Kurutty

lassan eltelt egy hét megint, mióta az történt, amit most mesélni fogok, de megígértem Anna sógornőmnek, hogy elmesélem, úgyhogy tessék :)

Van egy általános műveltségi verseny itt Erdélyben az elemi iskolások között, Kurutty a neve. Csapatverseny, minden csapatban van egy-egy elsős, másodikos, harmadikos és negyedikes tanuló. A negyedikes a "kapitány", ő osztja be a feladatokat a csapattagok közt, de mindenkinek megvan a maga része a versenyben. Különböző ismeretekből mérik össze a tudásukat a csapatok,mint pl: honismeret, EU-s ismeretek, állat- és növényvilág, anyanyelv, angol nyelv, matematika, kreativitás, zene (lehet, hogy van más is).
Már Brassóban is kuruttyoltak a fiúk, helyi és megyei szintre jutottak el; rengeteget kell a kötelező anyagon kívül tanulni ehhez a versenyhez, de hála Istennek az enyémeknek nem gond az olvasás, érdekességek felkutatása, megtanulása. Érdekes, hogy amikor tavaly megmondtuk nekik, hogy Belényesbe költözünk, az első dolog, amit mondtak, az volt: "Nem baj, akkor Bihar megyét fogjuk képviselni a Kuruttyon!" Ki gondolta volna, hogy ez tényleg így is lesz. Az igazság az, hogy akkor én nem voltam biztos abban, hogy Belényesben hallottak-e a kuruttyról, de ez hamar letisztázódott. Szóval, az idén, alalkult az iskolában két csapat - mivel csak két elsős volt, többről nem is lehetett szó, és nagy lendülettel készültek az első megmérettetésre. Váradra kellett menni, ott tartották meg a körzeti szakaszt, ahol a többi vidéki csapattal mérték össze tudásukat; mindenki csodálkozására, a két belényesi csapat I. és II. díjas lett. Ábi csapata, a Rügyek,és Barka csapata, a Barangolók. A megyei versenyen aztán a zsűri igencsak szemmel tartotta a "veszélyes" belényesi csapatot, a rügyeket, mint utólag hallottuk, ők voltak a váradiak mumusa :). Nehogy má' egy vidéki csapat legyen a megyei győztes!!! Naszóval, miközben árgus szemekkel követték nyomon a kis csapat teljesítményét, és ahol lehetett, le-lecsíptek egy-két századpontot, "észrevétlenül" elsők lettek a Barangolók, Barka csapata. Kérdezgették is egymás között többen, hogy ugyan már, hol van az a Belényes....? Volt nagy öröm, boldogság, hisz ritka alkalom az ilyen. Újabb nekifutással nekifogtak hát az országos versenyre készülni: sokat-sokat olvastak, hallgattak mindenféle zenét, ismételtek, tesztelték egymást és a tanítók őket.... aztán a múlt hétvégén elutaztak Enyedre. Mit mondjak, Barka szerint az országos szakasz volt a legkönnyebb :P, mert akkor nagyjából csak ismételni kellett... és hát, rövidebbre fogva a szót, III. helyezettek lettek! Szuper, hihetetlen, vagy mégse? Imáink kísérték őket, és sok-sok tanulás, áldozat... Barkának igazi kincs volt a sok ajándékkönyv, amit kapott, 3 nap alatt kiolvasta a szép, kemény kötésű Egri csillagokat (most Ábel bújja), és megnyerték még a Napsugár különdíját, egy Illyefalva-i táborozást (amire állítólag mindenki foga fájt). Meg aztán a sok élmény, kirándulás, múzeum- és kiállításlátogatások..., meg a kedves család, ahol elszállásolták...
A drága Barka az összes zsebpénzét rámköltötte, mert örömöt akart szerezni nekem egy kürtőskalács-sütővel! (Azért egész biztos magára is gondolt egy kicsit, mikor megvette...)

Poén volt, hogy egyik este beszéltünk Barkával telefonon, aztán Boróka is szót kért, s miután csevegtek egy kicsit, azt mondja neki a leányzó, hogy "még üljél ott egy kicsit, jó? maradj még a versenyen..."

Érdekes a különbség a fiúk között, hogy Barnabás csapatban - bár nem kifejezetten vezéregyéniség -,tud inkább önmaga lenni, felszabadultabban "teljesít" (jujj, de csúnya szó), míg Ábel szólóban.

Nem utolsó sorban mondom, mégis utolsó gondolatként ezzel kapcsolatban, hogy a lényegnél maradjak, felfedeztem: a hátrányosnak vélt helyzet előnyükre vált a fiúknak! Mert volt némi aggodalom a költözés előtt bennünk a tanulási lehetőségeket illetően, hogy megfelel-e a szinte vidékinek számító kisvárosi iskola, kiteljesedhetnek, fejlődhetnek-e majd kellőképpen a gyermekeink... Isten mindent jobban tud, és bízhatunk előrelátásában :) (hogy gyarló, emberi módon fogalmazzak).

U.I. Mindeközben nekem a Hargitára kellene készülni, nem mesélgetni...