Vasárnap reggel: tovább aludtam, mint terveztem... csúszott is sok minden részemről, a kedves hang, türelem is valahol...
Vasárnap délben: ebéd közben feszültté sikeredett beszélgetés, én nem sokáig bírtam, s hogy nagy(obb) bajt ne csináljak, felvonultam 5-10 percre a szobánkba letérdelni, helyrejönni...
Amikor visszatértem az ebédelőkhöz, Boróka kedvesen rám nézett, és mosolyogva mondta: Anya, imádkoztam érted!
Vasárnap este: nap-záró beszélgetés és imádkozás a fiúk szobájában (nem mindig sikerül így)... Milyen felemelő imaközösség volt!
Ábel öntötte ki a végén a szívét: Anya, olyanok vagytok nekem - a család, mint a napsugár. Igaz, hogy ha erősen a szemembe süt, még fáj is(tudod,az intések, fegyelmezések - magyarázta), de akkor is... Az osztálytársaim nem hiszik el nekem, hogy én boldog és teljes életet élek, nem cserélnék velük semmiért (hiába nincs tévénk, és keveset gépezhetek)...
Isten mindig jól időzíti a bátorításokat, nehogy elcsüggedjek.
3 megjegyzés:
De jó volt olvasni! :-) Ági
hala az Urnak, hogy ot tukrozi a ti kis csaladotok is. Kivanom, hogy aldas lehessetek egymasnak es masoknak is, ugy ahogy nekem is azok voltatok es vagytok.
hát ez szép megfogalmazás volt Ábel részéről:) igazi napsugár, amit mondott:))
Megjegyzés küldése