeretlek! Nagyon!
– Jó éjszakát! – mondta a csillag leírhatatlanul boldogan.
(Alkyoni Papadaki)

6 megjegyzés:

Budai Evódia írta...

- Szeretlek! Nagyon! :)

Ilyés Zizi és Tibor írta...

:)

Klári B. írta...

:)

iri írta...

Oh,innen mar nem kestem el hogy mondjam milyen szeeeeeeep!Vagy csak azert mert eppen erre volt szuksegem?

Abigél írta...

Köszi a sdép pillanatot:)

gitmargit írta...

Nahát!
Ki ez az író?