hazafelé

Az utazás nagyszerű volt, és fejedelmi ebédben volt részünk Ildikóéknál (pedig hipp-hopp készítette össze).
Este fél hét körül Váradon voltunk... Boróka nem esett extázisba a találkozáskor, és aztán sem. Sőt, nem akart hazajönni velem, hanem még elment egy körre Angival, akivel amúgy egész nap volt, és akivel értem jött Váradra. Egy kis nyafogás még este, meg reggel, és szerintem ezzel lassan visszaállunk a rendes kerékvágásba. Éjjel nem ébredt fel, és ez nagy szó ám! Örülök, hogy kezd kiegyensúlyozottabb lenni, és a kis "muszájkiruccanások" nem viselik meg már annyira, mint korábban. Így bizakodással nézek elé a májusnak, amikoris kéthetente kell elutazni.
De visszatérve még egy picit az utazásra. Megálltunk egy Mol kútnál szusszanni, s hát az isteni szervezésnek köszönhetően összefutottunk a Rá-hangolva váradi jazz zenekarral. Kicsi a világ, s nagy a rokonság!