Már nagyon várjuk Leáék menyegzőjét. József nagyon készül. Van is miért :). Még izgul is. Én is.
A fiúknál is tart a visszaszámlálás.
Boróka aztán végképp nem bír magával. Sokszor felpróbálja a kis-menyasszony-ruháját. Bárkivel beszél a telefonon, ez a téma. És, hogy neki mi lesz a feladata. (A vendégeknek nasit osztani.)
Aztán vagy két napja rájött, hogy a menyasszony mellé vőlegény is kéne... Kitaláltuk, hogy Babó lehetne kis-vőlegény mondjuk, ha benne van a dologban. Hihetetlen, mennyi mindenre kiterjed a figyelme ennek a lánynak. Rögtön mondta, hogy akkor majd kell a zakójára virágot tenni... és majd együtt vonulnak be... de vajon karonfogva mennek, vagy inkább csak fogják egymás kezét? És feltétlenül kell beszélnie Encóval - meg is tárgyalták a lényeges dolgokat, hogy Encó egyengesse az utat Bálintkánál, mert hátha ő nem is akar kis-vőlegény lenni? (Boróka kilátásba helyezte neki, hogy ha ő nem akar, nem baj, mert választ másvalakit :) És feltétlenül egy autóban kell, hogy utazzanak - a miénkben - mert az ifjú pár így szokott...
Szóval, a menyegző tölti ki szinte minden gondolatát Borókának (is), az imáiban is megfogalmazza Isten felé rejtett aggodalmait, és kéri (néha mintha utasítaná) Jézust, hogy mit mondjon Leának, és mit ígértessen meg velem...
Sokunknak felejthetetlen lesz ez a nap, amit úgy várunk.
Megj. Ezek a képek tavaly augusztusban készültek, az Ancsa és Dávid menyegzőjén.
2 megjegyzés:
Borókának üzenem... a 2 szem cukorkára igényt tartok:))
Nekem is lenne egy-két gondolatom...amit továbbítani kellene:))
Megjegyzés küldése