2010. augusztus 24., kedd

Katarzis

Ez a szó jellemzi tömören az élményt, amit a békési zene7 zárókoncertje jelentett számomra. Isten csodálatos alkotásait láthattuk-hallhattuk. Sok tehetséges és lelkes gyerek és fiatal, odaszánt, lelkes tanárok...A gyermekeinken is láttuk, hogy jól érezték magukat. Több hangszert én most láttam életemben először. Hálás vagyok Istennek, hogy itt és így tanulhattak a fiúk. Jó magvetés volt.

(Megmagyarázom, miért is nem írtam eddig. A nyár elején vettünk egy jobb használt gépet a mienknél. Örültünk is neki, mert végre volt egy kis sebesség is. De hamar megment rajta a windows - nem tudom, mért -, majd valaki újrainstallálta. Nagyon örültünk. Csakhogy aztán nem ismerte fel a hálózati- és videokártyát, így lényegében nem tudtuk továbbra sem használni... Informatikai tudásom igen csekély lévén, valamint a sok jövés-menés miatt, az a gép elfekvőben volt, ez pedig, amin pötyögök, boooooorzasztóan lassú, és gyenge. A sz.gép előtt töltött idő 2/3-a várakozással telik... gondolhatjátok.... Ennek tetejében, pár napja nem hajlandó felismerni a fényképezőgép usb kártyáját. Nem, és kész. Én pedig mindenképpen akartam képeket is tenni ehhez a pószthoz, úgyhogy próbálkoztam, és próbálkoztam. Mert a szavaimnál sokkal többet mondanának a képek... Na, de beszéltem doktorbácsival, és elviszem Váradra a gépet, és majd előcsalja, ami úgy elbújt, hogy mi is láthassuk... És akkor aztán nem lesz olyan időigényes a levelezés, kapcsolattartás. Hát ez van. Köszi a türelmet azoknak, akik várnak rám.)

4 megjegyzés:

Kriszta írta...

várunk, mert szeretünk!:)

Abigél írta...

Legfeljebb gyakoroljuk a türelmet:)
Neked meg kitartást!

mutter írta...

na, akkor várok:)

Lea írta...

nos, eleget vartunk? johetnek a kepek, ugye?:D