Tegnap nőnapi alkalmunk volt Fenesen. Sokan voltunk, nagyon jó volt (nekem legalábbis). Bálint Ibolya volt a vendégünk Kolozsvárról, és kedves anyukája, Halász mama. Ibi az emlékezésről beszélt: milyen fontos emlékezni, hogyan és mire emlékezzünk, mire emlékszik Isten és mire nem; hogyan fog ránk emlékezni az a néhány ember, akire éltünk folyamán hatással voltunk/lehettünk... (?)
A 77. zsoltárral bátorított a helyrebillentő emlékezésre.
Ez a rövid és száraz jegyzet, hogy ne egy hét múlva kezdjek kutatni az emlékezetemben, de szeretnék visszatérni még erre.
Ma én megyek Kolozsvárra, ott az ideális nőről (van ilyen?) fogunk beszélgetni :). Nem fogok előadást tartani.
5 megjegyzés:
ügyes, ügyes vagy Adinám! :)
Nalad , olyan helyen van minden , hogy tarthatsz eloadast is!
de jó, gondolni fogok rád!
Annyira sajnálom, hogy ma az alkalom végén nem tudtam veled beszélni. Kisebb megbeszélésünk volt, s mennem kelett. De nagyon örülök, hogy itt voltál!!!:)
Krisztina:)
imádkoztam ma érted nagyon. és hálát is adtam, bár még várom, hogy hívj...
Megjegyzés küldése