2012. december 16., vasárnap

Korai döntés lenne? Biztosan nem!

Barnabás fiunk majdnem 15 éves. Tavasszal befogadta szívébe Jézus Krisztust, mint Megváltóját és Urát, az elmúlt vasárnap pedig bemerítkezett. Jézus példájára és parancsára. Ez hitvalló keresztség volt.


A Bibliában olvashatjuk, hogy a mennyben öröm és ünnep van minden egyes bűnös megtérésekor. Micsoda kiváltság a menny ünnepléséhez csatlakozni!!!



A fodrásznő kérdezgetett engem és a férjem is, nem túl korai döntés-e ez, nem túl fiatal-e még Barka ehhez, meg tudja-e ítélni, stb. Mi válaszoltunk neki.... Nektek milyen tapasztalatotok van ezzel kapcsolatban?

Nem lehet túl korán Jézus mellett dönteni!



Velünk voltak néhányan szeretteink közül.


                                           Erről is hiányzik József, Boróka, meg Helga (Ildikó a fotós).

Legyen egy közös kép is :-)

7 megjegyzés:

Sárosdi Virág írta...

Kedves Adina!
Szerintem ezek a döntések megerősítenek bennünket. Sokszor nem is tudjuk felfogni, mire mondunk igent.
Most magamról beszélek:) 21 évvel ezelőtt, mikor összeházasodtunk Istvánnal, azt gondoltam, én pontosan tudom, kire és mire mondom, hogy IGEN. Aztán persze jöttek olyan mélypontok is az életünkben, hogy csak az tartott meg, hogy emlékeztem, egyszer kimondtam. :) Ha nem mondtam volna ki, lehet, hogy menekülök. De így megtartott bennünket egy közös eskü. És a hullámvölgyek után mennyi boldogság várt még ránk...igazán kár lett volna eldobni mindent egy-egy rosszabb időszak miatt.
Mindebből csak azt akartam kihozni, hogy ha a fiad 15 évesen teljes szívéből fogadja be az Úr Jézust a szívébe, akkor ezt pont jó időben tette. Már csupán a "kimondás" is erősíteni tudja a lelkét a jövőben. Ezúton is kívánom neki, hogy így legyen. :)))

Elisabeth írta...

Adina, örülök annak, hogy veletek lehettem, lehettünk, ünnepelhettünk együtt. Nincs nagyobb és szebb ünnep az életben mint ennek a legnagyobb döntésnek megvallása mások előtt..És ahogy a román lelkipásztor mondta, a legnagyobb százalékban gyermekkorban jutnak megtérésre,aztán egyre kevesebb százalékban tudnak megtérni az emberek. Nincs mása a gyermekkorban vett döntésnek, talán legtisztább szívből jön és hiszem, vallom, az Úr előtt kedves. Áldása az, hogy egy életen át maradandó! Nem???

encóka írta...

úgy vártam rá, hogy lássam a képeket. El is határoztam, ha ma sem látok képet, felhívlak!
de azért felhívlak, csak a hangodért is :D honvágyam (adinavágyam) van...

Lea Mónika írta...

ó, Adina, de szerettem volna én is ott lenni! Most egy kicsit elkapott a sírhatnék is miatta:))
úgy örülök Barkának...még szép, hogy nem túl korai! Itt pár hete egy huszonötös körüli lány merítkezett be, és elmondása szerint 9 éves korában fogta meg először az Úr kezét. és végig tudta, hogy az Úr soha nem engedte el, akárhogy is alakult az élete...az Úr komolyan veszi a döntéseink, még ha mi nem is mindig talán...:)

szinne mike anna + Mike mama kozvetve es a csalad írta...

Kedves szeretteim,

Kisse elerzekenyulve olvasom ezt a bejegyzest, nezem-olvasom a beszedes-sejtelmes fotokat...reszben ezert, mert amolyan "Déjà Vu" szeru erzelmi felkavarodast gerjesztett bennem. Engem is Edesapank meritett be annak idejen: paratlanul meghato elmeny. Mintha megduplazna a dontes, elkotelezodes sulyat:)...es az a tizeneves, aki soha a vilagert nem erzekenyult volna el nyilvanosan (meg a "nagy" ut elotti bucsuztatast is szaraz szemmel veszelte at a szepego-siro-konnyes-zsebkendos gyulekezetben...), zokogogorcsot kapott az utravaloul nekiszant igek hatasara. Az ilyen dontes nem korai, sot mi mindentol megovhat azokban a bizonyos volgyekben, amelyekrol Virag irt az ezt koveto "journey" (es erre nem megfelelo szo az ut-utazas-utszakasz) folyaman, mig kiformalodik a hivo eleteben a Krisztus. Egyutt orulunk veletek, Barkanak pedig kitartast kivanunk, Isten megtarto kegyelmet ehhez a "journey"-hez.

mutter írta...

én is köszönöm a képeket! külön tetszik a képek a szülőkkel

Zsuzsa írta...

Egy évben merítkeztek be a fiaink, kedves Adina...
Az Úr áldása legyen Barka életén!