térek még vissza a táborozásra, azt is összekapcsolom a befejezett Linda Dillow bibliatanulmánnyal. Ezek a gondolatok a tábori beszámolók során tisztultak le bennem.
A táborban, ugye, a bibliai József élete volt terítéken, s láttuk, mi mindent kellett megtanulnia az élet iskolájában, hogy az élet kihívásai, nagy próbái "aranyat" hoztak ki belőle. Leszűrtem magamnak, hogy József győzelmei abból fakadtak, hogy folyamatosan, tudatosan az Isten jelenlétében élt - másképp hogy is tudott volna szeretni az elutasítás, kiközösítés ellenére..., vagy megbocsátani, és Isten kezét látni a rossz dolgokban is; vagy elfutni a kísértés elől, és évekig várni, míg a börtönből kikerül, közben meg hűségesen végezve a mindennapi teendőket; vagy Istennek adni a dicsőséget, és Rá mutatni, amikor végre kihúzhatta magát a fáraó előtt...
Amúgy, ez nem az én nagy felfedezésem, mert az Ige ismételi többször, hogy: de az Úr Józseffel volt... (magányában, kísértésében, várakozásában...) S lehet-e az Úr úgy valakivel, hogy az a személy ne legyen Vele?!
Szép magyar háziáldásunkban sántít a befejező gondolat, hogy Hol Isten, ott szükség nincsen... József élete, meg egyáltalán a Biblia, ezt nem igazolja. Ez csak emberi elvárás lenne, vágyálom. Pál apostol azt mondta, megtanult szűkölködni is... Lehet tehát szükség a hívő ember életében, de Isten jelenléte nagyobb a szükségnél is. Emberi gyarlóság, hogy az élet iskolájában mi a vakáció szeretjük vagy azt választanánk...
Üzenem a börtönben levő(k)nek, hogy eljön a szabadulás napja!
U.I. Ne kérdezzétek, mért pont ez a kép az illusztráció. Csak.
2 megjegyzés:
én nem kérdezem:) Köszönöm nagyon az ilyen bejegyzéseidet is.
Én is köszönöm, biztató ez most...
És a házi áldással kapcs amit irtál, ..érdekes, lehet hogy igazad van. Elgondolkodtató.
Megjegyzés küldése