2011. augusztus 30., kedd

Ma négy hete... (egy születés margójára)

József megígérte, hogy lesz beszámoló a szülésről... be kéne tartani a szavát, bár én nem terveztem ilyen beszámolót :)
nehezen, de valami csak összejön - mert ezek a napok, hetek másról szólnak. ha gép elé ülök is, babával van tele a kezem :), így inkább csak olvasok gyorsan...


Életemnek ez a része, története, különösen az Istenbe vetett bizalomról szól. Ő méltó a bizalomra, bizalmamra, és megéri benne bízni, ezt újra átéltem! Zsefi születésének történetét azért örökítem itt meg, hogy dicsőséget adjak ezzel is Istennek. Különben, mint történet, másnak nem annyira különleges vagy megrázó, és hatásvadász sem vagyok... :)

Voltak elképzeléseim a szüléssel kapcsolatban, mondhatni vágyak, álmok is.
Úgy terveztem, Váradon szülök majd, magyar szülész-nőgyógyásznőt választottam... Kétszer voltam a rendelőjében, és mindig elégedetten távoztam. Mégis, nem voltam biztos abban, hogy nekem ilyen "messzire" kell menni szülni... apró jelekből értettem, hogy Isten hazahív, a lakóhelyemre, hogy ne a nagyvárostól, vagy orvosoktól várjam a jobbat... És engedtem neki, itt is nyilvántartásba vettek, többet nem is mentem Váradra. Ez a döntés anyagilag is könnyebbséget jelentett, hogy itt ingyenes volt a kivizsgálás, és utazni sem kellett. Szülés előtt kb. egy hónappal a váradi doktornő felmondott a kórházban - tehát nem vezethette le volna nekem a szülést. Isten előre tudta ezt...

A korábbi szülésekből kiindulva azt gondoltam, a negyedik legalább olyan rövid és könnyű lesz, mint az előző három, vagy még könnyebb. DE Zsefivel többet vajúdtam, mint a másik három gyerekkel összesen :). Isten másképp intézte. A vajúdás hosszú volt és fárasztó - a fájások rendszertelenek voltak, és nem túl erősek.... A doki elővigyázatosságból Váradra küldött mentővel - lévén, hogy Belényes két kórházának egyetlen altatóorvosa van, aki épp betegszabadságon volt, és probléma esetén nem lett volna kit behívni.... Éjfélre tehát Váradon voltam - közben a család összefogott imában értünk. Ott egy kedves magyar rezidens orvosnőhöz kerültem, aki mindent ellenőrzött és elmagyarázott, majd átadott egy szintén nagyon kedves, magyar szülésznőnek. Nekem ez igazán kedveskedés volt mennyei Atyám részéről, aki tudja, milyen sokat jelentett, hogy anyanyelvemen kommunikálhattam, és ez ott épp senkit nem zavart... Amikor végre "rendes kerékvágásba" kerültem, elég hamar megszületett a kisfiunk.
Amiért imádkozni sem mertem, az is megadatott: a negyedikkel nem vágtak! Pici repedés csupán, és semmi kínlódás az első hetekben! Hála, hála...
Hab a tortán, hogy a gyermekorvosnő is magyar volt. Igencsak nagyot néztem, amikor a nevemet látva románról magyarra váltott, és elnézést kért az őt kísérő nővértől, hogy most magyarul folytatja.... ekkora kitüntetés, figyelmesség!

Szobatársam egy kedves fogorvosnő volt, majdnem velem egyidős. Amikor egy nappal hamarabb hazament, mint én, és másvalaki került a helyére, realizáltam, milyen nagy dolog, hogy Isten ezzel is törődött; egy hullámhosszon voltunk, jókat beszélgettünk, maximális bizalom volt egymás felé...

A várandósságom harmadik felében kaptam egy igét az Úrtól, Ézsaiás próféta utolsó részéből: Csak megindítsam, és ne vezessem le a szülést? - kérdezi az ÚR. Vagy én, aki a szülést vezetem, megakadályozzam? - kérdezi Istened.
Eddig is tudtam és hittem, de innentől még tudatosabban, hogy a szülés minden pillanatát felügyeli az Úr. Ezért is idegenkedtem (mindig) attól, hogy az orvos beindítsa a szülést komoly ok nélkül... Ezért is óvakodtam attól, hogy vakon az orvosban bízzak, bár persze kell a normális orvos-páciens bizalom, de jelen esetben ennek hiánya nem rajtam múlott. Ezért nem estem pánikba, amikor hirtelen Váradra kellett menni, vagy nem az elképzelt módon alakultak a dolgok. Folyton eszemben és szívemben volt, hogy Ő indította be, és le is vezeti a szülést. Ahogy akarja, és azokat az embereket használja benne, akiket ő jónak lát. A végeredmény csodás lesz. Így is történt. Csak Benne érdemes bízni, az embereket eszközeinek tekinteni, így tisztelni és megbecsülni munkájukat is.
Az is imameghallgatás, hogy anyatejjel táplálhatom a kis Zsefit.

Jó az Úr, mindig biztos segítség - vallom a zsoltárossal együtt.

13 megjegyzés:

márta írta...

Köszönöm ezt a szép beszámolót, nagyon örülök az örömötöknek.

Betti írta...

Én is köszönöm szépen! :)

Tündi Daika írta...

Nahát nem is gondoltam, hogy ilyen nehéz szülésed volt... Leától kérdeztem, és ő mondta, hogy nem úgy történt ahogy előre tervezett volt, de végül az a jó, hogy minden úgy történt ahogy Isten tervében volt. Örülök, hogy jól vagytok és sok egészséget kívánok nektek továbbra is.

vefraimne írta...

Nagyon jól esett olvasni soraidat!
Egyetértek azzal,hogy az Úrral érdemes indulni, megtapasztaltam én is nem egyszer!:)
Az Úr Jézus adjon erőt továbbra is neked, amihez csak kell!
Márti

M K írta...

Kedves Adina! Én is jelezni akarom, hogy örömmel olvastam ezt a bejegyzést is, és Istennek adok hálát ezért az erős és szép bizonyságtételért.

Napsugár írta...

Köszönöm én is a beszámolót!
Hála mindenért!

Az Úr áldása kísérjen tovább is!

Szilvia írta...

emlekszel en mi is milyen buzgon imadkoztunk, hogy szuljek hetfoi napon legyen ott Vulcan orvos...es szultem vasarnap mikor az az orvos volt akit legjobbnak latott az UR...valoban, olyan jo benne bizni:)mindig,mindenben!puszillak!

Piroska írta...

Kellenek az ilyen bizonyságok. Én is köszönöm, és annyi anyatejet kívánok Zsefinek, amennyi szükséges!

Lea Mónika írta...

ez nagyon szép volt, Adina:) jó ezt az oldalát tudni, miután tényleg szinte éjszaka kaptuk az smst, h imádkozzunk érted meg a babáért....már nagyon várom, hogy láthassalak titeket!!:)

Budai Evódia írta...

nagyon büszke vagyok rá, hogy egyenesben hallgathattam és már láthattam egy részét a beszámolódnak:D
elégedett is lehetnék egy kicsit végre...de olyan rövid idő volt:(

Zsuzsa írta...

én is köszönöm, ezt a szép beszámolót. Áldjon az Úr titeket.

gitmargit írta...

Hát ezt olyan jó volt olvasni!
És ez az ige az Ézsaiásból!
Úgy örülök hogy igy megtapasztalhattad Isten gondoskodását!

Reny írta...

Valoban nagyon jo volt olvasni es megnyugtato (olyan gyermek-vallalas elott allo fiatal asszonynak, mint en:)) ) hogy nem kell majd aggodni a szulestol sem! :) koszii!