Most már én is mióp lettem...

...mondta Barnabás, a szemorvostól hazajőve. De úgy hangzott, mintha legalábbis azt mondta volna: most már én is sofőr lettem, vagy ilyesmi :) Úgy tűnik, elég későn vettük észre, hogy a fiúnak szemüveg kell. Óvodás korában vittük utoljára ellenőrzésre a szeme végett (úgy látszik, akkor még jobban tartottam tőle, hogy a gyerekek örökölhetik esetleg édesapjuktól a hajlamot), s mivel akkor nem volt semmi gond, az évek meg csak úgy teltek, nem figyeltünk fel a hunyorgására. Mondjuk, én rendszeresen kérdeztem, látja-e a táblát, meg ilyenek, de nem gondoltam, hogy a sejtelmesen fogalmazott, körülbelüli válasza mögé jobban be kéne bújni. (Az van ugyanis, hogy szeret rejtvényekben beszélni, meg csak utalgatni, hogy a másik találja ki, mondja ki inkább, amit ő szeretne. Az utóbbi években ez egyféle kommunikációs - néha védekezési - stratégiája is lett.) Szóval, a kérdésre, hogy látja-e a táblát, olyanokat válaszolt, hogy igen, meg attól függ, hol ülök, meg ühümmm... Na, de az utóbbi hetekben ugyancsak feltűnő lett nekem, mennyire hunyorítva nézi a képernyőt pl. Fel is írtam a tennivalók listájára, hogy szemorvoshoz kell vinni Barkát. Mikor aztán az oszija telefonált, és ugyanezt javasolta, a tettek mezejére léptem. A végeredményt a képen láthatjátok. Hazafelé menet elképedve hallgattam megjegyzéseit: jé, ki tudom olvasni azt ott! Nahát, látom azt a sebességkorlátozó táblát!... stb.

Mit mondjak? Ez a szemüveg nagyot dobott az önbizalmán :). (Eleinte nagyon aggódott, nehogy murisan nézzen ki.) Mondom neki, hogy "jól nézel ki". Kösz, hogy mondod - így ő -, ez jót tesz a morálomnak. Na, nem mintha baj lenne a morálszintemmel - folyatta a monológot -, de hát egy kis dicséret mindig jól jön. (Milyen igaza van.) Másnap kicsit izgulva ment suliba, de felszabadultan jött haza... sok rosszat nem mondhattak neki. Inkább ilyet, hogy doktorosabb a kinézete, meg, a fizikatanár szerint is, aki szemüveget hord, az okosabbnak néz ki. (Én azt mondtam, hogy ő nemcsak annak néz ki, hanem az is. Na jó, elfogult vagyok.) De hát ezt a dicsekvést most megengedem magamnak, mert végre eljutottunk oda, hogy a "milyen furcsa, és különös, elszállt vagy" megjegyzéseken túl, a nagyon szigorú és sokat követelő román tanárnője ilyeneket is mond neki: Le a kalappal előtted, fiam! Nagyon intelligens vagy... Örülök, hogy más is látja ezt (is). Jót tesz a morálunknak. :-)