hajvágás

Ezen a héten többen is kevesebbek lettünk hajmennyiség szempontjából a családból. Talán hétfő volt, amikor J. megnyírta a fiúkat - s mindezt Boróka látta. Szerdán nem is lepődtem meg túlságosan, mikor többfelé szőkés hajtincseket találtam a lakásban. A kisasszony ugyancsak belevágott a hajába!!! De olyan jól csinálta, hogy nem vettem észre!!! Csak a nyomravazető tincsek árulkodtak a próbálkozásról. Megkérdeztem persze, miért vágott bele a hajába, mire azt válaszolt:
- Így nem mehettem el Nyégerfalvára!
No comment.
A családból Ábel szokta még önkéntesen kiigazítani a frizuráját, és kisebb korában ugyancsak jókat válaszolt vissza, mikor ki kellet vágja magát valami csínytevésért. Legtöbbször tátott szájjal maradtam a válaszai miatt... (sajnos, tipikus sztorik nem jutnak eszembe, és nincs aranyköpéses füzetem se, hogy fellapozzam. milyen kár.)


Aztán, én is frizurát váltottam. Előtte persze megtanácskoztam a dolgot a stílustanácsadómmal :P, és másokkal is, és nagy bátran elmentem a fodrászhoz. Elégedetten távoztam tőle, de nem számítottam arra, hogy a gyerekek így kiakadnak. Főleg Boróka. Nagyon felháborodott, hogy nézek ki. Küldött, hogy menjek vissza. Vagy menjek, és fésülködjek már meg! Vagy: mért nézel ki ilyen "Mártásan"? Estére azt is megmondta, hogy ilyen hajjal Borzási Márta vagyok. :)) Egész nap meg az volt a refrén: Nem szép így a hajad.
Hát... jól nem esett a sok dícséret, de meg se haragudtam, még szép! Ja, a fiúk szerint különös lettem, és elég jó a hajam is, csak fiúsabb :P. Ábel azt is mondta, hogy félelmetes a tekintetem (ezt nyilván, egy kis szidás után...), jó csel a szülőre terelni a figyelmet :).

Azt hiszem, ma már megszokottabb képem volt a család számára, mert nem sokat emlegették a hajamat.
És ja, igen: J.-nek tetszik.