hogy ilyen sokáig tart az átszokás, a beilleszkedés, úgy az egész mindenség, ami egy költözéssel jár. mondjuk, nem is olvastam utána, és naivan azt gondoltam, csak a kicsi gyerekeket viseli meg annyira, hogy hónapokon át felsírnak, meg ilyenek. pedig úgy tűnik, a felnőttek bizonyos változásokat még nehezebben dolgoznak fel. nem mintha visszasiratnék valamit, vagy nem lenne jó itt, vagy ilyesmi. á, dehogy. nem hasonlítgatom betegesen a helyeket. csak ha valami bajom van, legalább van, mire fogjam...de hallgassak én, mert van, aki sokkal többször, mondjuk már huszonegyszer költözött...
azért érdekel, más mit szokott kezdeni az ilyen összevisszás állapottal? mért is tanulom olyan nehezen kezelni önmagam? és még egy (költői) kérdés: biztos, hogy jó dolog a nyilvános blog?
16 megjegyzés:
Ha én összevissza állapotban vagyok, én is a honvágyra fogom...persze pontosan nem tudnám megmondani, mi után van honvágyam, mert laktam már én is pár helyen, mondjuk a 21-től messze vagyok. Nem sok értelmeset tudok ilyenkor magammal kezdeni, de talán majd mások jobb tanácsot adnak, szóval én egy nagyon kis egyszerű dolgot teszek: hamar lefekszem este, alszom egy nagyot, mert reggel mindent szebb fényben látok. Akkor az ige és az imádság új erőt ad, és ez valahogy nem megy akkor, mikor nyakig vagyok a kesergésben, de remélem mások buzgóbb keresztények, mint én vagyok.
A költői kérdésre nem szokás válaszolni ugyan, de hogy jó-e vagy sem...hát nem tudom, inkább bátor, kockázatos tettnek nevezném, mert aki olvassa, az a saját lelkén át nézi és úgy is értelmezi amiket írsz, és hát ahogy Babits Mihály is írta: „Mindegyik embernek a lelkében dal van,
és saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.”
Nagyon szepen leirta mindezt Marta,en mit tehetnek hozza,hogy szinte mar nyolc eve itt vagyunk s bizony meg vannak visszatero kesergeseim,de en mindig azt gondoltam h a kor meg h a gyerekeim nincsenek mar velem,igaz mikor hozzajuk megyek semmi ilyen bajom nem jelentkezik.Hogy en mit tettem ?Hat egyszeruen sirtam-sirok az Urnak s remelem hogy talan mar egyszer vegleg el kell menjek innen.Hat ez van egyszusszanasra mert lehet sokkal komplikaltabb az egesz.Ha ez batorit nem vagy egyedul.
Adina! blog mindenkeppen jo de csak annyit kell beletenni amire es amivel tudunk mit kezdenni...felvalalva onmagunkat. Talan inkabb ugy kene kerdezni pontosan mi a gond?! Miert van az az erzesed hogy a koltozesek valtjak ki valakibol ezt vagy azt eppen? A gyerekeknek azert venni eszre a dolgokat mert ok oszintek...pontosan utalnak es ezert megfigyelhetek a psihologusok hogy is vannak a dolgok nalluk es mik okozoi....a felnotteknel sokkal komplikaltabb!! es altalaban amikor forrasban valami vagy feldobja a fedot vagy pedig elparolog....kerdes mi tortenik veled eppen?! Miert es mi valtotta ki ezt a beirast?!
Nem lehet a beirasodra valaszolni mert te csak egy fele kis hasadekot mutattal abbol ami lehet hogy mas....egeszen mas...a kis resen kevesett lehet latni ahoz hogy valaki velemenyt nyilvanitson...
PUsz
MARIA
Mária, drága, ez a bejegyzés is pont én vagyok. Felvállalom, azért írtam meg. Akinek ennyi elég, hogy tudja, mi van velem, az oké. Aki meg ebből semmit sem ért, az is oké, mert ennél többet nem akartam mondani. Ha valaki mégis a sorok közt akar olvasni, az már nem az én bajom. Lehet, hogy ezt hívják az őszinteség kockázatának.
Márta, iri, nektek is köszi a bátorítást. Igazad van, nekem is könnyebben megy az imádkozás, ha aludtam a vélt búra egyet.
Jaj, Adina! Én is költözni készülök :((
Szia Adina!
Ugyan nem tudom, hogy Ti mennyi ideje vagytok ott... en mindjart 1 eve itt. Es ma is eszrevettem valamit a vasarlas kapcsan, ami teljesen uj volt, pedig majd' minden nap teszem...
Ido kell az uj dolgokhoz, helyekhez,szokasok kialakitasahoz.
Mit kezdek az osszevisszas allapottal? Megvarom amig elmulik. Mert ugyis elmulik. Aztan ujra elojon, de egyre ritkul...
Adina sajnalom ugy latszik felreertettel....hat en sem tehetek rolla....! Lehet hogy megis forras idege!? Ki tudja...? En csak azt mondtam nem oszthatni velemenyt foleg nekem aki mesze vagyok es amugy nem igazantudom mirol is van szo...tehat vallatam hogy megsem osztok velemenyt. Erdekes hogy te viszont a commentemet valahogy maskepp vetted mint az kuldve vlt na de ez a gond amikor az meber nem szemtol szembe van hanem egy komp kozelsegebol beszel! Megegyszer sorry!
Semmi gond, Mária, nem haragudtam én meg, dehogy. Lehet, hogy nehezebben értjük egymást, de ezen lehet dolgozni :).
Amikor honvágyam van, vagy amikor én is hasonló érzésekkel küszködtem mint te, akkor olyan dolgot csináltam amit szerettem. pl. ilyenkor előveszwm a varrógépet és varrogatok, olvasok, vagy éppen ki megyek a friss levegőre egy jó nagyot sétálni(az Olt mentén)közben elmondom az Úrnak azt ami bennem van. őszíntén beszélgetek Vele. Felhívom telefonon azt/azkat akiknek csak a hangját szeretném hallani! Vagy: rendet csinálok a szekrényekben, vagy éppen borogatok a lakásban.
Ha időm megengedi régi képeket nézegetek, hálás vagyok a múltért az emlékekért és azért, hogy a legjobb helyen lehetek/lehetünk. És ilyenkor egy kimondhatatlan öröm vesz körül és nagyon boldog vagyok. Azért is mert mindezt és még nagyon sok mindent meg tudok csinálni, és nem fekszem betegen az ágyban/kórházban.
És mennyi minden van még amit felsorolhatunk!!!
neked "nehez" mgszokni ott...nekem nehez megszokni, hogy nem vagy itt!hianyzol, de olyan jo, hogy annyi lehetoseg van a kapcsolatapolasra!!!
ha arra gondolok, meg hazassagunk elejen mi is 3-szor koltoztunk...nekem inkabb felszabadulas volt koltozni, ugy erzem most jo idoben,jo helyen vagyunk:))
lehet jobb lesz ha gyakrabban hivlak....:))akkor is legalabb egyutt leszunk:))!puszillak!!
Ez a bejegyzés, amúgy, egy reggeli beszélgetés lecsengése nyomán fogalmazódott meg. Az elmúlt hónapok egy töredéke szavakban. Mert nemcsak erről szól az életem, ez nyilvánvaló, de vannak ilyen napok is. Olyan jólesett a sok ötlet, amit adtatok, meg egyáltalán, hogy értitek, miről beszélek. Köszönöm Istennek mindőtöket, hogy vagytok nekem is!
Ez esetben én csak meghallgattalak.
szeretlek!
Koszonjuk, hogy vallalod a nyilvanos bloggal jaro kiszolgaltatottsag kockazatat. Meghozza nagy szazalekban miattunk. A pozitiv remelem folulmulja a negativot. Koszonjuk, hogy neha megfeledkezel arrol hogy "letezik foldszint is" :)
Most mar rajtunk a sor. Anna, halas nover, sogorno, nagyneni stb.
Örülök az ilyen bejegyzéseknek. Én csak most jutottam oda, hogy erre kommenteljek, mert őszintén én sem tudom pontosan, hogy jó-e a nyilvános blog vagy sem..
én is sokat gondolkozom ezen.
Szeretlek téged olvasni, szeretem, ahogy írsz, és szeretlek azért, amilyen vagy. Ha át is állítod a blogod nem pubilkusra, én azért szeretném olvasni:D
persze, h jó!
én téged szoktalak hívni, vagy Leát, vagy Zsókit, ha honvágyam van :D
Megjegyzés küldése